American boy

This is the Midwest way

2010-10-17T18:46:00.000-07:00

Kedves Olvasgatóim!
Rájöttem azért vetődök ide olyan ritkán, hogy Nektek minél teljesebb olvasási élményt nyújtsak.

Gondolok itt arra, hogy megkíméllek titeket az unalmas mindennapjaim részleteinek taglalásától és csak az érdekes részekre koncentrálhassak. Ha ez Neked Kedves Olvasóm nem így tűnik, sajnálom ez van, ezt kell szeretni.

Nos hát az elmúlt egy hónapom nem fog olyan izgalmakban bővelkedni, mint az előző bejegyzésem.
Szeptember vége felé elkezdtek szivárogni a megrendelések a cégek részéről és mi is kezdtünk bele lendülni a munkába, ami az esőzést követő szárazságnak köszönhetően kezdett néha hasonlítani egy könnyedebb külszíni fejtésre. El is hajtogattam a mintázó vasamat rendesen, nem győztem vissza egyenesítgetni. Sebaj az idő pénz és hát ráérünk, csak a managerünk nem így gondolta, úgyhogy kiosztott rendes napi adagokat, ezalatt olyan napi 120 hektár körüli adagot értek. Röhögtek is rajtam a munkások akik az egyik területen a dréncsövezeknek ásták az árkot, hogy mit össze nem ugrálok már. Aztán mikor kipróbálták akkor leolvadt a mosoly az arcukról. Hja markolóval könnyebb, mint kenyérgőzzel.Aztán két héttel ezelőtt a megrendelések ebben a régióban kezdtek elapadni - mint később megtudtam- ezért vasárnap délután kaptam egy telefont, hogy estére illen odaérnem Iowába, mert az elkövetkezendő pár napban ott fogok dolgozgatni. Gyorsan lezavartam a családi csevejeket. Nagyszüleimmel is sikerült Skype-on köszönnünk egymásnak és pár szór váltanunk. Jó volt látni az arcukat és a meglepetést, hogy ilyen távolságból is láthatjuk egymást. A modern technika áldása, merthogy ilyen is van neki a rengeteg hátránya mellett. Nos ezek után estefelé sikerült megérkeznem Des Moines környékére és hát mikor megkérdeztem az ottani managert, hogy akkor mi lesz velem, hát ő még azt se tudta, hogy én érkezem. Némi telefonváltás után letisztáztuk a helyzetet és megegyeztünk a hol és mikorban. Ezután következett három egyhangú munkával eltöltött nap, amit csak az dobott fel, hogy a harmadik napi szállásomul szolgáló városkában ráakadtam egy kínai étteremre, ahol sikerült némi elégetni való szénhidrátra és egyebekre szert tennem. Ideje is volt már valami rendes éteknek a Snickers -illetve mostanában a Milky Way (ami itt a Marsnak felel meg) felkerült a kedvencek listájára - és kóla kombináció után, mert rendesen el voltam éhezve. Mindeközben folyamatosan azzal a kérdéssel bombáztam az ottani managert, hogy akkor meddig is leszek itt és hogyan tovább. De a sűrű vállvonogatáson kívül mást nem tudott mondani. Aztán csütörtökön délután rámszólt telefonon, hogy az aktuális területet fejezzem be aztán fordítsam a kocsi orrát nyugatnak, megyek vissza Nebraskába. Visszaérkezvén pár unalmas mintázgatással eltöltött nap után bekövetkezett lakótársam 22ik születésnapjának ünneplése, amire a másik két ide Nebraskába küldött ukrán versenyző is hivatalos volt, sőt még a managerünk is tiszteletét tette két sör erejéig, aztán a kelet európai versenyzők nekiláttak, hogy eltakarítsák a vodkát amit kalandos úton sikerült beszereznünk. A kaland annyi volt, hogy Ivan megvásárolta őket, majd egész egyszerűen elfelejtette elhozni. Így hát a vendégek érkezése előtt rövid idővel bevágódtunk a járgányba és irány a Walmart. Azért vicces volt mikor az egyik hölgy megjegyezte a másiknak: Ugye mondtam, hogy még ma este vissza fognak érte jönni.
Aztán a ruszki versenyzők szép lassan elfogyasztottak két üveg vodkát és szép lassan leittasodtak, mondjuk az általam elfogyasztott rummennyiség is hatással volt rám is. Előkerült egy gitár is, egyszóval jól elvoltunk. Másnap kicsiny lakhelyünk inkább hasonlított bombatámadás sújtotta területre, mint lakóhelyre, arról nem is beszélve, hogy az egész apartmanban padlószőnyeg van. Ötletes volt feltakarítani a wc környékét miután az egyik versenyző nem bírta a tempót. Miután feltakarítottunk, az ünnepelt és Vova nekiláttak elpusztítani az utolsó üveg vodkát nehogy má megromoljon felkiáltással. Az ünnepeltre a totálkáros jelző kevés lenne a lakásra meg a fentebb írt jelző szuperlatívuszokkal bővített kiadása lenne a legjobb. Így hát morogva takarítottam meg mostam(!). Aztán hétfő reggel egy érdekes telefonbeszélgetés zajlott le Timmel (az itteni managerünk).
-Akkor hol is találkozunk pontosan?
-Holdrege a benzinkúton a nyugati oldalon. Összepakoltál?
-Nem. Miért is kellene?
-Mész Iowába dolgozni.
Picit meglepő volt, de gyorsan átlendülve a sokkon, nekiláttunk a munkának, aztán délután útnak eredtem, de úgy hogy semmit se tudtam arról, hogy hova megyek, mit és merre csinálok. Vicces cég ez.Aztán útközben megkaptam az útirányt, meg hogy kivel fogok dolgozni és hogy nála lesznek az utasítások. Kiderült, hogy Iowa, Nebraska és Missouri állam találkozásainál lévő területeken fogunk dolgozni. Akkor még nem sejtettük, hogy mit is jelent az, hogy Missouri Völgye Kft.Aztán szép lassan rájöttünk, hogy mi most itten nagy szopatásnak vagyunk kitéve, mert a területek tekintve a földrajzi elrendeződést igencsak lejtenek és az eróziót mérséklendő, a teraszos kialakítás az uralkodó. Nem szeretném részletezni, hogy milyen kínlódással jár az ilyen területeken a napi limit (500 acre végrehajtása). Annyit mondok csak, hogy majdnem megduplázza a munkaidőt, hogy a teraszok körül kell keringeni és száguldozni, hogy megtaláljuk a mintavételi pontot. Itten Keith-el dolgoztam együtt, az együtt dolgozást úgy értem, hogy este találkoztunk egy szobában csöveztünk és reggel búcsút intettünk. Volt olyan területem, ami tavaly még legelő volt, azonban idén feltörték a területet teraszokat építettek és készen áll az intenzív művelésre, csak a feltörés következtében, ha 3 mérföld/óránál gyorsabban mentem a gépem darabokra akart esni. Legalább annyi időbe telt végezni vele, mintha háromszor akkora lenne, oszt mikor jön a telefon az irodából akkor magyarázd meg, hogy mi is van. Ezekkel a területekkel csütörtökre végeztünk és vissza is zavartak minket Nebraska keleti részére, hogy ott is van pár terület amit meg kéne csinálni. Lincoln környékén meg katonai repülőtér környékén mintáztam, ahol volt egy helikopterpilóta aki azzal szórakozott, hogy minél alacsonyabban röpködjön, ha nem féltem volna a géppuskától ami az ablakban kuksolt, meg is dobálhattam volna. Aztán meg a polgári reptér környékén dolgoztam, bambulásom következtében sikerült is defektet szereznem egy szép nagy gödörben, amit egy kombájn hagyott maga után az erősen felázott talajnak köszönhetően. A defekt sajnos nagyobbra sikerült annál, amit én orvosolhattam volna a defektjavító szettemmel. Némi telefonálás után sikerült egy a cég partnerségébe tartozó Coop telephelyén megjavítani a defektet és immár vígan vágtázhattam a következő területre, ahol éppen permeteztek. Mit csinál a jól nevelt növényvédős? Miután nyugtázza, hogy csak gyomirtó vígan behajt a területre aztán meg csodálkozik, hogy taknya-nyála összefolyik. Aztán a következő területen mit ad isten, már megint összefutunk és már régi ismerősként integettünk egymásnak, bár lehet, hogy a fickó csak azt mutogatta, hogy takarodjak már onnét. Na ez a terület álomhoz volt hasonló, rémálomhoz. Itten csak a körülhatárolást tudtam elvégezni, a mintázás másnapra maradt. Igyekeztem a kocsim oldalát a szállásunk irányába fordítani és a reggel még gondosan elkért címet a navigációba betáplálni, aztán komoly bizalommal a tomtom iránt ráhagyni a navigációt. Hiba volt, ugyanis Lincoln nagyváros ellenkező oldalára vezetett, persze a belvároson keresztül, ahol tombolt a péntek esti láz. Némi telefonálgatás után Keith megkeresett és visszanavigált, de nem voltam boldog, mert a kocsim első fékberendezése már két napja olyan csikorgással és kormányszitálással járt, hogy kicsit kezdtem megijedni. Szombaton Keith születésnapján az elfogyasztott egy sörtől kába(!) fejjel ébredtünk és kitörő életörömmel vágtunk neki a napnak. Miután befejeztem az előző napról maradt területemet nekivágtam, hogy felleljem a következőt. Itt jött a meglepetés, mert az oda vezető utakon ki volt táblázva, hogy az út zárva, de hát más választás nem lévén behajtottam. Kiderült, hogy csak a hidak miatt van lezárva, bár a táblák félrehajigálva és a hídon túl kamionok parkoltak. Így hát hánytam egy pár keresztet és ami a csövön kifér átrobogtam. Miután átértem a kamionosok mutattak egy másik utat, ami a földeken vezet keresztül. Szopacs.Aztán mikor nekiláttam volna a munkának előkerült a farmer aki közölte, hogy ezt itt tavaly mintázták és most nem kell (két mintázás között négy évnek kell eltelnie). Némi telefonáció után tisztáztuk, hogy csak az egyik fele van rendben a másik fele még rám vár. neki is láttam, és legnagyobb örömömre ez a terület is tele volt teraszokkal és az egyiken sikerült is felborulnom a kvaddal, hálistennek csak a számítógépet tartalmazó doboz tört le. Ezek után visszarendeltek, kapott a kvadom egy új számítógépet én meg egy másik járgány (Golyó kedvéért, Chevrolet Silverado 1500 4,3 liter v6) a laikusok kedvéért egy szép böszme nagy pickup. El is öntött az amerikai feeling, mivel ez a járgány könnyedén vontatta a trélert és nem erőlködve mint az előző.
Hát ennyi lett volna a történés velem mostanság.
Lehet, hogy ezen a héten is útnak eredek, mert Tim azt mondta hogy megint nincs elég megrendelés.

Jók legyetek!

Újra itt

2010-09-23T16:40:00.000-07:00

Nos hát kedves Bloggerek és Bloggerinák, újra megjelentem, hogy digitális betűimmel bepillantást nyerhessetek kicsiny életem elmúlt hónapjának főbb történéseibe.

    Sokáig gondolkoztam rajta, hogy mire is fogjam hiányomat: időhiány, internethiány, ínhüvelygyulladás, de aztán rájöttem, hogy egész egyszerűen elfogyott a közlési kedvem.

    No de most igyekszem bepótolni az elmaradt írásaimat.

    Kezdeném azzal, hogy amikor elhagytuk Pratt városkáját, több volt bennem az öröm, mint a szomorúság. Azt hiszem a korábbi írásaim nyomán ez érthető. Hosszas készülődés után a kitűzött időpontnál két órával később, sikeresen elhagytam az otthonunkul szolgáló Econo Lodge motelt Camillo és Gonzalo társaságában.

    TomTomunk sikeresen magáévá tette a címet Kansas City központja. Aztán olyan 100 mérföld után megálltunk egy Starbucks-nál és igénybe vettük az ingyenes wifit szálláskeresés céljából. Rövid idő alatt sikeresen találtunk egy olcsó motelt ami közel van a Kansas City szívébe vezető autópályához és még olcsó is.Egy kis érdekesség Kansas City már nem Kansasben van, hanem a szomszédos Missouri államban éppen a a két állam határán. Ezután pár hosszú és egyhangú mérföld követett, amit a hőség és a légkondicionáló hiánya kicsit megnehezített. Szállásunk elfoglalása után némi hűsölés következett és igénybe vettük a szálloda medencéjét is mindez csak 35 dollár/fő, igazán jó választás volt. Esteledvén úgy döntöttünk, hogy rohammal és előzetes ismeretek nélkül bevesszük a belvárost. Beletelt egy pár mérföldbe mire ráleltünk az éjszakai élet színhelyéül szolgáló "stadionra". A stadiont később megmagyarázom, de ettől függetlenül a belvárosnak azon része erős pezsgésben volt. Bárok, szórakozóhelyek, limuzinok, partybuszok és rendőrök(!) mindenhol. Mondjuk a rendőrök ezen az estén a közterületen történő részegeskedés kezdetű törvényt nem vették olyan szigorúan. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a rendőröknek van is respektje itt és az emberek is igyekeznek kulturáltan viselkedni, akinek meg ez nem megy, annak ott a barátai, akinek ez sincs... hát az az állam vendége egy kellemetlen ébredésre. Nos bebóklásztuk az éccakai belvárost, ami hozzá kell tennem nem volt valami hatalmas, de Pratt városkája után nekünk ez volt maga a Kánaán. És bóklászásunk közben ráleltünk egy hatalmas stadionra, ami maga is egy hatalmas szórakozóhely színpaddal, bárpultokkal ülőhelyekkel és igen rendőrökkel tele. Emellett azonban rengeteg bár nyílik ebből a hatalmas térből, ahova rengetegen akarnak bejutni. Nekünk szerencsénk volt, hogy korábban érkeztünk és így jó helyünk volt. Hát én még ennyi leánybúcsút, mint aznap este nem láttam. No és itt Gonzalóra esett a vezetés sora, így hát Camillóval nekiláttunk ráhangolódni az estére, ami annyira jól sikerült, hogy másnap az összes agávékaktuszt ki akartam irtani. Itten ugyanis az volt a legolcsóbb (nem úgy mint nálunk a vodka) és amikor kértem hozzá citromot és sót akkor a pincér elkezdte keresgélni a hölgytársaságunkat, egy kicsit kínosan éreztem magam. De aztán már bátor voltam és körítés nélkül fogyasztottam, balszerencsémre. Aztán Camillo kezdett laposakat pislogni (neki van az a szokása, hogy amikor eleget ivott akkor egész egyszerűen elalszik), nekiláttunk megkeresni a kocsinkat és hát tizenpár mérföld után sikeresen magunkévá tettük az ágyunkat, vagy az tett minket magáévá, ki emlékszik arra már.Másnap eldöntöttük, hogy addig innen el nem megyünk míg a belvárost be nem bóklásztunk. Így hát másnapos fejjel mindenféle térkép és helyismeret nélkül belőttük az irányt és Gyia Martin (így neveztem el azt a Chevy Astrót amibe majdnem 5000 mérföldet beletekertem). Kisebb bóklászás után ráleltünk a helyi piacra, ahol meg kellett állapítanom, hogy a gazdag országoknak mást jelent a piac, mint otthon, de azért jó volt, nem beszélve az olasz bolt meglepetéseiről és az arab hölgy által árusított fűszerek mindent betöltő illatáról mindez némi kesernyés siratójellegű blues zenével karöltve igazán egyedi hangulatot adott a piacnak, miközben a közepesen átsült steakünket fogyasztottuk. A zenészre többen is megjegyezték, hogy olyan mintha epilepsziás rohama lenne, de nekem tetszett és meg is vendégeltem egy sörre, amit nagyon hálásan fogadott az úriember. Feltöltekezve vágtunk neki az újabb sétánknak aminek a Missouri folyó volt az úticélja. Amit kisebb kitérőkkel és egy kedves idegenvezető hölgy segítségével sikeresen meg is leltünk, némi fotózkodás után úgy döntöttünk itt az ideje Iowának venni az irányt. Camillo hamar feladta a vezetést a másnaposágra hivatkozva, így alkalmam nyílt kamatoztatni a hosszas évek alatt gyakorolt másnapos vezetési tudásomat.
   Iowába megérkezvén két dolog volt amit rögtön éreztünk:
az idő sokkal inkább elviselhető, mint lent délen és, hogy megérkezésünknek a szúnyogok örültek legjobban. Minekutána bevettük magunkat egy motelba, nevezetesen a Viking motelba, ami az elkövetkező pár hétben többször is igénybe vettünk. Az elkövetkező napok hosszabb rövidebb unatkozással teltek el, aminek során bepillantást nyertem a kolumbiai és a chilei konyha remekeibe és bepillantást engedtem a magyar konyha fűszeres ízvilágába. Aztán a hét közepén az orosz front Jorgével lábuk közé kapta az utat és nekivágott egy olyan 20 órás utazásnak a tengerpartra, mi pedig beköltöztünk a házba és csaptunk egy búcsúbulit a távollétükben. Aztán a hét vége felé egyre eősebb késztetést éreztünk, hogy Chicagót is megismerjük ama partizán módszereinkkel, mint Omaha és Kansas City esetében. Így esett hát, hogy pénteken megindultunk mi is. Semmi ötletünk nem volt, hogy mit csinálunk, merre megyünk csak azt tudtuk, hogy hol fogunk aludni első este. Ismét egy hosszabb utazás következett, de itt kaptunk egy olyan vihart, hogy minden elképzelhető imádság eszembe jutott még bérmakoromból, de azért csak nyomtam a gázt, mert ha olyankor megállsz, az nem a legegészségesebb döntés. Így hát a péntek délutáni csúcsforgalom idején sikeresen magunkévá tettük Buddha összes tanítását, míg a dugóban ültünk. Csak eljutottunk a szállodánkba, ami meg kellett állapítanunk a fekete negyed szívében volt, ami nem volt egy biztonságos érzés, de ez is olyan mint a kutyákkal, amíg nem mutatsz félelmet addig nem harap. A hotelben található katalógusok böngészése közben úgy döntöttünk, hogy a Chinatown lesz legjobb választás aznap estére. Ennek én kifejezetten örültem, hát még a gyomrom. Kavarogtunk egy darabig, de Fortuna velünk volt. Sétafikáltunk, nézelődtünk én megmosolyogtam a Pon Cho rendszámú mercedest, egészen addig míg meg nem találtuk álmaim éttermét, egyenesen Szecsuánból ideimportálva. Nem sokat kellett győzködnöm az urakat, hogy együnk. Hogy is mondjam, nekem maga volt a mennyország de Camillo és Gonzalo se panaszkodott. A vége az lett, hogy némi súlyfelesleggel, de boldog mosollyal az arcomon távoztam az étteremből, tőlem ezek után jöhet a világvége is, nem érdekel. A következő program aznap estére Chicago by night, autós idegenvezetés ala Gonzalo. Azért egy szeszboltba betévedtem a vacsorát megkoronázandó és az emésztés segítendő. Hát amit ott láttunk - mármint a belvárosban- azt nehéz lenne visszaadni, ezért csak címszavakat írok és mindenkinek a fantáziájára bízom. Emberek tömkelege, kortól nemtől, származástól függetlenül. ki papucsban rövid gatyába és trikóban, aztán voltak a hölgyek azokban az elképesztően rövid ruhákban aminek ha meghúzod a rojtját már fáj, elegáns üzletemberek kigombolt ingnyakkal meglazított nyakkendővel és persze az ún alternatív stílus követői. Pubok, sztriptízbárok, diszkók, limuzinok, tragacsok, luxusjárgányok, rengeteg taxi és persze rendőrök. Pezsgő életöröm és hamis csillogás. Mikor elteltünk a látvánnyal kiadtuk az utasítást Tomtomnak, hogy akkor mostmár vigyé aludni minket, mire ő tanácstalanul széttárta a kezeit és csak újratervezett. Így hát maradt a józan ész és nagy nehezen ki is keveredtünk a toronyházak közül, ahol már a navigációnk is magára talált. Aztán persze a hotelban sikerült kipróbáltatnom az urakkal a jégermestert. Meg is kedvelték gyorsan. És ezzel nyugovóra is tértünk.
Másnap a szálláskeresést öszekötöttük egy alapos eltévedéssel, ugyanis a navigáció nem ismerte a pontos címet, így jópár alkalommal megálltunk kérdezősködni. Hanem amikor megtaláltuk a szállást, majdnem kezetcsókoltunk Camillónak. Olcsóért olyan motelt talált, amiből már csak az úszómedence hiányzott. Igazán remek helyen volt, amolyan csendes szűk utcácskák vették körül, ahol a házak téglából épültek és borostyánnal benőve terültek el az hatalmas faóriások tövében. Nos a mi motelünk is több ilyen ház összeépítéséből épült fel. Igazi nemzetközi közösség jött össze ott, volt Németországban tanító portugál hölgy aki itt fejezte be az amerikai nagyvárosok meglátogatását, volt egy kanadai úriember, aki kerékpárral járta be dél és észak Amerika javarészét. Ennek köszönhetően az estéink mindig ivászatba torkolltak, annak ellenére, hogy az elkövetkezendő három napban majdnem 20 mérföldet gyalogoltunk le ha nem többet. Ennél fogva a reggelit övező dupla energialöket (kávé, energiaital) előtt egyikünknek se volt igazán civilizált a viselkedése. Visszatérve szombati napunk a michigani tó felderítésével és a Hancock torony bevételével telt. Hát a Hancock torony a több mint 300 méteres kilátójával csak a második legmagasabban elhelyezkedő kilátó Chicagóban, de azért mikor fölértünk a lifttel a 93-ik emeletre a fülem még csak akkor kezdett bedugulni. Egyszóval gyors volt, de volt még egy expressz lift is amit 10 dolláros felárért lehetett igénybe venni. Csodálatos kilátás nyílt, el is bámészkodtunk itt egy darabig, sőt volt egy hálóval bevont nyitott folyosó és itt rájöttünk, hogy miért is hívják szeles városnak Chicagót. Életem egyik legmagasabb sörének is boldog tulajdonosa lehettem, persze nem olcsón, de kit érdekelt az ilyen apróság akkor. Miután kibámészkodtuk magunkat, belőttük az irányt és visszatértünk a motelba, ahol némi kulturált sörfogyasztás közepette elhatároztuk, hogy belevetjük magunkat az éjszakai életbe. El is indultunk gyalog, de pár méter után úgy döntöttük, hogy ma este urak módjára mulatunk, így hát fogtunk egy taxit és irány a legközelebbi bár. Na itt a bárokat úgy kell elképzelni, hogy az utcafront szélességével a jellemző szélesség, de az hosszan elnyúlik hátrafelé. Értsd 3 méter széles és 30 méter hosszú, ez volt a jellemző. Rengeteg ember kis helyen összezsúfolva, ezért hát taktikát váltottunk. Egy bárban csak egy ital elfogyasztásáig tartózkodtunk. Ezt a tendenciát elég sokáig folytattuk, bár én olyan 6 körül elvesztettem a számolás fonalát. Aztán erre ráunva, más szórakozás után néztünk és szerencsénkre a megkérdezett úriember tősgyökeres chicagói volt, így útbaigazított minket a szerényebb pénztárcájú vendégek részére szóló bárok környékére. Taxiba be, ahol Camillo ismételten nekiállt laposakat pislogni, de bennem meg Gonzalóban még benne volt a mehetnék. Így miután megérkeztünk a szemmel láthatóan is olcsóbb bárok környékére, mi elhagytuk a taxit míg Camillo eltaxizott aludni. Az ezt követő történésekre csak az egyik boltban látott felirattal tudok szolgálni: Ami Chicagóban történt, az ott is marad. Lényeg a lényeg, hogy másnap az ébredéskor a marokkói reggeli közepén a bitang erős tea kezdett magamhoz téríteni. Felébredve, de nem éppen feltöltődve a metróra vetettük magunkat, hogy a város másik végéből sétálva tegyük magunkévá a látnivalókat. Így sikerült eljutnunk a Sears vagy Willis torony kilátójába ami 400 méter magas kilátójával Észak Amerika legmagasabb tornyának számít. Szegény gyomrom a negyvenedik emelet táján kapott észbe, hogy az neki nem olyan jó, ha ilyen gyorsan váltunk emeletet, de szerencsére 100 emelet megtétele csak 18 másodpercig tartott. Számoltam. Na itten a tervezők valami perverz örömből kitalálták, hogy vastag plexiből készült üvegkalickát toldanak az épülethez, hát hadd ne mondjam kikönyökölt az arcomra a rémület, mikor a lábaim alatt megpillantottam a 400 méterre lévő járdaszintet. Ami ezután következett azt a látnivalók tömkelege jelzővel tudnám leírni. A Magnificant Mile nevezetű bevásárlóutca mindenfélét árusító boltjai, a Blues Háza, a yacht kikötők, a nagyon drága autók szalonja és még ki tudja mi minden. Aztán a vasárnapunkat némi kulturált vodka fogyasztással zártuk az orosz hölgyek társaságában. Másnap az osztrák kávézóban fogyasztott saláta mellé fogyasztott energiaital hatására kezdtem fölriadni. Mivel testünk legtöbb porcikája sajgott, főképp azok amelyek az alkoholbontásért felelősek, ezért úgy döntöttünk, hogy ma strandolunk. Azám csak fürdőgatya nincs, így elkeseredett hajsza indult olcsó fürdőgatyáért. Egy órával később és 20 dollárral könnyebben Gonzalóval ketten boldog tulajdonosai voltunk egy egy fürdőgatyának. De előtte még föl kellett vennünk Vasját valahol, mert ő nem tartott a többiekkel az óceánhoz, hanem megszállt itt Chicagóban egy pár napra egy barátjánál. A barátja egy kiköpött ruszki maffiózónak nézett ki minden előítélet nélkül és a fekete VW Passat is kezdte hihetetlenné tenni a pizzériában diszpécserként betöltött állásmeséjét. Mindegy is. Elhatároztuk, hogy mielőtt strandolunk, még meglátogatjuk a mesterséges félszigetre épített Navy Pier nevezetű szórakoztató parkot. Itt rövid séta után végeztünk és az utolsó napra való tekintettel taxival érkeztünk meg a strandra. A strand egyébként valami elképesztő legalábbis nekem, adva van egy gyönyörű tiszta homokos strand mellette egy keskeny parksáv, majd egy autópálya és kezdődnek a toronyházak. Aki akar ebédidőben leugorhat megmártózni. A legjobb kúra a másnaposságra, újra rá kellett jönnöm az úszás. Némi heverészés után megállapítottuk, hogy most már tudjuk hova dugják el az amerikaiak a szép menyecskéket. Hát ide Chicagóba, ezért nem marad egy szép se vidéken. Ezen a szemétségen dohogva beültünk egy étterembe, hogy megkóstoljuk azt a híres nevezetes chicagói hotdogot, ami csalódást okozott.
Rengeteg élménnyel eltelve, szomorú szívvel búcsút vettünk Chicagótól és a kocsi orrát Iowának fordítottuk. Camillo megint rámtukmálta a kormányt fáradtságra hivatkozva, amit könnyen elnéztünk neki, hiszen ő volt a fényképész és az idegenvezető. Így hát egy szép pohár kávét magamhoz véve letekertem pár mérföldet vissza, ami a teliholdas éjszakát tekintve élményszámba ment.
Ezután rettentő unalmas és egyhangú napok következtek, amit csak néha szakítottak meg egy két munkával pl.: vigyek egy lakóautót Minnesotába és hozzak vissza egy régi teherautót vagy vigyünk el két furgont és kvadot Dél Dakotába, hogy ne az újaknak kelljen velük oda túrázni. Aztán egy hét elteltével, megkaptam az utasítást menjek Minneapolisba a reptérre és vegyen föl az első újonnan érkező úriembert, innentől kezdve az események felgyorsultak és folyamatosan érkeztem a világ a minden tájáról az újoncok. Az érkezés nyolc versenyzővel zárult akik Ukrajnából érkeztek. Összesen tehát 14 új versenyző érkezett: 2 Kolumbiából, 1 Brazíliából, 1 a Fülöp Szigetekről, 1 Argentínából, 1 Moldovából és 8 Ukrajnából. A rákövetkező napokban fölpörögtek az események mert ezt a 14 embert folyton mozgásban kellett tartani, hotelról hotelra vándorolva, a mindennapi papírmunka ügyintézés céljából. Itt fölcsaptam amolyan önjelölt szervezőnek a káosz elkerülése végett. Nem volt egy kellemes feladat mint később kiderült. De aztán egy pár nap múlva eljutottunk abba a szálodába, ahol két napnál többet is töltöttünk egyhuzamban, aholis a céges hitelkártyám először mondott csütörtököt. Kellemetlen volt, mert egy fárasztó nap után este kilenckor kiderült, hogy egyik céges bankkártya se működik. Így hát fogtuk magunkat és visszatértünk az egy órányi autózásra lévő motelba, ahol csekket is elfogadunk és ismerték a managerünket. Másnap visszatérhettünk abba a szállodába és még a szálloda managere szabadkozott a kellemetlenségért, hogy nem működött a bankkártyánk. Furcsa egy felfogás.
Pár nap elteltével megalkottam néhány sztereotípiát is, az első: ha kettőnél több ukrán van egy helyen abból feltétlenül eszeveszett vodkázás lesz, a másik pedig ha háromnál több dél amerikai és egy labda van egy helyen abból focimeccs lesz. Teltek napok, mindenkinek meglettek a papírjai és vártuk, hogy kit hova fognak küldeni, mert hát a cégnek több államban is vannak érdekeltségei és majd szétszórják az embereket. Mígnem egy szép napon mikor Tom ( a nagyfőnök ) egy délelőtt tartott nekünk előadássorozatot, Chris közölte velem, hogy akkor te holnap Nebraskába mégy, de nyugodjak meg nem kell az egész szezont ott töltened, mert majd cserélődtök. Hát ez a cserélődés számomra amolyan kegyes hazugságnak tűnik, de majd meglátjuk. Így történt, hogy másnap délelőtt csütörtökön útnak eredtünk én és az új moldáv úriember Iván (akinek a nyelvtudása a saját bevallása szerint négy hónapos), Vova és egy ukrán versenyző. Mivel az indulás előtt elhúzódtak a javítgatások a furgonunkon ezért elég későn értünk úticélunkhoz. Az éjszakát hotelban töltöttük és másnap nekiláttunk, hogy bevegyük a lakhelyünket Vova és a cimborája Nebraska keleti részén kapta meg a szállását, míg mi utaztunk még egy pár mérföldet, mire ráleltünk szállásunkra egy farmon ahol a garázsépülethez toldott kis épületben van kicsiny lakhelyünk. Ez a kis lakás szépen felújított, csöndes(!) és csak félórányira van a legközelebbi nagyvárostól. Eleinte voltak problémák a wifivel, de most már minden probléma elhárult, még kábeltévénk is van havi 25 dollárért. Az egyik probléma az a kommunikáció, mert Ivánnak többször is el kell magyarázni valamit és akkor sem lehetsz benne biztos, hogy megértett. Sőt még ő van felháborodva, ha többszöri elmagyarázás után nem ért valamit, pedig néha már egy Activity nagymestert megszégyenítő módon mutogatok is a magyarázat mellé. Na de majd idővel csak változik. A másik probléma pedig az időjárás, mire rendesen kiszáradna minden, hogy a kombájnok beleállhatnának, mindig esik egy kis eső, ami a mi munkakezdésünket is jelentősen visszaveti. Így lassan két hete nem csinálunk mást csak naponta elszaladunk egy területre ( van olyan, hogy többször is ugyanoda) és gyakoroljuk a tudnivalókat. Unalmas, egyhangú és még pénzt is alig keresünk. Na de majd ha beindul a szezon akkor egymáson kívül más embert nem nagyon fogunk látni és mégötperc alvásért fogunk imádkozni, de akkor legalább keresünk pénzt.
Hát ennyi lett volna.
Jók legyetek!

Good bye Pratt, Good bye Machinery Link!

2010-08-13T08:52:00.000-07:00

Nos kedves olvasoim csak idekeveredtem valahogy, hogy ehes szemeitek ujra falhassak betuimet. Nos tortenesek azok voltak az elmult ket hetben. Kezdenem azzal amivel legutolso irasomban tartottam az bekovetkezett. A kombajnok elfogytak es maradtak a tokolos munkak, ugy mint funyiras, takaritas, rendrakas es nemi szakmai munka nekem gyomirtozas formajaban. Ezzekkel a munkakkal ki is huztuk volna augusztus 20-ig, csak sajnos egy het elteltevel elfogytak a tennivalok. Igy hat kozos megegyezessel tavozunk innen augusztus 13an penteken. Egy erdekes pelda hogyan probaltak elfoglaltsagot talalni nekunk. Jott az ukaz, hogy negy kombajn megy egy farmer showra, ebbol kifolyolag ragyogniuk kell mint a Salamon tokenek. Meg volt a kis listam el is kezdtem folhajtani a masinakat, mikor az egyik szerelo megkerdezte, hogy hova is kell ez a negy kombajn es hat kozoltem vele, hogy mennek musorozni. Nemi homlokrancolas es tanacskozas utan ez a lista leolvadt kettore. Es hat ezeket takaritottuk 2 kemeny napig, maskor fel nap alatt meg voltunk vele. Aztan minden nap kellett valamit szoszmotolni rajtuk, hol itt volt egy kis takaritas, hol ott kellett porszivozni es ezek utan minden nap le kellett mosni a kulsejet, mert poros. Aztan megerdeklodtuk, megis mikor lesz az ominozus esemeny ahol ezek a jarganyok villantanak. Kiderult, hogy valamikor szeptember kozepen! Affene a kapitalista fajtajukat. Annyira unatkoztunk mar, hogy az esti sorozesekhez is lustak voltunk. Aztan penteken grillezgetes kozben felroppent a tema, hogy miert nem megyunk el Oklahoma City-be.Csupan negy ora es a belvarosa szepen kiepitett. Ropke tervezgetes utan megegyeztunk, hogy reggel hatkor indulunk, Camillo, Gonzalo es en. Csak annyira megorultunk magunknak, hogy elpoharazgattunk egy darabig. Ebbol kifolyolag a reggel hat orai indulas minden igyekezetunk ellenre elhuzodott egesz fel nyolcig. De aztan belehuztunk, mar amenyire a sebesseghatarok engedtek. Megerkeztunk, talaltunk egy olcso kis motelt (ahol sikeresen leamortizaltam az agyat), meglatogattuk a Hooters-t. Eme helyen, idomokkal boven megaldott holgyek ritka rovid ruhaban, szolgaljak fel az etelt es szolgalnak asztaltarsasagul. Kicsit borsos volt a szamla, de kit erdekelt az akkor.
Aztan hosszadalmas kavargas utan, megerkeztunk a belvarosba, ahol egy estig tarto setafikalas vette kezdetet. Aztan megerkezett Camillo egyik baratja Javier, aki jelenleg ott dolgozik es az o navigalasa alatt belevetettuk magunkat az ejszakaba.Es jo volt, leszamitva, hogy en voltam a sofor, de lassan megszokom.
Masnap 44 fokos hosegre ebredtunk, ami rosszul erintett minket tekintve, hogy a legkondicionalo aszondta, hogy o innentol nem mukodik. Elmeny volt, jobban elfaradtunk a hosegtol, mintha az egesz napot vegig dolgoztuk volna. Ha kidugtam a kezem az ablakon menet kozben, a menetszel szabalyosan egette az ember kezet. Visszaerkezesunkkor eszrevettuk, hogy az ruszki front a mi peldank nyoman kedvett kapott az utazgatashoz, ok elugrottak a szomszed varoskaba turistaskodni. No es aztan elkezdodott ez a het. Hat mar szabalyosan terden allva konyorogtunk valami munkaert, de aztan meguntuk es inkabb csondesen kamillazgattunk a huvoson. A heti tevekenysegunket az jellemzi legjobban, mikor a pihenohelyisegben tarsasjatekoztunk a fonok bejott es megjegyezte, hogy unalmas nap ugye. Mi csak szaporan bologattunk es jatszottunk tovabb. Egyszoval a hetunket leginkabb a Riziko nevu jatek es a padlopolirizas toltotte ki. Aztan tegnap este bucsubulit csaptunk, ami nagy fenykepezkedesbe fulladt, ugyanis az utolso del afrikai csapat is utnak ered. A mai pentek 13at sikerult egy masnapos ebredessel kezdenem, de az megvigasztalt amikor meglattam a tobbiek arcat. Holnap reggel Camillo, Gonzalo es En Kansas City fel e vesszuk az iranyt egy ujabb turistaskodo hetvege celjabol. Azert utazgatunk igy, mert Sasha es Vova a fejebe vette. hogy ok marpedig strandolni akarnak az oceannal. Es igy a nagyvarosos (New York, Washington, Chicago) es a Niagara vizeseses turaotletem el lett napolva.Azert jopofa otlet a kozep nyugatrol Amerika szivebol elutazni az oceanhoz es csak strandolgatni. A legkozelebbi part olyan 17 ora utazasra van.
Jok legyetek!

Előkerültem

2010-08-01T21:56:00.000-07:00

Nos itt lennék újra. Az elmúl hét történései kicsit sűrűk voltak, úgyhogy kezdem is az elején.
Az aratási szezon beindult, ennek következtében beérkező kombájn nincs, csak kifelé szállítják őket, illetve ami beérkező azt az afrikai kiscsapatok gyorsan lekezelik Usa-szerte. Úgyhogy a holnapi napon fogjuk lemosni az utolsó kombájnt, valamiféle pezsgő hozzávágós búcsúztatáson gondolkoztunk, de aztán elfelejtődött a dolog. Kérdésemre a shop-manager elárulta, hogy kicsiny csapatunk megközelítőleg 160 kombájnt mosogatott el. Nem csoda, hogyha itt végzünk egy darabig nem akarok kombájnt látni, legfőképp dzsondírt nem! Az elmúlt héten Chris is meglátogatott minket Iowából, hogy lebeszéljük mikor is távozunk innen és meddig is akarunk nyaralni stb. Eme kis villámvizitnek persze komoly másnapos tünetei voltak a rákövetkező napon, de sebaj kihevertük, bár a teljesítményünk erősen konvergált a nulla felé. A másnapos tünetek tekintetében elég sikeres hetet zártam. A megelőző vasárnap sikerült egy igen érdekes úriemberrel alaposan bebólintanunk, bár nem bántam, mert tanulságos történeteket hallhattam egy a világot majd háromszor is körbedolgozó úriembertől. Mindenesetre Chris látogatása azzal a megegyezéssel zárult, hogy augusztus 20-án vesszünk a kalapunkat és angolosan távozunk. A centivagdosás mindennapos beszédtéma nálunk, amellett, hogy próbálunk rájönni ugyan mit fogunk itt csinálni: az elmosogatandó kombájnok elfogytak újabb adag csak szeptemberben érkezik. Eme kérdésemre a shop-manager (műhelyvezető) azt felelte, hogy ne aggódjak, talál ő munkát nekünk. Ennyi lett volna a dolgos hétköznapokról és most következzen a dologtalan hétvégék taglalása, ami igen rövidre és tömörre fog sikeredni.
Gyönyörű csillag- és holdfényes szombati estén belevetettük magunkat a pratti éjszakába. Két választásunk volt, egész pontosan két kocsma, ahol is az emberlétszám a pénteki csúcsforgalomnak köszönhetően, erősen vérszegény volt. Na de azért a második bárban, egy igen kedves és csinos bártündérre akadtunk így jól elszórakoztattuk egymást. Ő az általa készített koktélokkal, mi meg a nyelvi botlásainkkal. Jó kis este volt és kezdtem rájönni, hogy akadnak azért itt is csinosabb hölgyek. Azt nem tudom, hogy eme megállapítás a gyönyörű magyar hölgyek hosszútávú hiányának vagy csak a bárlátogatások sovány számának tudható be, de akkor nem is érdekelt. Ami igazán fölháborító, hogy este 11kor is 28 fok volt Celsiusban.
Aztán a mai napon, némi a -dél-afriaki uraktól elsajátított- grilltudásommal két napra való élelmiszert valósítottam meg 1-2 hűvös sör társaságában. Azonban a végén ez az élelmiszeradag három napra elegendőnek bizonyult, mert az urak meghívtak egy jó tányér eledelre amit ők készítettek. Meg kell mondjam, már most szeretem a konyhájukat, hát még ha megtanulom, hogy kell elkészíteni. Így most jóllakottan zárom soraimat a megint 28 fokos éjszakában.
Jók legyetek!

Laza hét

2010-07-22T20:53:00.000-07:00

A körülmények ezen a héten alkalmassá váltak arra, hogy hatalommal való visszaélést kövessek el.
Ha mán csapatvezírnek neveztek ki. Ugyanis a mosodában kezdtünk túl sokan lenni, én meg kezdtem nagyon unni a folyamatos pancsolást. Így hát mindennap leszerveztem asrácoknak a mosóban mindent és én meg más munka után nézelődtem a telephelyen. Így sikerült szert tennem a blow munkakörre, amit mindenki utál, mert abból áll, hogy elsőzör egy kommunális munkaeszközzel kifújatom a nagyja port és szalmatöreket a kombájn belsejéből, majd nagynyomású levegővel ugyanezt csak sokkal precízebben. Ez lenne a legszemetebb munkák legszemetebbje, mert az ember egész testfelületen viszket a szeméből pedig sárcsomókat bányász ki a szemüveg ellenére egyéb kényelmetlenségekről nem beszélve. De. Én élveztem, végre valami változatosság a folyamatos pacsálás után. Csak lassan elfogytak a kombájnok, amik erre a munkavégzésre szorultak, így hát egyik helyről a másikra sodródtam, segédkeztem karbantartási munkáknál, cseréltünk kombájnbelsőt stb. Míg a többiek a mosóban gályáztak. Aztán a végén minden egyéb munka elfogyott, csak a mosás maradt, így hát kénytelen voltam visszasorolni, de ez a hét amolyan munkahelyen belüli munkanélküliséggel ért föl. Akárcsak a kommunizmusban, ha munka nem volt akkor seperd föl az udvart. Elfogytak a beérkező kombájnok, mostantól a különböző helyekre vezényelt dél afrikai urakhoz érkeznek be a masinák és nekünk is elfogy a mosatlan, úgyhogy nem tudom mit fogunk itt csinálni egészen szeptember 1-ig, de a főnök szerint szükség lesz ránk. Majd lássuk mit dob a gép.
Hát ennyi lett volna.
Jók legyetek!

hallo hoe gaand dit met jou ek is lance en ek is dronk
dél-afrikai nyelvlecke
aki kitalálja, hogy mit jelent annak a vendége vagyok egy üccsire

Nyugaton a helyzet változatlan

2010-07-18T21:21:00.000-07:00

Eme számomra, emlékezetes mondattal tudnám jellemezni kicsiny életünk történéseit a forró és unalmas kansasi pusztában. Azért emlékezetes, mert a regény ami ezzel a címmel írodott, igen mély benyomást tesz az emberre. Két említésre méltó dolog történt velünk/velem az elmúlt jelentkezésem óta. Az egyik, hogy a pénteki grill partira idekeveredett egy hölgy -Emily-, aki eddig a legértelmesebb amerikai hölgy akivel eddigi kinttartózkodásom alatt találkoztam. Ezt rögtön az első kijelentésével megalapozta nálam, amikor is közölte, hogy itt az élet szívás és unalmas és semmit érő. Elmesélte azt is, hogy 3 hónapot Finnországban töltött, mint cserediák és hogy vissza kíván térni a vén Európába még.Sajnos ezután az este forgata félbe szakította társalgásunkat. Arra is fényt derítettem, hogy ezek az amerikai urak minden nagyhangúskodásuk ellenére nem igazán nagyivók, mert előkerítettem a pálinkámat és végigkóstoltattam velük. Hát a fogadtatás igen vegyes volt, ki hányingerrel küszködött, ki meg köpdöste kifelé egyszóval papírkutya banda ez. Mindegyik nagyra van az ivási szokásaival, de csak ebből a felvizezett vérszegény sörökből képesek meginni sokat, ráadásul majdnem minden sörből van light és többnyire azt isszák.Azt is megtudtam, hogy a Dél-Afrikában is készítenek hasonlót, mint a mi pálinkánk és ott mampónak hívják és olyan üvegben árusítják ami egy körbe van kötegelve. Azért szerintem, ha kicsit megerőltetném magam, sikeresen az asztal alá zavarnám az urakat italozásban, mármint az amerikaiakat, mert a dél-afrikai urak azok más lapra tartoznak. De visszatart a betegség gondolata ami másnap kerítene hatalmába. Persze az amerikai uraknak is sokat kéne könyörögni, mint a szűzlánynak ama nevezetes estén.
A másik eseményes történés, az a mai napon történt mikor Gonzalóval az irányt a mosoda felé vettük. Miután betáraztuk a mosógépet némi kocsiban történő zenehallgatás mellett döntöttünk várakozás gyanánt. Öt azaz 5 perc zenehallgatás után, mikor a rádió elnémult kezdett bennem egy gyanú körvonalazódni, ami a az ismételt sikertelen indítási kísérleteim alatt bizonyítást nyert. Bizony a rádió leszopta az aksit öt perc után. Hát cigarettámat magamhoz véve, szépen visszabaktattam a motelba némi segítségért. Eme tevékenységemet az amerikai népek kocsijukból kitekintve különböző arckifejezéssel díjaztak. Volt aki lenézően, volt aki sajnálkozóan, de a többség furcsálta a tevékenységemet. De a lényeg sikeresen előkerítettünk egy bikakábelt és visszaérve életre keltettük kicsiny járgányunkat. Ez a kis kaland csak azért volt jó, mert így legalább nem unatkoztam míg a mosásszárítás befejeződött.
Üzenet vége.
Jók legyetek!

Boldog évfordulót Francia Forradalom!

2010-07-14T19:11:00.000-07:00

Eme nemes nap alkalmából írok, mert hiszen ezen a napon foglalták el a Bastille-t a Liberté, Égalité, Fraternité nevében (köszönet Menyhárt Tamás történelemtanáromnak aki beleverte ezt a fejünkbe).
Nos mostanság kicsiny életünk némi változásnak tekint elébe, mert megindult az aratási szezon más államokban is, így a dél afrikai urak kisebb csoportokban megindulnak Amerika szerte, hogy ne kelljen annyit fuvarozni a masinákat. Ami a legérdekesebb a dologban, hogy más államokban john deere telephelyeken fogják ugyanezt a munkát végezni. Mondjuk ha nekem is olyan 300 kombájnom lenne tőlük, én is elvárnám ezt. Ettől függetlenül véglegesítést nyert bennem ama gondolat, hogy egy nagy és gyorsan fejlődő céget napjainkban csakis személytelenül és szemét módon lehet sikerre vinni. Ezt nemcsak a konkurenciával szemben alkalmazott módszerekre értem, hanem arra is, ahogy a saját alkalmazottaiakkal bánnak. Ugyanis a megbecsülés vagy elismerés legcsekélyebb szikráját se tapasztalni a munka minőségét illetően, csak annyit hallunk mi is a saját munkánkat illetően, hogy remek, de ezt is a dél afrikai brigád tagjai hangoztatják. Na de hát az üzlet az üzlet, csak semmi személyeskedés. Ettől függetlenül az itteni nagyfőnöktől Lancetől sokat lehet tanulni, ahogyan ezt a telephelyet irányítja. Ebbe sikerült egy kis betekintést nyernem, ugyanis a minapába -abból a felhőből, amit én egy kis semmiségnek tituláltam- olyan vihar kerekedett, ahol olyan 100 mm esett le egy óra alatt némi jéggel kísérve. Én egy kicsit később láttam neki az iszkolásnak, ugyanis igyekeztem lecsukni a masina oldalait, nehogy a vihar leszaggassa. És hát a pihenőhelyiségbe rontottam be, aholis mint később kiderült éppen megbeszélés volt a csapatvezetőkkel. Ez csak akkor tudatosult bennem mikor leültem és hát gondoltam akkor én most angolosan távoznék is. Csak Lance másképp gondolta, mert megkérdezte a nevem és onnantól kezdve, hogy megjegyezte azt is elkönyvelte, hogy én vagyok kicsiny csapatunk szószólója. Nem voltam boldog, de legyen. Így hát volt alkalmam tanulmányozni a vezetési stílusát, ami után elgondolkoztam, hogy a Vezetési elméletek című tantárgy oktatóját ez az úriember két perc után röhögve küldené el, hogy nézzen más munka után. Amolyan életcsiszolt vezetési stílusa van, meg a fellépése is megvan hozzá (legalább kétszer akkora mint én széltében hosszában). Egyszóval szép nagy marha ember. És ama megbeszélésen azt is eldöntötték, hogy mivel a dél afrikai team hamarosan lelép, itt az ideje nekünk is megtanítani kombájnnal való forgolódást az udvarban - ami olyan jó 10perces séta az egyik végéből a másikba ha jól kilép az ember- és hát az elgondolást tett követte. Másnap szépen bójákból felépített nekünk a Lance és egy menedzser(Scott) egy kis tanpályát nekünk. A dolog alapvetően úgy néz ki, hogy van a mutogató (spotter) és van a sofőr. A lényeg ha balhé van azért a mutogató felelős, mert a sofőr csak követi a spotter utasításait. Márpedig ha itt baj van az általában három nullával végződik lévén a kombájnok darabja 50 millió forint. Megnyugtató. Nos én Jorgével kerültem egy párba és hát az első főnökség előtt végrehajtott próbánk olyan felemásra sikerült.A másik csapatot a Camillo és Gonzales képezte ( a többiek nem akarnak vezetni) és hát a próba végeztével erős fejcsóválásra késztettük Lance-t. A döntés a bóják maradnak mi meg már két napja napi két órában gyakorlatozgatunk, de mondhatom mostmár egész jók vagyunk. Bár ebben a hőségben nem igazán üdítő és a gyakorlatozások végeztével úgy menekülünk vissza a mosóba. Ugyanis a hőség itten alulról verdesi a 40 Celsius fokot a páratartalom meg 80%os és csak ma volt olyan szerencsénk, hogy a szél is fújjon. Ma éccakára azonban némi enyhülésre van kilátás. Az esti hőmérséklet se szokott 20 fok alá süllyedni és az is csak hajnalban következik be. Azt mondják Texasban rosszabb, ott még melegebb és párásabb. Egyszóval minden utálatom ellenére a légkondícionáló folyamatos üzemben van.
A legjobb az egész itteni tartózkodásban a társaság és az, hogy nem kell 20 mérföldet utazni egy kocsmáért. Így hát a legtöbb esténk némi konszolidált alkoholfogyasztással telik el és olyan jól sikerültek ezek az esték, hogy több meghívást is kaptunk Dél Afrikába, amit ha Jóisten is segít egyszer még be is hajtok. Ám ezeknek az estéknek is megvan a böjtje, mert hétvégente az alváson kívül nem sok mindent szoktunk csinálni. De majd ezen a hétvégén csapunk valami csoportos kiruccanást, ha más nem a kocsmába. Kis csapatunk kelet európai szekciójából csak én(állandó jelleggel) és Nina( ritkábban) van képviseltetve az esti kis wala-walákon.
Hát ennyi lett volna.
Jók legyetek!

Ejnyena

2010-07-10T22:06:00.000-07:00

A szokásosnál is hosszabb elmaradás után jelentkezem. Eme hosszú távolmaradás oka az eseménytelenség, amely kitölti napjainkat. Most is a másnaposság által rámkényszerített tétlenkedés szülte az ötletet, hogy írjak. Az elmúlt másfél hétben lemostunk vagy 20 kombájnt folyton vizesek és koszosak voltunk, de kaptunk esőruhát, ami nejlonból van és fekete ebből kifolyólag elsőrangú környezetet teremt a ruha alatt tartózkodó testrészek felfőzésére. Az esőruha nem azért kellett nehogy vizesek legyünk, hanem azért, hogy esőben is tudjuk folytatni a munkát és csak akkor kell felfüggesztenünk koszvakarást, ha villámlik. Nadehát azért jó munkát végezhetünk, mert már a többedik embertől hallottuk, hogy a kombájnok amik kikerülnek a kezeink közül azok tényleg tiszták. Ez azért van így, mert nincs meg a rutinunk úgy mint a dél afrikai uraknak -akik tudják, hogy melyek azok a helyek amit ellenőriznek- így mi minden elképzelhető helyről kitakarítjuk a koszt. A hétfői napon megérkeztek a többiek Iowából 4 emberrel gyarapítva kicsiny takarítóbrigádunkat, a negyedik úriember két héttel korábban érkezett Chiléből és Gonsalesnek hívják és mint a tegnap esti italozásunk során megtudtam a kalandvágy hajtotta el otthoni jó fizetett munkahelyéről. Normális fickó, akinek azon érdekes terve támadt, hogy az ittteni munka végeztével vásárol egy Bmw túramotort és azzal utazik haza és úgy tűnik komolyan is gondolja, mert már a motort is kinézte. A tegnapi italozás nevezhető az első komolyabb gyeplő elhajításomnak itten az Államokban, ezt ma meg is ünneplem némi rumos kóla társaságában, Kutyaharapást szőrével felkiáltással. Egyébként itt semmi mást nem lehet csinálni, ami igazán jó programnak minősülne és jó lehetőség az afrikaans kultúra megismerésére is, már tudom hogy mi a koccintó szövegük. Emellett kicsiny csapatunkat üldözi a balszerencse széria, mert az egyik nap Jorge nyitotta rá a kitárazócsigát (jobb szó nem jut eszembe rá hirtelen magyarul) a szomszédos kombájnra, míg két napra rá Gonsales ahogy kanyarodott a géppel a másik mellől túl korán kezdett kanyarodni és majdnem leszakította a kabint a másik kombájnról. Mivel a második eset majd 10 000 dollárba került, ezért megfosztottak minket/engem attól a kicsinyke örömtől, amit a mosás befejeztével a kombájn vezetgetése jelentett, mivel le lettünk tiltva a vezetésükről. Így hát minden egyes alkalommal, ha mozgatni kell a gépeket keresnünk kell valakit aki elvezetgeti helyettünk. Mostmár csak egyetlen örömünk maradt a john deere által gyártott kicsiny platós járgánnyal ( http://www.reynoldsfarmequipment.com/images/john-deere-6x4-gator-2.jpg )való rallizás, de ezt is csak akkor ha egy új pácienshez kell a pajzsokat szállítani. Ezt leszámítva napjainkat az egyhangúság és a napok számolgatása tölti ki, mert mindenki nagyon várja már, hogy visszajussunk Iowába, de addig még van egypár kombájn amit le kell mosnunk.Némi meglepő fordulat is történt kicsiny csapatunk életében nevezetesen az, hogy Jorge és Nina egymásra találtak és most dúl a lamúr a dél afrikai urak legnagyobb sajnálatára, mert a többségük nagyon szeretett volna nemzetközi kapcsolatépítésbe kezdeni Ninával. A másik "érdekesség", hogy Vasjával senki se szeret dolgozni, mert ő nem dolgozik. Eljutottunk arra a pontra, hogy csak velem dolgozva hajlandó felvenni a fordulatot, de nekem meg elegem lett a folyamatos könyörgésből, így ő most a fülkék takarításn dolgozik, ahol nem számít, hogy mennyvel végez egy nap alatt. Mert a mosóöblökben két embernek egy nap alatt minimum két kombájnnal kell végezni. Azonban ezt a szerelők mindig variálják azzal, hogy folyton hoznak egy masinát némi felülmosásra. Így aztán kicsiny életünk nagyon izgalmas szokott lenni. Van hogy egy kombájnt nem bírunk befejezni egy nap alatt, mert vagy 10 járgányt kell lecsapatnunk újra. Hát ennyi lett volna nekifutásból.
Jók legyetek!

Orális szex = SZoPás

2010-06-30T20:14:00.000-07:00

Röviden a címben jelölt szexuális tevékenységgel tudnám jellemezni nyári/átmeneti munkánkat. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Ha jól emlékszem a legutoljára egy hete írtam arról, hogy megérkeztünk Kansasbe a forróságba és halvány lila gőzünk sincs arról, hogy mi lesz a munkánk. Kezdeném néhány szóval a cégről a könnyebb megértés végett. Szóval eme cég a MachineryLink, akik 2000-ben 3 kombájnnal indultak és most olyan 300 darabbal rendelkeznek, de ehhez még vásároltak olyan 70 darabot. Ők konkrétan azzal foglalkoznak, hogy bérbeadják a gazdának a gépeket (minimum 100 üzemórára és még vágóasztalt se adnak csak a gépet) és miután a paraszt végzett a munkával visszaszállítják a kombájnt a saját kamionjaikkal és innen kezdődik a munka amit mi itt végzünk Kansas poros kisvároskájában. Amint megérkezzik a masina először is a dél afrikai csapat leszedi róla a pajzsokat, majd elvégzi a pageone (elsőoldalon szereplő) karbantartási munkákat, majd a második dél afrikai csapat kifújja a kosz nagyobb részét és ezután kerül hozzánk a mosodába (kedves gödöllői ismerőseim ne vonatkoztassatok el) aholis mi égünk a vágytól, hogy nekieshessünk a különböző méretű és erősségű mosóinkkal a dirty bitcheknek (koszos kurvák). És igen némelyikük úgy néz ki, mintha rizst arattak volna le vele. Hadd meséljek munkánk szépségéről. Adva vagyon két típusú kombájn amit a cég birtokol az egyik a Case a másik a John Deere. Részleteket nem vagyok hajlandó írni, legyen elég annyi, hogy mind a kettő a csúcsmodell kategóriába tartozik. Namármost a Case-t sokkal könnyebben lehet kitakarítani, lévén kevesebb eldugott hely a reteknek. Persze ebből csak olyan 30 darab van. A szarvasos kombájn azmár más tészta, sok is van belőle, meg nehéz is kipucolni, ellenben ragyogniuk kell, mint a Salamon tökének, ezzel a kijelentésemmel sikerült beletaposnom egy vallásosabb lelkületű úriember lelkivilágába. Munkánk nagy részében permanensen vizesek vagyunk és ritka az a pillanat mikor száraz a gönc rajtunk. Általában kezdés előtt és ebéd szünet után, mikor olyan 10 perc alatt megszárad a kocsira terített legvizesebb ruhadarab is. Egy szónak is száz a vége, ez a munka fogja kitölteni a napjainkat megközelítőleg két hónapig. A legjobb, hogy egy kétágyas motelszobában kell ezt az időtartamot eltölteni, de nem probléma a kollégistarutin sokat tesz. A helyzet ugyanaz kis hely nagy rumli, de a takarítónő minden nap jön. Az első dolgom volt, hogy vele jó barátságot kössek. Innentől kezdve minden rendben, csak ápolni kell a jó viszonyt. Ez a motel olyan kétperc autókázásra van a moteltől, a walmart meg 3 percnyire, tehát a mozgásterünk erősen behatárolt. Persze a legfőbb ok a mozdulatlanságra az, hogy a kocsit nekünk kell tankolnunk. Ellenben az első hétvégén belevágtunk a helyi éjszakai életbe, ami elég gyászosan végződött.
Na de nem szaladok elébe a dolgoknak. Úgy indult minden, hogy az előző héten rendesen felpaprikázódtam, mert az elején senki nem tudta, hogy mit kezdjenek velünk, hogy mi lesz velünk, kinek is az alkalmazásában állunk, mennyi lesz a fizu. Összeségében semmit se tudtak, ez már egy pár fokkal megemelte a vérnyomásom. Hanem amikor kiderültek a részletek, az egyenesen száguldásra kényszerítette a véremet. Letisztáztuk, hogy a motelben fogunk lakni végig, heti 40 órát fizetnek egy perccel se többet ( ez azt jelenti, hogy 8-kor kezdünk és délután ötkor pánikszerűen eldobjuk ami a kezünkben van és tűzünk el) a munkánk csak és kizárólag kombájnmosásból fog állni és nincs hétvégi meló. Ez azt jelenti, hogy a munka végeztével heveny vakarászásba kezdünk, legfőképp heretájékon és ezt a tevékenységet néha szakítjuk meg bevásárlással vagy éppen mosoda látogatással (gödöllőiek nem az a mosoda!). Unalmas és egyhangú hónapoknak nézünk elébe. Ezt próbáltam egy bárlátogatással megszakítani, szert tettem ugyanis arra az infóra, hogy itten leledzik egy Woody's nevű fasza kis hely. Péntek este tehát némi tetvészkedés után el is indultunk, hogy betámadjuk a szórakoztató intézményt. Sikeres megérkezés után bejutva eldöntöttük, hogy jó kis hely és a bemelegítő sörök után nekiálltunk a kolumbiai urakkal némi hangulatfokozó alkohol fogyasztásának. Eközben láttam, hogy söfőrünk szeme vágyakozóan megvillan a vodka említésénél, így hát megbeszéltük, hogy gyalog távozunk innen és majd holnap visszabattyogok a járgányért. Ez és a hűvös pohárban leledző vodka legyőzte Vova ellenállását és neki is estünk az estének (hál istennek lehetett kártyával fizetni). Majd zárás előtt nem sokkal Camillo szervezete önvédelmi alváshoz folyamodott. Így elkezdtünk szedelőzködni és már eldöntöttem, hogy hosszú lesz az út amíg hazacipelem. Mondjuk addigra már engem se kellett félteni az elfogyasztott alkohol mennyiség erőssé tett. Aztán mikor elfogyott a vodka a bárba és már zárni is készültek nekiindultunk, már ha indulásnak lehet nevezni azt a félórás tökölést míg mindenki az ajtón kívülre került. Aztán némi tanácstalankodás, taxi és cigarettahiány után, hogy hogy nem Vova úgy döntött, hogy ő visszavezet.Háromszor szóltam, aztán beültem és elszunnyadtam. Arra riadtam fel, hogy a diszkófények felvillanak mögöttünk és már látom a motelt. Hogy mikre nem képes az adrenalin egy pillanat alatt éber lettem és beszédképes. Biztos úr megkérdezte, tudjuk e, hogy az egyik fényszórónk nem világít. Sejtettük, aztán mikor behajolt a papírokért akkor megkérdezte, hogy ki mennyit ivott. Majd néhány tesztre interjúvolta meg Vovát, amelyek az egyensúlyérzéket hivatottak tesztelni. Persze én lettem kinevezve tolmácsnak, mert Vova amúgyis darabos angolja az idegesség hatására még gyengébb lett. Lényeg a lényeg a tesztek nem győzték meg 100%an a biztos urat, ezért előkerült a szonda, amit követően egy órát beszélgettek Vovával és a vége az lett, hogy bilincsbe verve elvitték bátor/hülye sofőrünket, mi meg sétálhattunk vissza. Aztán olyan két óra elteltével a biztos úr kopogott az ajtón és beszélt hozzám. Ebből csak annyit értettem, meg, hogy 500 dollár a letét, hogy Vova kijöjjön az éjszakai ideiglenes szállásáról. Megköszöntem és magamban azon morogtam, hogy az ember még másnapos se lehet nyugodtan. Szombaton szépen kimosakodtam és egy csomag rágóval meg 500 dollárral a zsebemben gyalog nekivágtam, hogy kiszabadítsam az ukrán barátunkat. A rendőrséget könnyen megtaláltam, hála az adrenalinnak, mert a biztos úr mindent szépen elmagyarázott, sőt a végén még ő kért bocsánatot tőlünk a problémáért(!). Vovát kiszabadítva visszasétálva örömmel merültem el kicsiny szobám légkondícionált hüvösében, amit egyébként utálok. Aztán szombat este a dél afrikai urak meginvitáltak minket egy kis grillezéssel egybekötött sörözésre, amitől az elején tartózkodtam, de a végén megint sikerült egy kicsit felönteni a garatra. Így hát vasárnap dupla örömöt kellett kipihennem, a másnapot és Vova procedúráját, amit az itteni cégnek nem árultunk el. Ennek is meglett a böjtje, mert ma a helyi nagykutya kissé pofátlanul odafüttyentett nekem, csak sajnos valahogy nem voltam hajlandó kutyául érteni így kénytelen volt dudálni a kocsiból, mert odajönni nem akart nehogy vizes legyen. Ezt már kénytelen voltam meghallani. Az első kérdésre adott válaszomat-amit elég faragatlanul nem előzött meg bemutatkozás- ki vezetett tegnap részegen? Várjunk csak milyen nap volt tegnap? nem fogadta Lance kitörő örömmel. Eme rövid kis eszmecsere után, letisztáztuk a dolgot és sikerült lecsitítanom a dühét kedves főnökömnek azzal, hogy minden másról intézkedtünk, de addig nem tudtunk volna semmi konkrétumot mondani amíg a bíróság nem dönt. Ugyanis jövő hét csütörtökön Vovának meg kell jelennie a bíró előtt és én visszakapom a pénzemet. Ez pont jó, mert Chris is azon a héten akart minket meglátogatni, így legalább nem nekem kell a tolmács szerepét játszanom, mert elég rosszul megy, főleg a jogi rész. Azóta is kombájnt mosunk és reménykedünk egy szebb jövőben. Hát ennyi lett volna.
Jók legyetek!

Utaztunk

2010-06-22T21:19:00.001-07:00

Kedves Naplóm!

Ha az emlékeim nem csalnak ott hagytam abba, hogy egy esős hetet tudhattunk magunk mögött komoly semmitevéssel. Nos a következő hét előrejelzése is hasonló időjárással kecsegtetett, ami nem töltötte el boldogsággal kicsiny szívemet. Hétfőn mikor felébredtünk megint esett és rövid telefonálás után megjött az ukáz, maradjunk otthon egy órán belül meglátogatnak bennünket. Chris és Shane kilencre meg is érkezett és közölték hogy az időjárásnak köszönhetően van egy hetünk nyaralni. Nagy volt az öröm és boldogság csak amikor föltették a kérdést, hogy akkor hova is akarunk menni akkor toporgott mindenki egyhelyben. Miután elmentek megkezdődött a móka. Abban biztosak voltunk, hogy a Yellowstone Park a fő úticél, de egy hét után már az is kezd unalmassá válni. Rövid térképészkedés után kitaláltuk, hogy Denver "útba" esik és hazafelé meg tudjuk nézni az elnökök arcát a sziklában. Amint ezt kitaláltuk mindenki elment a maga dolgára és rámhagyták a motel foglalást és az útvonal megtervezését, ami kissé stresszes volt, mert hát drága is meg messze is van, meg a franc tudja még milyen bajok voltak. Jópár órába került lebokszolni a dolgot, hogy megtaláljam a legolcsóbbat ahol van is hely. Következett a kocsi ellenőrzés, egyeztetés, bevásárlás és az utazás előtti teendők tömkelege. Estére kelvén fáradt csapatunk nyugovóra tért egy nyugodtabb holnapban reménykedve.

Kedden hajnali négykor riadó és csapatépítő morgolódás közepette nehézkesen elindultunk.

Első úticél Denver hétszázvalahány mérföld, ami hivatalosan 10 óra, de nekünk sikerült 13 órára felküzdeni. Hosszú utazgatás volt Iowán és Nebraskán át míg végül megérkeztünk Coloradó fővárosába Denverbe 6 óra előtt nem sokkal. Meg is örültem, hogy de jó, pont hatra jeleztem, hogy be fogunk jelentkezni, azám csak elfeleledkeztem arról, hogy ott egy órával korábban van. Így volt egy óránk, amit aktív sörözéssel töltöttünk el, mivel a sarkon volt egy Liquor store. De trükkösen ám, mert ugye közterületen tilos alkoholt fogyasztani, így előszedtük a papírpoharakat és abba töltöttük a sörikét. Aztán hatkor kinyitottak és szépen bejelentkeztünk , meginterjúvoltam a hölgyet, hogy mi merre hány kilométer és lecihelődtünk. Megtudtuk többek közt azt is, hogy a belváros párperces sétára van a turisták közkedvelt helyével együtt, ami egy olyan 2 mérföldes sétálóutca inygenes buszjárattal ami egész éjjel közlekedik. Röpke két óra tökörészés után neki is indultunk, hogy belevessük magunka a denveri éjszakába. A turista utcát úgy kell elképzelni, hogy tele van szuvenír boltokkal, bárokkal és egyéb ruhazkodási cikkeket árusító üzletekkel, amik nem olyan vészesen drágák, mint ahogy vártuk. Aztán olyan két óra múlva úgy döntöttünk ketté válunk, mert a kelet európai front végig rohant az utcán, míg én és a kolumbiai urak sétálni meg fényképészkedni szerettünk volna. Megegyeztünk, hogy két óra múlva találkozunk a mindannyiunk számára szimpatikus kocsma előtt. Így hát Camillóval és Jorgával elkezdtünk korzózni, meghallgattuk az utcai muzsikusokat akik a zongorától kezdve a gitáron át egészen a szitárig minden hangszeren játszottak, megcsodáltuk a grafikusok, festők munkáit, bámészkodtunk a boltokban egyszóval igazi turistákká lettünk.Miután kellőképpen kifényképezkedtük magunkat elindultunk a találkozó helyszínére. Ott kiderült, hogy biza mindenki fáradt és aludni akar, rendben van, menjetek haza én még elmegyek sörözni aztán majd reggel találkozunk. Camillóval elindultunk, hogy beüljünk abba a bárba, ahol a pincérnőknek olyan egyenruhája volt, hogy az egy sztiptízbárban is kevésnek számított volna. Megérkezvén azonnal magunkévá tettünk egy korsó jófajta helyi búzasört, aztán látva az árakat a másodikat már szolidan kortyolgatva fogyasztottuk el. Végezetül olyan két óra hosszás ücsörgés után távoztunk, mert zárni készültek és némi esti fotózás után elvátáztunk megkeresni a buszunkat amivel visszajutunk a szállásra. Olyan hajnali kettő körül zártuk a napot.

Szerdán annak ellenére, hogy én aludtam el legkésőbb én keltem leghamarabb. gyors zuhany után elindultam, hogy fölhajtsak valami reggelinek valót. Rövid keresgélés után találtam egy kávézót ami kissé drága volt, de a hangulat és a hely miatt megérte. Ugyanis az egyetemi negyedhez közel egy ódon hangulatú épületben volt, aminek az elülső falát teljesen elbontották és így amolyan színház hangulata lett a kávézónak, ahogy bentről figyeltem az utcát. Aztán a többiek is felriadtak és telefonon elnavigáltam őket is reggelizni. Reggeli után elindultunk megkeresni a helyi természettudományi múzeumot ahol is a Bodies kiállítás székelt éppen. Azzal végezve nekiláttunk, hogy töviről hegyire végigbogarásszuk a múzeumot, amivel végezvén a városi park következett. Itt még egy vizibiciklire is befizettünk, amit sehogy se lehetett irányíítani, így a legnagyobb kalandnak az számított, hogy hogyan jutunk vissza a kikötőbe.Majd sétálgatás közben találtunk egy Borutca nevű bárt, ahol legnagyobb meglepetésünkre a helyi sörfözdék kinálatát zongorázhattuk végig, amit meg is kezdtünk azonban a melegre na meg a magasságkülönbségre való tekintettel (ami azt jelenti, hogy felennyi alkoholtól is le lehet részegedni a másnaposságról nem is beszélve) pár korsóval később rövidre zártunk, azzal a felkiáltással, hogy majd később folytatjuk. Eme kis kalandozások után visszatértünk a szállásunkra, ahol is némi a helyi erőkkel folytatott csevej után szert tettünk néhány olcsó és jó kocsma címére.

A legjobban ajánlgatott a London pub volt, így némi piperészkedés után arrafelé vettük az irányt. Könnyen meg is találtuk és nekiláttunk, hogy feltérképezzük a sörválasztékot, ami igen széles volt, de mi meg szomjasak voltunk. Arra az elején rájöttünk, hogy a pultos nem kedvel minket, de amikor közöltük vele, hogy a mi pénzünket is ugyanarra a papírra nyomtatták mint a helyiekét akkor már kevésbé messziről hajította elénk a sört. Pár korsóval később sikerült a helyi erőkkel szóba elegyednünk, akik mint kiderült geológusok voltak és komoly beszélgetéseket folytattunk a politikától kezdve az utazáson át a vallással bezáróig. Arra az infóra is szert tettünk, hogy a Yellowstone egy hatalmas vulkán és ha kitörne akkor 900 mérföldes körzetben eltörölne mindent. Ismét igazolást nyert az a tény, miszerint minél ittasabb az ember annál jobban beszél külföldiül.Aztán olyan hajnali kettő magasságában zártuk az estét és én neki láttam valami táplálékot fölhajtani. A szemét Burger Kingesek nem voltak hajlandók kiszolgálni az autós ablaknál, merthogy gyalog voltam. Bosszúból gyorsan továbbálltam és nem is bántam meg, mert megtaláltam a helyi éjszakai kajálda központot. Itten jó öreg gödöllői szokásomhoz hűen egy gyrostálat kértem jó csipősen, amit akkor nem éreztem csípősnek, ellenben reggel igen!

Másnap némi másnapossággal harcolgatva összepakoltunk és elindultunk a Yellowstone Park irányába. Miután belőttük az irányt és megbeszéltem Vovával, hogy merre is megyünk nekiláttam némi pótlásnak, mert komoly alváshiánnyal küzdöttem. Nem is bántam meg, mert Wyomingban nem volt semmi csak sziklák, hegyek, zöld mezők, meg marhák akik mindezt lelegelték. Na nem úgy kell elképzelni, mint nálunk, hogy ott tolong 100 tehén egy hektáron, hanem inkább fordítva. később néhány olajkutacska tarkította a tájat és néhány nyíltszini bányát is láttunk. Azért vicces volt, amikor megálltunk egy gyors fényképre a fotónk alanya ahelyett, hogy elrohant volna inkább nekünk fordította a szarvait és mint a spanyol bikaviadalok hősei kaparta a földet, ilyen gyorsan még nem sikerült mindenkinek beülni az autóba. Aztán ahogy közeledtünk a parkhoz, úgy vált a táj egyre szebbé. Hegyek völgyek, folyók vízesések és valami bámulatos panoráma övezte utunkat.Szavakkal elmondani nem lehet, ezért inkább beszéljenek a fényképek helyettem amiket a Facebookra feltöltöttem. Hosszú utazásnak néztünk elébe, mert a Yellowstone park alatt ott van még a Grand Teton Park, ami szintén 45 mérföld per órás sebességkorlátozást vezetett be, ráadásul rengeteg szerpentines rész volt benne, így lassan tudtuk leküzdeni utunk utolsó 200 mérföldes részét. Még annyit hozzátennék, hogy 25 dollárért mindkét parkra szóló egyhetes belépőt válthattunk ki a kapuknál. Nos a sebességkorlátozásnak köszönhetően kilenc órára érkeztünk meg a nyugati bejáratnál lévő fantáziadús West Yellowstone nevű városkába. Éppen időben ahhoz, hogy be tudjunk jelentkezni. Na mármost a kelet európai front egy helyre került mi meg a kolumbiai urakkal a városka másik felén lévő hostelban kaptunk helyet, amit az úriember gyönyörűen elmagyarázott, hogy hogyan találunk meg. Odaérvén kicsit furcsa volt, hogy az interneten azt írták, hogy egy ágy van a szálláson itt meg kettő volt, de olyan fáradtak voltunk, hogy 10 percen belül aludtunk. Másnap reggel kezdett derengeni, hogy lehet rossz helyen vagyunk ami bizonyítást nyert így fizethettem a tévedésünkért. Az is kiderült, hogy az úriember háromszor is rosszul magyarázta el a szállás helyét nekünk és mikor számonkértem ő csak vonogatta a vállát. Kicsit durrogtam magamban, de hát ez van.

Eme balszerencsés start után volt szerencsém egy amerikai pancake reggelihez, hát nem voltam tőle elregadtatva ráadásul még drága is volt. Majd a turista információn egy szimpatikus idős rangertől sikerült szert tennünk egy térképre és információkra. Kiderült, hogy a Yellowstone park két nagy kör mentén helyezkedik el. Így a két nap bőven elegendő a bejárására, aminek megörültem. Azt hozzá kell tenni, hogy rengeteg megállóhely volt az utak mentén, hogy lehúzódj és fényképezz, valamint iszonyat menyiségű autó volt az utakon és ahol sok autó állt meg egyszerre ott biztos valami állatot lehetett fényképezni, vagy éppen érdemes volt megállni és megnézni, hogy a természet mit alkotott, itt hozzá kell tennem, hogy Föld anya igazán maradandót hozott létre. Itt a két nap alatt én vezettem, hogy kompenzáljam Vovát, aki egyedül lenyomta a Denver-Yellowstone távot. Láttunk itt mindent a medvétől kezdve a gejzíreken át, bölényekig akik sokszor az utakat veszik igénybe, hogy elérjék úticéljukat, nesze neked civilizáció.A szó kevés ahhoz, hogy leírjam mi mindent láttunk és milyen szép ezért csak ismételni tudom magam fényképek a Facebookon. Lényeg a lényeg két nap alatt végigbogarásztuk Yellowstonet, már amennyire az időnk és erőnk engedte. Majd némi félreértés következett, mert a következő állomás a hazafele vezető út felénél lévő Rushmore Mountains-t (ahol az elnökök arca van) meg akartuk látogatni, de a csapat fele nem akart fizetni a szállásért és azt találták, hogy majd egy hétvégén elugrunk oda hiszen csak 700 mérföld. Hiába magyaráztam, hogy útbaejthetjük és ottalvás nélkül egyvágtába roboghatunk haza, valahogy nem jutott el az ellentábor füléig. Aztán az indulás reggelére meggondolták magukat így egy hosszú túra következett. a reggeli tökörészésnek köszönhetően nyolckor tudtunk elindulni csak és este nyolcra értünk a Mt Rushmore-hoz. Mindeközben mivel nem az autópályát vettük igénybe, sikerült egy gyönyörű parkon keresztül autóznunk, ahol az út először fel a hegyre egy völgyön át, a fennsíkon kersztül majd le a hegyről vezetett ez volt a Big Horn National Forest (http://www.google.com/images?q=big%20horn%20national&rls=com.microsoft:hu:IE-SearchBox&oe=UTF-8&rlz=1I7SKPB_en&um=1&ie=UTF-8&source=og&sa=N&hl=hu&tab=wi).Sok fényképre nem volt időnk, pedig megért volna több fotót is, de sietnünk kellett, Itt a sebességhatár 65 mph volt meg is dolgoztattam rendesen az automata váltót a szerpentineken. Sokszor előfordult, hogy hátul nagy volt a csönd, szerintem féltek, ellenben én élveztem és Vovának a fő sofőrnek se rezzent az arca, szóval nem volt veszélyes. Majd elértük az autópályát és pár unalmas óra után cseréltünk Vovával én meg szunyókáltam. Illetve csak szúnyókáltam volna, ha nem futunk bele egy olyan jégesőbe ami rendesen megzörgette a kasznit. Miután kikeveredtünk belőle tudtam aludni.Este nyolckor meg is érkeztünk úticélunkhoz, majd rövid vacsora és bámészkodás után vissza a kocsihoz és a hazaút utolsó szakaszát Sasha nyitotta párszáz mérföldön keresztül. Sasha akkor adta át a volánt mikor elütött egy szarvast, de a kocsinak semmi baja nem lett. Na mondom, majd én jobban figyelek, ahogy ezt kimondtam áthajtottam egy mosómedvén. A kocsinak semmi baja nem lett, ellenben az önbizalmam súlyos sérülést szenvedett. Aztán az eső hol esett, hol nem, de a villámokat folyamatosan láttuk és végül mikor már a fehér vonalak kezdtek összemosódni a szemem előtt, akkor átpasszoltam a volánt Vovának. És végezetül reggel nyolckor zártuk utunk utolsó 1200 mérföldes szakaszát, ezt a távot 24 óra alatt sikerült leküzdenünk turistáskodással egybekötve. Annyira örültem a zuhanynak, mint a kisgyerek a karácsonynak. Majd a délutánba nyúló alvás ami az életemet mentette meg, mert kezdtem álmon halni. Mikor fölébredtem kiderült, hogy Chris járt nálunk és ma azaz kedden indulunk Kansasbe. Én, Vova, Camillo és Jorge a többiek majd két hét múlva követnek minket. Öt sör után megnyugodva nekiálltam pakolászni, miközben Nina és Sasha azon mérgelődött, hogy együtt lakhatnak Vasilijjel, aki habár XY kromoszónával született, mégis mindenki azt gondolja róla, hogy úgy viselkedik, mint egy királykisasszony vagy inkább, mint egy rossz kurva. Annak örülük, hogy nem nekem kell betanítanom, mert Sasha elmesélte, hogy lassan dolgozik és nem is törekszik gyorsabban haladni. kíváncsi lennék mi lenne Vasjával egy nap Timmel való munka után. Szerintem simán idegsokkot kapna két óra után, csak azt nem tudom melyikük.

Na mindegy a lényeg az, hogy ma reggel megkaptuk az úticél információit, ami belefért három mondatba. Vagyis az úticél Kansas Pratt városa és a 61es főút mellett van a MachineryLink telephelye és keressük Dougot. 700 mérföld, mi az nekünk majd 3000 mérföld után, még edzésben vagyunk. 9 óra alatt le is gyűrtük a távot csak ne lett volna 38 fok vagy legalább működött volna a légkondi a kocsiban. A lényeg: szerencsésen megtaláltuk a telephelyet és Dougot is, akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy mi lesz velünk csak annyit tudott mondani, hogy melyik motelban van a szállásunk és, hogy holnap reggel 8kor találkozunk a főnökkel Johnnal. Egyszóval most éppen ücsörgök a motel előtt a kezem ügyében egy Bud Light Lime-al élvezem a majdnem teliholdat és a 32 fokot este 10kor némi szellővel enyhítve.

Bejegyzés vége.

Jók Legyetek!

Esős hét

2010-06-13T18:06:00.000-07:00

Na mármost akkor törleszteném a múlt hetet.
Hétfőn olyan ritka szerencsétlen napom volt, hogy újra eszembe jutatta mennyire is utálom a hétfőket akárcsak Garfield. Kezdődött azzal, hogy vagy 600 acre-t kellett megcsinálnom egyedül és ebből csak 150 volt a nagyobb méretezésű tehát gyorsabban megcsinálható. Némi szervizelgetés után útnak is eredtem és hát az első területem egy igen forgalmas főút mellett volt. Persze először elszáguldottam mellette, mert fölújítják az utat és nem figyeltem eléggé. A baj az volt, hogy sehol se tudtam megállni, hogy a kvaddal betámadjam a területet, így hát párszáz méterrel odébb megálltam egy farmon és bevetettem a parasztdzsípíeszt és árkon bokron keresztül odataláltam a területemhez ami olyan volt sorokkal volt megáldva, hogy az ökör vágtában se hugyozik olyan kacifántosat. Némi taposási kár árán úrrá lettem a helyzeten, bár ha a farmer meglátja szerintem a büdös életben nem akar talajmintázást ettől a cégtől. Elvégezvén a munkát próbáltam betámadni a következő táblát ami légvonalban csak két mérföldre volt de az útfelújításoknak köszönhetően csak egy tizenpármérföldes kerülő útján juthattam volna oda. Az útkarbantartók simán hülyének néztek mert annyit keringtem körülöttük, hogy már ismerősnek kijáró üdvözlést kaptam a végén, némi hülyéknek kijáró tisztelettel övezve. Sebaj Tóbiás folytatjuk a távolabbiakkal és majd hazafelé lezavarom azt a pár kis táblácskát. A következő területen érezhetően hűvösebb volt az idö meg a szél is neki keseredett, hát azért csak elengedtem egy telefont Shane-nek, hogy akkor most lesz nagy zuhé vagy nem. A válasz megnyugtatott csak kis szemetelgetés lesz, ha akarom várjam meg a végét és utána folytassam a munkát. Azám csak sok a munka időkiesésre nincs lehetőség, így hát pulóver elő. Az a szemét eső kitartott egészen addig míg befejeztem egy táblát, úgyhogy kellően át voltam fagyva, de nem baj a következő terület messze idő van száradni. Innentől kezdve három táblán át hol esett az eső hol nem, de a szél egy percre se állt el. Kezdett már kellően tele lenni a tököm, mikor a kvadom egyszer csak megállt. Nézegetem kerülgetem és egyszer csak a szemembe ötlik az üzemanyagtartály mutatója. Hát bizony az én pici szentem szomjas, séta ki az autóhoz és vissza eközben cifrázgatva a magyar nyelv nem éppen legszebb szavait. Nesze neked amerikai kukorica, tanuljál magyarul káromkodni. Mert bizony ilyen még nem fordult elő a masinámmal, máskor majdnem kétszer ennyit megcsináltam egy tank benzinnel. Azt el is felejtettem említeni, hogy a minden egyes terület előtt pumpálhattam föl a kereket, mert az biza lukas volt, na így adom én oda másnak a gépemet, mert pénteken elvitte az egyik fickó dolgozni, míg az övét javították. Na végeztem a nagy területekkel és hát próbáltam meglelni a kicsiny táblákat, amik reggel elmaradtak, de mindeközben az eső úgy volt mint a magyar népmesék, hol volt hol nem volt. Meg is találtam, de hát esik, mondom egy ciginyi idő és megyek a következőre, úgy látszik hallgatott rám az idő, mert egy cigi után elállt. Na most ez a fajta talajmintázás ugyanaz, mint amit mindig csinálunk csak feleannyi minta kell mint általában.Azám csak ez a megye egyik legmélyebb pontján volt és még nyirkos is szóval majdnem annyi időmbe került mintha a normál mintázást csináltam volna. Na majd a következő, ott már nem volt kedvem kivárni az eső végét adtam a nyirkos ruhának. Ez a terület meg egy tó mellett volt, hát minden volt csak könnyen mintázható nem.Boldog voltam és eközben már hat óra körül járt az idő. Az utolsó biztos jó lesz reménykedtem magamban, tévedtem. Az uccsó is szopás volt és ott is esett az eső. Erős ingerem támadt, hogy valamit szétverjek mikor elállt az eső, így hát hajrá. Este nyolcra végeztem is és annyira tele volt a hócipőm, hogy nem volt kedvem térképészkedni, hanem az egyszerűbb utat választottam és kiadtam a parancsot a navigációnak, hogy vigyen haza. El is navigált olyan szépen, hogy félóráig csak keveregtem a földutakon és mikor egy kövesúthoz értem látom ám, hogy ez nem a helyes irány. Minden voltam csak hithű katolikus és nyugodt nem. Térkép elő és irány haza. Idáig se szerettem a Gps-t ezentúl még kevésbé fogom.Este 10re haza is értem, mert még le kellett akasztani a trélert és kidobni a mintákat a labornál. Mikor hazaértem kiderült Sashának se volt boldogabb napja, mert defektet kapott és Vasjával dolgozott akinek a munkatempójára és a viselkedésének jellemzésére meghallgattam egypár orosz káromkodást. A másnap hajnali esőnek csak délig örültem, mert addig aludtam persze miután lefixáltam Shane-el, hogy ma nincs meló. Délben elkezdtem unatkozni és ez egészen a lefekvésig megmaradt.
Szerdán reggel nyolcra jelenésünk volt, mert Tom tartott nekünk előadást/tájékoztatót a nyári munkánkról, amiből azt tudtuk csak meg lényegében, hogy egyszercsak szólnak és mennünk kell. Ezután következett a térképészkedési továbbképzés, ahol én és Sasha lettünk az instruktorok. Velem jött a spanyolajkú front és Vova, míg Sashával a maradék. Vicces kis oktatás volt, mert már a végén én is elkeveredtem egy kicsit és bár fennen hangoztatták a srácok, hogy értenek mindent és egyedül is megtalálták a területet azért szerintem lesznek még fennakadások. Ezek után nyugovóra tértünk abban reménykedve, hogy másnap már dolgozhatunk. A csütörtök szintén esővel indult így volt szerencsénk résztvenni a Caep-től érkezett úriember előadásán aki csípőből überelte Heltay professzor úrat. Egy óra után már mindenki azzal küzdött, hogy maradjon ébren. Az úriember erősen lekezelő modorban bánt velünk, ami felülmúlta a várható újfiúknak szóló stílust. Nem is nagyon kedveltük. Lényegében elmondta ugyanazt amit idáig megtudtunk egy-két újdonságot kivéve, mint például, hogy ne állj meg a rendőrnek éjszaka akkor ha nem vagy benne biztos, hogy tényleg rendőrök ülnek a kocsiban hanem menj lakott területre. És mondom ha a legközelebbi lakott terület több mérföldre van akkor mi csináljak autózzak addig míg ki nem kövik a kocsit alólam?Hát ezzel megakasztottam az előadás menetét kicsit. Az is kiderült itt csak akkor mennek orvoshoz, ha komoly baj van. Aztán azt is megértettem miért, minden egyes vizit 50 dollárt kóstál és egy náthával a receptekért csak a hülye fizet 50 dolcsit inkább nekiesek a náthának pálinkával. A legjobban Chris és Shane arcán lehetett látni, hogy már kurvára unják az előadást amiért cserébe Craig mindig elfelejtette a nevüket. Hálistennek három órás előadás után az úriember bejelentette, hogy mennie kell. Ezek után ez a nap is véget ért legalábbis a munka szempontjából. Nem jók ezek a dologmentes napok, mert csak főzök és eszek unalmamban, mert az eső miatt még a kertet se tudom karbantartani.
Pénteken volt a festés napja, minden egyes polcot le kellett pakolni letakarítani és festegetni. Ez hét embernek nem egész három órájába telt, Aztán az újoncok hazamentek mi meg nekiláttunk Tom lakóautójának a fényesre takarításához, ami közben szert tettem arra az infóra, hogy Tom 79(!) éves és az év nagyrészében úton van(olyan 80 000 mérföldet autózik évente). Ezt befejezvén a többiek kijelentették, hogy ők strandolni akarnak menni én meg sörözni akartam, így ők jobbra én meg balra mentem Adammel. Átautóztunk a legközelebbi kocsmába és elsörözgettünk, amit jobban élveztem mint a strandolást. Aztán Adamnek mennie kellett így hazadobott. Estére kelve a többiek is hazaértek és nagy nehezen sikerült eldöntenünk, hogy akkor most megyünk a szomszéd városkában rendezett kis hepajra. Megérkezvén már éppen kezdtem volna magam újra jól érezni, mikoris a kelet európai frontnak mehetnéke támadt. Boldog voltam.Így hát röviden zártuk az estét, pedig a banda egész jó kis muzsikát játszott. A szombat a shoppingolásé volt, így sikerült szert tennem néhány occsó ruhadarabra amik egész jó minőségűek. Nem szeretem a munka nélküli napokat, mert csak a pénz fogy.
És ma vasárnap újra főztem és igen zabálás lett a vége. Rájöttem, ha nem főzök magamnak egész kevéssel is beérem. Ezen kívül heves tétlenkedéssel telt el a nap.
Hát ennyi lett volna.
Jók legyetek!

Aqua ardiente

2010-06-06T17:27:00.000-07:00

A cimben jelolt itokat Jorgeek szolgaltattak Nina penteken tartott szuletesnapi bulijahoz. Leforditva tuzes vizet jelent es cukornadbol keszul ha jol ertettem, majdnem olyan mintha valamifele tisztaszesz lenne, enyhe anizsos zamattal. Sajnos nem tartozom az anizs nagy kedveloi koze, kizarolag Negro formajaban vagyok erte megveszve De Jorgera csodalatos nyelvtudas javito hatassal volt.
Az egesz ugy kezdodott, hogy csutortokon keson erte haza es miutan bevestem a napobejegyzes elrobogtam aludni. Olyan joizut aludtam, hogy az ejszakai egihaborura se ebredtem fol. Ellenben reggel mikor folriadtam, rendesen megijedtem, hogy elkesunk, mert negyed het volt s mindenki aludt es mikozben telefonaltam Shanenek akkor vettem csak eszre, hogy milyen vizes minden. Igy az aznapi munka torolve lett es csak amolyan karbantarto munkak voltak aznapra, mint a kvadok, az auto es a treler atnezese es a hibak orvoslasa, mert hat felelosseggel tartozunk a gepek irant amiket hajtunk.
Mivel az elozo esti kis kupaktanacsrol lemaradtam igencsak kesve ertesultem arrol, hogy akkor ma delutan a shopnal meguljuk Nina szuletesnapjat. Ezek utan elrobogtunk bevaarolni, aholis Sashaval beszereztunk egz tortat meg egy viragcsokrot es ugyesen elrejtettuk a kocsiban. Aztan hazasiettunk salatat fabrikalni es utana a shophozahol rovidesen indult is a barbeque party. Itt sikerult megtanulnom hristol, hogy az igazi amerikai modi az, hogy mielott az etel vegleg megsul nyakon boritod egy kis sorrel. Mielott belemelegedhettunk volna az italozasba, azert igyekeztem Jorgeval kozolni, hogy ma orajta van a sor a vezetesben, de aztan lattam rajta az elszant ihatnekot, igy en maradtam sofornek DD (designated driver). Jorgeek bele is kezdtek nagylendulettel az altaluk szolgaltatott aquqardiente es Sasha konyakjanak az elpusztitasahoz nemi sorrel megtamogatva. Aztan a ceg fiatalsaga is kepviseltette magat Tyler es Adam szemelyeben, veluk egesz jo kis beszelgetest sikerult folytatnunk egeszen addig, mig a sor meg nem tette a hatasat es Tyler neki nem allt sms-ezni Adam meg csondben komazgatni. Mike is ott volt, mivel Shane utan o koltozott abba a lakasba ami a shopnal talalhato.Ellenben o nem ivott egy kortyot se es meg enni is alig akart es osszesen ha 10 szot szolt a delutan folyaman. Szoval marhara elveztem a delutant, mert mikozben a tobbiek ittak en csak nyalogattam a kolamat, legalabb az illuzio legyen meg, hogy doboz van a kezemben. Az este annyira jol sikerult, hogy Sasha es Jorge meg a maradek whiskeymat is benyeltek es ezutan kovetkezett a rogtonzott salsa ora Ninanak. Na de masnap csupa haldoklo ember es szenvedesuk hangja toltotte meg a hazat. Ugyhogy fogtam magam es nekialltam kerteszkedni, mert gondoltam, hogy nem jutunk el egyhamar Story Citybe a skandinav fesztivalra. Hat igazam is lett, mert mire Jorge eletre kelt addigra vege lett az utai reszenek en meg egy mero viz lettem kerteszkedes kozben, eloszor a levego paratartalmatol masodszor meg az esotol ami funyiras kozben megerkezett. Kesobb kocsiba pattantunk avval a cellal, hogy valami kikapcsolodas utan nezzunk es ki is kotottunk egy koncert helyszinen,ahol nekialltuk magunkat hangulatba hozni egy kis sorrel. Kesobb Chis is megerkezett es szerzett Jorgenak es Camillonak olyan karszalagot amivel ihatnak is alkoholt, mert igazolvany hianyaban csak olyat kaptak ami a gyerekeken is volt. Jorge megprobalta legyurni a sofornek kijaro egyetlen sort, de az elozo napnak koszonhetoen elbukott. Aztan Nina es Camillo is kiszallt a versenybol es Chrissel iszogattunk, aki rendesen megtancoltatta a holgykoszoru tagjait. Egy ora korul hazafele vettuk az iranyt, de elotte meg kidobtuk Camillot a motelnal. Kicsit olyan erzessel tertem nyugovora, mint amikor az ember felbeszakit valami jonak indulot a csucspont elott.
Na aztan a mai nap tomeny lustasaggal telt el. Varom mar a holnapot, mert az elmult harom nap szinte csak evessel telt el, ugyanis tegnap meg osszeutottem egy kis csirkeporkoltet krumplival es nemi tejfolos fokhagymas uborkasalataval es azota csak azt eszem.
Ennyi lett volna.
Be Good!

Szunyog es a Szitakoto

2010-06-03T20:16:00.000-07:00

Eloljaroban elnezest kerek az ekezetek hianyaert, de a Windows beadta a kulcsot es mar jo ideje a doktorbacsinal van, igy a cegest hasznalom. A szitakotorol csak annyit, hogy ma huseges kiseromul szegodott kvadon es nem volt hajlando tavozni igy vele beszelgettem ma unalmamban. Idoszeruve valt, hogy beszerezzek egy music playert. A mai napon Vovaval (Volodymyr) dolgoztam, aki Ukrajnabol erkezett ide, de elotte Ausztraliaban es Angliaban is dolgozott. A problema csak az volt, hogy ma dolgozott masodszor es en lettem a tanara mara es ami meglepett a nap vegen megjegyezte, hogy jo tanar vagyok. Dagadt is a keblem rendesen, mar amennyire az ehseg engedte, mert egy szendvics volt a mai menu. Egyszoval a mai nap egy kicsit hosszura nyult, mert Shane megjegyezte, hogy megprobalunk minel tobb tablat befejezni, hogy ne maradjon olyan sok oszre. Ennek kovetkezteben terdig ero kukoricaban robogtam, ami neha szapora karomkodasokat valtott ki belolem. De Vova gyorsan tanult es hamar folvette a fordulatot szoval tudtunk haladni.
Szombaton elmentunk a vidamparkba nemi gyermeknap utanerzesre. Hat, hogy is mondjam az elejen rendesen osszeszorultak a farpofaim, foleg mikor meglattam az elso attrakciot. Ez affele masina ami kilovi az embert olyan 30 meter magasra es eleg gyorsan, de Sasha eroltette a dolgot, hat beultunk a hintaba. Erdekes modon repules start kozben mikoris azon gondolkoztam, hogy fogom a gyomrom megtalalni ha leerunk Sasha egyfolytaban uvoltozott es azt kiabalta, hogy Fuck, Fuck. Ez a jo szokasa a tobbi attrakcion is megmaradt, sot szerintem hangosabban kiabalt. mint a tobbi resztvevo, ami a vege fele kezdett egy kicsit kinos lenni, foleg mikor annyira telitodtem adrenalinnal, hogy mar ugy ucsorogtem a hullamvasutakon, mint egy kiprobalt veteran. Volt meg egy vizihullamvasut, ahol en ultem elore es igy egy kicsit orrnehez lett a csonak. Ez foleg akkor volt kellemetlen mikor az utolso nagy csuszdanal kicsiny csonakunk belefurta az orrat a vizbe es en fogtam fol a hullamot. Az azott kutya szagom egesz hazaig kisert sot kozben meg beugrottunk egy barba is csak azert szombat van, de nem is birtuk sokaig meg hat nem is nagyon akartunk koltekezni.
Vasarnap ugy volt, hogy Chris felhiv minket, hogy mikor csatlakozhatunk hozzajuk egy kis kempingre, ami ivaszatot jelent nemi grillezessel karoltve. Hat nem hivott en meg nem kerestem, mert jolesett egy kis semmitteves.
Na aztan hetfon mar unalmamban racuppantam a nehezen kivalasztott es jol eldugott boromra, ami a varakozasaimnak megfeleloen egesz kituno volt. Csak mire eljutottam volna a masodik poharig Chris megjelent es kozolte, hogy egy oran belul megerkezik a masodik srac Kolumbiabol. Igy nem tokoltunk Jorgeval a kocsiba pattantunk es ami a csovon kifer persze csak esszel. Camillo, mert igy hivjak az uriembert egy apro termetu, de igen mely basszussal rendelkezo uriember. O a legidosebb a 27 evevel kozolunk. Olytan figura, akit a fustos ertelmisegi diakkocsamkban latsz amint eppen hevesen vitatkozik a globalizacio negativumairol.
Kedden vegre ellkezdtunk dolgozni es aznapra Ninat kaptam tarsnak. Raadasul meg jo messzire is kellett menni. Becsuletere legyen mondva igyekezett felvenni a tempot, de megint vihar elott voltunk es egyszeruen lehetetlenseg ebben az idojarasban meg letezni is nemhogy dolgozni. Keptelen vagy lelegezni olyan erzesed van mintha viz alatt probalnal lelegezni.Lassan is haladtunk, aztan mikor vegeztunk az aznapi penzumunk felevel latom am, hogy a farmer megall es varakozik a kocsinknal. Na mondom ebbol megint telefonalgatas lesz. Az is lett csak nem abbol az okbol amire en gondoltam, ugyanis a farmer kozolte, hogy tornado riado van, mentsuk az irhankat. Telefon Shanenek es mikor visszahivott kozolte, hogy csak sima viharriado, ami 50 mph-s szelet jelent meg nemi esot. Az utasitas vegyuk az iranyt hazafele. Na de azert csak megnezem en a kovetkezo tablat, mert nincs messze, ellenben a felhok igen. Hat tevedtem a felhok hamarabb odaertek, mire odaertunk neki kezdett esegetni. Na mondom a Gps-nek vigyel haza, erre elkezd a legsotetebb felhok fele navigalni. Ez nem lesz igy jo, fogtam egy terkepet es kerestem egy masik utat, mint kesobb kiderult jol tettem, mert az autopalyara olyan mennyisegu viz szakadt, hogy atmenetileg lezartak. Visszaerkezven latjuk am Tom (a nagyfonok) lakokocsijat. Kaptunk egy olyan szepen megfogalmazott beszedet az uzletpolitikatol kezdve a biztonsagos vezetesen at mindenrol, hogy csak egy oraval kesobb tudatosult bennem, hogy mi most le lettunk baszva. De szeretek is en ilyen intelligens es tapasztalt embertol tanulni. Kapni fogunk meg sorakat Tomtol a nyar vegen mikor nincs munka es van ido az okitasra. Ennek nagyon orulok. Az is kiderult, hogy masnap az eso miatt megyunk Hutchinsonba az irodabe egy kis fejtagitasra. Ja es Sasha rabaszott, de rendesen, mert aznap delutan erkezett egy srac Moldaviabol es neki kellett erte mennie, mikozben a radio folyton harsogta, hogy arrafele nagy viharok vannak. Kesett is a repulo tobb orat. Elegge eccaka ert haza Sasha.
Na masnap reggel negykor a shop fele vettuk az iranyt, mert ott kapunk majd olyan autot, amib mindannyian beferunk. Es lon egy csinos furgon hetulessel, mar el is terveztem milyen jot fogok aludni hatul. Ez a tervem kutba esett amikor Chris megkerdezte, hogy ki fog vezetni es lattam, hogy mindenki a hatso ajtonal tolong. Igy hat en lettem a sofor, aminek annyira orultem, mint cserkesz mokus az erdotuznek, mert az eso utohatasakent meg gyonyoru kod is volt. Harom ora hosszat birtam, mikor mar majdnem lecsukodtak a szemeim akkor megkertem Sashat, hogy ugyan ezt a maradek oracsakt nyomja mar le helyettem. Igy felalomban szunyokaltam egy kicsit, mert folyton navigalni kellett, ugyanis a Gps kicsit hosszabb utra vitt volna minket. Megerkeztunk es talakoztunk Ilsaval, aki olyan mint egy Duracell nyuszi, vagy mint egy gyufaszal amelyik folyton izzik. Bemutatta nekunk a helyi irodat, ami a masodik allomasa a talajmintazasnak. Itt finomitjak az adatokat amiket bekuldunk. Na alaposan kikerdeztuk oket, hogy mit hogyan kellene csinalnunk, legalabbis mi akik mar hosszabb ideje vagyunk itt. Az ujak csak csondben bologatva probaltak megerteni mirol van szo. Ezek utan meglatogattuk Tom farmjat, ahol szinten van egy kis iroda, itt talalkozik az altalunk bekuldott terkep a laboradatokkal es egy csinos fuzet formajaban egyesul amit megkap a megrendelo.Sokat okosodtunk es kerdezgettunk el is faradtunk budosul. A hazafele utra mar konnyebben vallakozott mas igy nekem csak a navigalas jutott feladatomul. Aztan meg az ujoncokat el kellett vinnunk a motelba, ugyanis ok ott csoveznek, mig be nem fejezzuk a tavaszi szezont es nem indulun Kansasbe. Annyi mar kiderult az ottani munkarol, hogy mindenki a kepessegeihez merten kap majd feladatot. Lesz aki kombajnt vezet, lesz aki muszaki munkakat vegez es lesz aki csak takaritja a masinakat. Meglassuk mit dob a gep.
Hirtelen felndulasbol ennyi lett volna. Ja es hetvegen lesz valami skandinav fesztivalfeleseg, meg Nina is szuletesnapol, ugyhogy nemi masnapossag van kilatasban.
Jok legyetek!

A napról

2010-05-29T08:55:00.000-07:00

Csak röviden írnék a napsütésről. Ugye először sikerült egy kicsit leégnem ami a szokásos volt, némi kígyóvedlés után le is tudtam ezt a részét. Aztán elmentünk dolgozni Minnesotába dolgozni és ujjatlan pólóban dolgoztam, ami azért előnyős mert amikor egyik mintától a másikig száguldok és a leszállásnál a vas nem akad be póló ujjába. Azonban a vihar előtti napsütés olyan erős volt, hogy a már lehámlott réteg újra megégett, de úgy, hogy nyolc rétegből talán csak egy maradt épen, mert bevérzett alatta, meg olyan vastag rétegben jön le a bőr. Ilyen még nem esett velem, pedig napkrémet is használok elég nagy faktorút. Érdekes, hogy Jorge is aki a folyamatos napsütés hazájából jött ő is használ ilyesmit, mondjuk ő valami flancosat. Itt még annyit megjegyeznék, hogy reggelente Jorge az utolsó, mert annyit tud készülődni, mint egy lány vagy mint Balla úr szokott. Azért a napi kétszeri zuhanyzásról már leszokott spanyolajkú barátunk, mert reggel inkább tovább szunyókál. na szóval óvatosan és sziszsegve fejtegetem le a bőröm és közben reménykedek, hogy a bőröm kiheveri ezt a sokkot. Szerintem ma vagy Chrishez csatlakozunk egy pecázós grillezős családi eseményre vagy vidámparkozni megyünk.Ennyi lett volna.Be good!

Basszus

2010-05-28T20:51:00.000-07:00

Kedves Olvasóim! Tegnap azaz csütörtökön sikerült gyarapítanom ama történések számát amelyet szívesen elkerülnék és amelyek megkeserítik az ember életét. Eme pillanatok után az ember mindig óvatosabb, egy ideig. Nevezetesen az történt, hogy megcsíptek gyorshajtással. Elég balszerencsésen indult a nap, mert Nina üvöltözve közölte, hogy keljünk föl, mert az éjszakai eső ellenére megyünk dolgozni, holott mindenki többek között én is megkaptam és olvastam a munkára hívó sms-t. Hát abban a szent pillanatban Nina felmenőit sikerült egy két ősi foglalkozással kapcsolatba hozni és nem a katonára gondolok itt elsősorban. Aztán meg nem találtam a pendriveomat, pedig előző este az asztalon hagytam és senki nem tudott róla semmit. Aztán elindulás előtt még a fejem is alaposan bevertem. Tehát a figyelmeztető jelek megvoltak, ráadásul még késésben is voltunk, így a lábam a szokottnál is nehezebb volt. Tíz perccel indulás után egy dombtetőre érve már bevillant, hogy baj van mert a rendőr autó orra erősen bólintott, hozzáteszem a mi kocsinké is. Aztán mikor elhaladtunk mellette, diszkófények föl és már tolultak ajkamra azok a szavak, amiket Sasha már ismert, de a többieknek még új volt. Szépen lehúzódtam papírok előkészítve, biztos úr szép komótosan felhelyezte a kalapját majd odajött és közölte, gyorsan hajtottam, üljek át az ő kocsijába a papírjaimmal. Na ott összeszedtem a legjobb angolom és a legszebb mosolyom és elkezdtem mesélni, hogy mi szegény diákok vagyunk akik éppen késésben vannak, mert folyton dolgozunk és szigorúak a főnökök ésatöbbi. Meggyőző lehettem, mert a szövegelésem vagy az, hogy külföldi vagyok megtette a hatását, mert sikerült lealkudnom 70 mérföld/óráról 60ra, így "csak" 80 dollárral adózhatok a törvény rendes őreinek (ez itten a legalacsonyabb bünti). Asszem a színművészeti iskola tárt karokkal várja az ilyen tehetséges embereket mint én.Úgyhogy a biztos úr szépen kitöltötte a komputeren a papírt és ott helyben ki is nyomtatta nekem és még arra is volt ideje, hogy viccelődve megjegyezze, hogy most már biztos el fognak késni. Mit mondjak nem volt őszinte a mosolyom.Ezek után megérkezvén a shopba Shane alaposan kiröhögött mikor meghallotta miért késtünk, aztán közölte, hogy neki is van egy csomó büntetése, Chris megjegyezte, hogy ő ezért használja a tempomatot. Azt is megtudtam, hogy a biztonsági öv hiánya 50 dollárt kóstál. Szerintem ez a módszer elég hatásos elrettentő, nem kellenek pontok meg jogsibevonás csak kérjék meg rendesen az árát a figyelmetlenségnek.Aztán fény derült arra is, hogy aznap Jorgével fogok dolgozni. Megkaptam az utasításokat összesen 2 darabot (általában 5-7et kapunk), kérdő tekintetem láttán Shane azt mondta, hogy ellenőrizzem csak újra. Hát igen az egyik tábla 300 acre-s volt ami olyan 150 minta körül mozog. Így már mindjárt más a leányzó fekvése. Szokásos teendők (kvadok a trélerre, hiánypótlás, tréler ellenőrzés, térképészkedés) után nekivágtunk. Az első nagy táblánk olyan sáros volt, hogy a kvad hajigálta a sarat rendesen. El is küzdöttünk vele délelőtt. Délután nekikezdtünk a másiknak, mikor jött a telefon Shanetől, hogy küldött egy másikat a céges emailemre. Szóval mindezekkel olyan négy órára végeztünk és elindultunk hazafelé. A shopnál láttam, hogy Sasháék már visszaértek, így mi is arrafelé vettük az irányt, miután kidobáltuk a mintákat a labornál azért gondoltam a biztonság kedvéért felhívom Sashát. Kiderült, hogy ők Amesben vannak az új sráccal, aki Ukrajnából érkezett és se az ajtót nem hagyták nyitva se a kulcsot nem hagyták itthon valahol. Úgyhogy szépen beültünk a Subwaybe ücsörögni. Annyira felidegesített ez az incidens, hogy ma reggel csináltattam három másolatot a kulcsokról. Aznap nem találkoztunk az ukrán sráccal, mert félúton kidobták egy motelban, mert ez a ház kevés már így is, főleg reggelente az egy WC. De ma azaz pénteken csak nyolcra kell csak menni, ennek azért örültem.
A mai délelőtt karbantartással meg apró munkákkal telt el a shopban, majd olyan 11 óra magasságában a közeli városka felé vettük az irányt Jorgéval, hogy elkészítsük az amerikai igazolványunkat. Meg ha már ott vagyok gondoltam akkor a büntit is kifizetem. Miután megérkeztünk kiderült, hogy egyik illetékes iroda sincs nyitva, de menjünk a szomszédos nagyvárosba, ott tuti nyitva vannak.Oké csak nincs navigációnk.Sebaj a hölgy nagyon készségesen és ügyesen(!) elmagyarázta merre is kell mennünk Nagy lendülettel neki is vágtunk, mert szerettünk volna mihamarabb visszaérni a shopba egy kis sörözésre. Azám csak az első lehajtónál nagyot koppantunk, mert le volt zárva és mi csak innen tudtuk az utat. Na majd mi megtaláljuk aztat. A második lehajtónál rögtön egy dugó fogadott minket, mert szétbombázták az utakat, itt már kezdett derengeni, hogy a délutáni sörözés ugrott. Félórával később mikor is 6 mérföldet haladtunk félóra alatt kezdtem benne biztos lenni, hogy ennek a szabadidős tevékenységnek meszeltek. Hálistennek a dugóból kikerülve, könnyen megtaláltuk a hivatalt és be is vágtáztunk nagy lendülettel, ahol az első ember megtörte a lendületünket azzal, hogy kell egy levél amin szerepel a nevünk és a címünk és egy harminc napnál nem fiatalabb bélyegző. Kétségbeesett kutatás után Jorge kiesett a versenyből én meg kaptam egy sorszámot és egy nyomtatványt, hogy töltsem ki. Némi várakozás után sikerült az első hölgynél elintéznem a teendőket és még a jogosítványszerzésről is szereztem infókat és egy kicsit visszarettentem. Három darab elméleti vizsgán kell átesni, majd a vezetés. Nem a tananyag rettentett vissza, mert az egyszerűbb, mint otthon, hanem a nyelvi akadályok. Így hát egy kreszfüzettel gazdagabban indultam a második hölgyhöz, aki fényképezett. Hadd jegyezzem meg itt, hogy rövid bürökratikus pályafutásom alatt itt sikerült a legidiótább fényképet készíttetnem magamról az összes közül. Ezek után kaptam egy papírdarabkát ami 21 napig érvényes, míg meg nem kapom a plasztikkártyát. Majd telefon Sasháéknak és próbáltam elmagyarázni, hogy is találnak ide, sajnos kevés sikerrel. Na mondom míg ideértek elintézünk a bankban pár dolgot Jorgénak. Szegény szinte semmit nem értett abból amit a hölgy mondott neki, így én lettem a tolmács.Erősen vak vezet világtalant helyzet volt. Aztán mivel Sasháék még odébb voltak, gondoltam elmegyünk ebédelni. Aztán ebéd közben sikerült Sashának telefonon elmagyarázni, hogy hova is kell menni. Ebéd után pedig ott találkoztunk, velük és Vologyával is, aki le se tagadhatná a származását. Olyan arcberendezkedése van neki, mintha az édesanyja egy baltával töltött volna együtt egy részeg éjszakát. Keveset beszélgettünk, de kiderült, hogy tavaly Ausztráliában dolgozott egy évet és hogy gépészként fog végezni. Ezek után gondoltam ha már ennyire belejöttem a megtalálásba, felderítem azt a hivatalt, ahol megtudják mondani meddig érvényes a nemetközi jogsim itt Iowában, mert ezt nem tudták megmondani abban a hivatalban ahol a jodosítványokat intézik. Nesze neked bürokrácia. Miután keringtem egy kicsit megálltam megkérdezni, hogy ugyan mondják már meg, hogy jó helyen járok e. Persze csak egy épülettel hátrébb. Ügyes. Amikor leparkoltam már gyanús volt, hogy a felirat az épületen nem stimmel, na de egy életem egy halálom én már ugyan bemegyek ha már itt vagyok. Kiderült, hogy itt voltak csak elköltöztek ebből a városból. Zsíroskenyér effekt, marad a telefonálgatás, amit szerintem rábízok majd a főnökségre. Ezek után a kocsi orrát hazafelé fordítottam, de előtte még beugrottunk egy Liqour Store-b, hogy fölavassam az új igazolványomat. Nagy peckesen a kasszához sétáltam egy hatos sörrel és az ujjaim közt volt a papír, mikor a fickó közölte 6 dollár lesz. A zsíroskenyér effekt befigyelt megint, na de majd ha visszamegyek a Walmartba megkeresem a fickót aki nem akart sört adni és szépen az orra alá dörgölöm az igazolványom.Hát ennyi volt a történés. Hétfőn nem megyünk dolgozni, mert Memorial Day lesz. Ezen a napon megemlékeznek a veteránokról és ennek kapcsán egész jót beszélgettünk Timmel. Szóval van három nap semmittevés, remélhetőleg valamelyik nap meglátogtjuk a viddámparkot gyermeknap alkalmából. Jók legyetek!Majd jelentkezem.

Erdő, erdő kerek erdő

2010-05-26T21:21:00.000-07:00

A mai nap viccesen kezdődött, mert reggel megkaptuk a területeinket aztán megkérdeztem Shanet, hogy akkor melyik kocsit is használhatom, mert az enyémet lenyúlták szélvédőcsere címszó alatt. Aztán kiderült, hogy nem javítás alatt van hanem valaki használta és lerobbant vele, hiába a 200 000 mérföld az mégiscsak komoly teljesítmény.Hálistennek, hogy nem nálam adta be a kulcsot. Szóval Shane kétségbeesetten futkosott fel és alá, hogy kerítsen nekem egy kocsit, majd föladta és azt mondta, hogy Sashával együtt dolgozunk ma is, ami nem gond mert legalább van társaság és nem bolondul meg az ember egymagában. Azért érdekes, hogy ott áll a shopban 20 járgány és mindegyik szervizelésre szorul. Hát ezért pucorásztuk ki őket, hogy ott tündökölgessenek a fák árnyékában.
Azért Timen meglepődtem, mert megjegyezte, hogy jó a szöveg a pólómon. Ettől majdnem lementem hídba, ez legalább olyan nagyságrendű kijelentés volt, mintha Obama elnök úr bejelentené, hogy ő valójában egy fehér ember. Szerintem Tim is az a fajta kemény csávó, aki ha rendesen bebaszik ott zokog az ember vállán és elpanaszolja minden bánatát.
Ugye ketten dolgoztunk, így fele annyi időbe került egy terület, bár majdnem kétszer annyit is kaptunk, csak hát reggel kilenckor kezdtünk, mert egész éjjel esett és reggel ki kellett várni a körbetelefonálást. Azért egész jól haladtunk a területekkel. Ma csak szójás területeink voltak, ugyanis a kukorica kezd olyan magas lenni, hogy fogcsikorgatva szoktunk nekikezdeni. Azt el kell, hogy mondjam rengeteg féle és fajta vetési és talajművelési módszerrel találkozunk. Kezdeném a legrosszabakkal, amikor úgy néz ki a terület mintha műtrágyaszóróval vetettek volna. Na ezeken a területeken be szoktam hunyni a szemem és nyomom a gázt. Aztán ott van a másik kedvencem amikor nem törődnek a talajmunkával hanem egyenesen belevetnek a kukoricatarlóba. Itt aztán lehet birkózni a kormánnyal mert a kukoricaszár térdmagasságban végződik és igen komoly erőhatást kifejtve próbálnak eltéríteni az útirányomtól. Arról nem is beszélve, hogy a talajművelés hiányában eléggé kemény a talaj, lehet ám nyomkodni a vasat egy rendes mintáért. Sőt ma olyan területen is voltunk ahol még tavalyelőtti szójaszármaradványokat is láttam, ami testvérek között is három talajművelés nélküli évet jelent. Aztán ott van a középmezőny, amikor letárcsázzák a kukoricaszárat és már vetnek is, ez azért már egy könnyebb műfaj és végül de nem utolsósorban a szépen előkészített aprómorzsás területek, amiket gyönyörű gyepszőnyeg borít, emlékeztetvén a szép nagy esőkre. Van ahol már megvolt a gyomirtás ott a sorok zölden virítanak, míg a gyepszőnyeg kellemes sárgás színben tündököl. A növénymagasság változó egészen az öt centistől az éppen csak csírázófélben lévőig, sőt még olyannak is találkoztam, ahol annyira hanyag volt a vetés, hogy minden második sorban a vetőágy nem volt letakarva és a magok ott virítottak pirosra csávázva.
Na szóval olyan négyóra magasságában elértük az utolsó előtti táblát és látjuk ám, hogy ez majd 200 acre. Ez minimum 100 mintát jelent, ami olyan 3 óra hossza lett volna, ha nem nagyobb méretezés szerint kell csinálni, így azonban csak 28 minta és egy óra hossza kettőnknek. Ennek annyira megörültünk, hogy nekiálltunk megebédelni azt a zacskó csipszet amit még reggel vettünk. Látjuk ám, hogy a farmer nagy erőkkel közelít és hevesen gesztikulál. Ilyenkor nem szeretem a nagy matricákat a kocsi oldalán, mert egyből tudják, hogy kik is vagyunk és mit akarunk, bár a kvadok is árulkodnak erről.Kiszálltunk és beszédbe elegyedtünk, majd némi telefonálgatás után kiderült, hogy ő csak ősszel akarja a mintázást és különben még nem is vetette el. Visszakaptam a telefont és jött a parancs, hanyagoljuk ezt a területet és menjünk a következő táblára ami egy dűlővel arrébb van és szintén eme gazda tulajdona. Na mondom ha erre a farmer rájön akkor puskával fog várni mikor ősszel visszajövünk mintázni. Egyébként szeretek a tulajdonosokkal találkozni, mert idáig akárhányszor találkoztam a terület tulajdonosával mindig az lett a vége, hogy ki kellett hagyni az adott területet.
Mindig kíváncsi voltam mi lehet az a Dragon Trail tábla az autópályán ami abba az irányba mutatott amerre ma dolgoztunk. Nos választ kaptam erre a kérdésemre. Ez egy gyönyörű erdő borította vidék volt folyóval és háborítatlan faunával, leszámítva azt a táblát ami mintáznunk kellett. Annyira megörültem az erdőnek, hogy Sashával kiegyeztünk hat sörben, hogy egydül megcsinálja a nyolc mintát egyedül míg én eltűnök. Így nyertem félórát, rögtön nyeregbe is pattantam és kerestem egy kellemes helyet ahol eldobtam a kvadot és sétáltam és ejtőztem egy jó nagyot a folyóparton. Eközben rájöttem, hogy ez hiányzik legjobban. Az erdő. Annyira jó volt, hogy szinte szentségtörés volt amikor beindítottam a kvadot, mert Sasha már türelmetlenkedett, hogy hol vagyok. Így feltöltődve tértem vissza, de megfogadtam, hogy az egyik hétvégén még kiruccanunk valamerre a természetbe, mert az általános mezőgazdasági kultúrsivatag nyújtotta látvány idővel erősen lehangoló. Bár nem tudom a többiek, hogy viszonyulnának az erdőhöz, mert mikor elhaladunk egy állattartó telep mellett, mindenki fölhördül a szagot érezvén.Üzenet vége. Be good!

Folytatván

2010-05-25T21:23:00.000-07:00

Szóval a Playstation 3 megérkezett, de nem hiszem, hogy állandó szórakozást nyújtana.

Ennyi lenne, igyekszem mihamarabb írni.
Jók legyetek.

NemszeretjükTimetnap

2010-05-25T21:20:00.000-07:00

Hát igen komoly elmaradással szolgálhatok. A magyarázat egy része az, hogy a blogom megszűnt a rendszer szerint. Ez azt jelenti, hogy olvasni lehetett, de írni nem tudtam rá. Ez az állapot péntek este óta állandósult, aztán ma csodák csodája sikerült bejutnom. A többi napra csak a lustaságom tudom felhozni mentségként.
Nos hát az elmúlt hétfő óta zajlottak az események.
Kezdeném azzal, hogy kedden rosszabbul éreztem magam, de még végignyomtam a napot, bá volt pár pillanat mikor elgondolkoztam mit is keresek én itt.
Aztán szerdán reggel, bejelentkeztem a főnökségnél betegszabira, ami abból állt, hogy végigaludtam a napot, mert kedves lakótársaim elvitték mind a két autót, így nem nagyon tudtam semerre mozogni. Nade mikor meghozták a csomagom, akkor mindent megbocsátottam nekik és egy lendülettel vetettem magam a pálinkára, persze szigorúan kuratív célzattal. Azért biztos ami biztos elmentem venni valami gyógyszert, sajnos csak olyat találtam ami nagy betűkkel megtiltotta az alkoholfogyasztást májkárosodást kilátásba helyezén. Így hát a megszokott pálinkás izzasztókúrám elmaradt. Azért este egy paprikáskrumplit marhahússal és némi tejfölös fokhagymás uborkasalátával sikerült összehoznom. Szerintem ez sokat segített a gyógyulásomban. A csütörtöki napon se voltam a legjobban, tehát ez a nap is betegszabinak lett kinevezve, bár délután már annyira untam magam, hogy már takarításra adtam a fejem.
Pénteken meg annyira meglepődtek rajtam, hogy mentem dolgozni, hirtelen azt se tudták hova küldjenek dolgozni. Végül megállapodtunk abban, hogy Sashával megyünk Minnesota déli részére. Röpke két órás utazás után meg is érkeztünk és neki is láttunk. Azt el kell mondanom, hogy itten az időjárás nem egyszerűen meleg, hanem forró és majdnem olyan érzés mintha szaunában lennél. Folyton úgy néztünk ki, mint aki most fejezte be a zuhanyozást. Aztán a nap végén én vezettem hazafelé. Tempomat bekapcsolva néha egy kamiont ki kell kerülni, de ezen felül az izgalmat az jelenti amikor a rádió berecsegősödik és újat kell keresni, ez egyben arra is jó, hogy fölébressze az embert.
A szombatot egy az egyben a lustálkodásnak szenteltük, azon kívül, hogy elmentünk bevásárolni semmit nem csináltunk, na jó némi rendrakást és takarítást leszámítva.Tele van a tököm a Walmarttal, most se akarták semmilyen igazolványom elfogadni a piavásárláskor, azzal a felkiáltással, hogy ők csak amerikai igazolványt hajlandók elfogadni. Pedig mindig vadászok a fiatal pénztárosra, hát most nem lett szerencsém. Mérgemben bementem az első benzinkútra és ott meg anélkül vehettem sört, hogy bármilyen igazolványt kértek volna. Érdekes. Egyébként Nina is kiérdemelte a kapd be címet, mert annak ellenére, hogy rendszeresen mosogatok(!) és takarítgatok engem kezd el lebaszni. Mindemellett Jorge és Sasha nem csinál még ennyit se, mint én. Így hát magyarul elzavartam melegebb éghajlatra, majd kiderült, hogy honvágya van és ebből kifolyólag rossz kedve is. Ezzel nem is lenne baj, csak ne rajtam töltögesse le, miután ezt tisztáztuk mindenki nyugodtabban ment a maga dolgára. Eljött az este és mi nekiindultunk az éccakának, ami faszán sikerült. Kezdődött azzal, hogy mikor látták a kocsma előtt álldogáló népek, hogy csalódottan kullogunk át a kocsmához - mivel a bowling zárva volt - megkérdezték, hogy a szomszéd városkából valók vagyunk e. Azt az arcokat látni kellett volna, mikor benyögtem, hogy ne Európából. Na innentől kezdve folyamatos párbeszédbe bonyolódtunk boldog boldogtalannal, ami eleinte nagyon szórakoztató volt, később elég fárasztó lett, majd a végén már csak bólogatás lett. Bruce lenne az a figura ki kiemelkedik az esténkből, mert annyira megörült, hogy idegen kultúrát ismerhet meg, hogy egész este rajtunk lógott. Tőle származik a mondás, hogyha nem tetszik az időjárás Iowában várj 10 percet és megváltozik. Megtudtuk azt is, hogyha átléped a kocsma küszöbét alkohollal a kezedben abban a pillanatban börtönbe kerülsz, ami 55 dollárt kóstál naponta és a bíró jóindulatától függ mennyi időt töltesz bennt. A másik hasznos infó, hogyha ittas vagy és a rendőr fölszólít, hogy lépd át a küszöböt ne tedd(!), mert abban a pillanatban visznek megint a börtönbe, azt kell mondani, hogy hívod az ügyvéded. Azt nem sikerült tisztáznunk, hogy ha nincs ügyvéded, mint nekünk akkor mi a teendő, de mindesetre hasznos infó. Eme infók és egy pár söröcske után elindultunk hazafelé, miközben azon morfondíroztam, hogy Amerika tényleg a törvények hazája és, hogy fog fájni a fejem a sörtől. Hála az egyetemi éveknek és a vízízű amerikai söröknek semmi bajom nem volt másnap, így nekiláttam egy jó babgulyás megalkotásának. Ami még magamhoz képest is jól sikerült csak keveset főztem. A mai napon sikerült fölavatnunk a grillünket is amit nagy nehezen előástunk a lomtárból. Igazi amerikai hétvége lett.
Hétfő, utálom a hétfőt!
Chris azzal kezdte, hogy biztos egész hétvégén a kocsmában ültönk, mindeközben akkora táskák voltak a szeme alatt, amik bőröndnek is beillettek volna. A mai nap is egyhangúan telt, leszámítva, hogy Ninának sikerült összetörnie a kvadját, mégpedig úgy, hogy a kocsival megpördült a dűlőúton a kvad pedig lerepült és rommát tört. Chris egy kicsit idegesen mesélte mindezt és közölte, hogy 5000 dollár megy a szemétbe. Nina annyira ideges volt még este is, hogy majd fél doboz cigit szívott el zsinórban.Nekem is majdnem sikerült valami hasonlót produkálnom, azzal a különbséggel, hogy elém az autópályán vágott be egy versenyző, aki úgy gondolta, hogy gyorsabb mint én. Hát nem volt az, ebből kifolyólag álltam egy darabig a féken miközben azon imádkoztam, hogy a tréler nehogy megcsússzon, de megúsztam.
Na és a mai nap. Már tegnap szóltak, hogy ma Sashával megyünk megint Minnesotába azzal a különbséggel, hogy este ott alszunk és csak holnap jövünk vissza. Fölcihelődtünk és megindultunk. Megérkezvén összefutottunk a helyi managerrel, aki tipikus germán vonásokat hordoz magán. Megkaptuk a területeket és belekezdtünk. Az időjárásról csak annyit, hogy ha egy kemencében ücsörögnék egy dézsa forró vízben az sokkal kellemesebb lenne, mint az amiben mi dolgoztunk.A napsütésről annyit, hogy még a csontjaim is leégtek szerintem, pedig már elég komoly barnaságra sikerült szert tennem. És vajon miért ég le minden nap újra az orrom? Délig sikerült magamévá tennem megközelítőleg öt liter vizet, de ennek ellenére folyamatos szomjúsággal küzdöttünk. Aztán koradélután megérkeztek a felhők, amik már előrevetítették az eljövendő vihart. Azért mi nekiindultunk a következő táblának, amit miközben kerestünk alaposan eltévedtünk. Mikor odaértünk elkezdett csepegni az eső és kaptunk egy telefont, hogy gyülekező az autópályánál. Visszafelé tarttván igen komoly zuhéba keveredtünk, de ez csak kisgyerek volt a későbbiekhez képest. A gyülekező helyszínén sajnálattal konstatáltuk, hogy Tim is itt van. Úgy látszik az öröm kölcsönös volt, mert Tim körülbelül úgy mért végig mint egy darab szart. A parancs az lett, hogy táborozzunk le a motelban és várjuk reggel a telefonhívást. El is indultunk három kocsi szoros libasorban, a motel meg vagy 30 mérföldnyire. Útközben belefutottunk az első komolyabb viharba, ahol annyira zuhogott, hogy hiába dolgoztak az ablaktörlők maximumon nem láttunk semmit, emellett olyan víz volt az úton, hogy hirtelenjében sikerült felidéznem mit is tanultunk az "aquaplanningról". Miközben egy kamion előzött minket, mi összevissza csúszkáltunk a sávunkban hálistennek. Lassabban nem nagyon mehettem, mert akkor hátulról szalad valaki belénk, mert ezek a népek itten egy ilyen esőt semmibe se vesznek hajtanak mint az állat. Én meg eközben elmormolom az összes imát ami hirtelen eszembe jut és facsarom a kormányból a vizet. Na a vihar közepén jön a telefon, hogy vegyük az irányt hazafelé, mert a holnapi munka lefújva. Gyors tankolás és így megszabadulván Tim figyelő szemeitől azonnal cigire kaptam, persze nem a benzinkúton. Hazautunk kezdetén némi szellőcske igyekezett a nagyobb felületet nyújtó autókat ledobálni az útról, aminek a kiküszöbölése némi birkózással járt aztán megint belefutottunk egy viharfelhőbe és megint csak izzadtam, hogy csak a sávunkban korcsolyázzak. Vicces mikor nyomod a gázt és csak azt látod, hogy a kilométeróra már kipörög te meg csúszkálsz mintha legalább hó lenne a kerekek alatt. Na ilyen viharfelhővel még háromszor találkoztunk, de ez elég is volt belőle. megérkeztünk a shophoz és lekapcsoltuk a trélert és hazafelé vettük az irányt, de azért még a labor felé vettük az irányt, hogy kipakoljuk a mintákat. Na és a labornál kivel találkozunk?Hát Timmel, ismételt szívélyes üdvözlés miközben halkan elmormoltam egy bazdmeget, majd megkérdeztük szüksége van e a segítségünkre. A válasz nem így hazavágtáztunk és most imádkozunk az esőmentességért, mert nem akarunk egy hetet megint itthon piknikezni, bár a

Óh bakker!

2010-05-17T20:02:00.000-07:00

Az elmúlt pár napban történt heveny lustálkodás megtette a hatását. Így a nap végére érve erősen sajgó teniszkönyökkel és némi sajgással a hátsó térfelem két oldalán, azon gondolkodám, hogy a bánatba tudtam így ellustulni pár nap alatt. A szombati italozást egyébként elhalasztottam, mert a nátha győztesen került ki a vitából. Amit később nagyon megbántam egyrészt mert valami pöpec kis country koncert volt a bowling teremben, másrészt mikor hazaértek a többiek egy menekülő elefántcsorda elbújhatott volna mellettük. A vasárnap a gyógyulás érdekében történő lustálkodásban telt el, olyannyira jót lustálkodtunk, hogy még bevásárolni se mentem el, aminek következtébe, szegínyes lesz a vacsorám egy darabig. Ez azért következett be, mert megalakult a moldáv néppárt Nina és Sasha képviseletével, mi meg Jorgével főzhetünk egymásra, mert Nina közölte, hogy ő nem akar négy emberre főzni, mert drágállja. Úgyhogy kiscsoportos főzőcskék lesznek ezután, amit nem is annyira sajnálok lévén, hogy ők nagy halrajongók. Na szóval a mai nap viccesen és szarul kezdődött. Szarul azért, mert reggel, mikor a benzinkúton megbámultak, akkor én is végignéztem magamon, sapka sál kesztyű és pulóver.Ebben csak az volt a furcsa, hogy a népek meg rövidgatyában és pólóban flangáltak. Izzadtam és fáztam egyszerre, ezt a lázas állapotot egészen a hőség megindulásáig tudtam nyomon követni, aztán már nem tudtam, hogy most azért izzadok, mert olyan meleg van vagy mert lázas vagyok. Vicces pedig azért volt, mert a kvadom úgy döntött önállósítja magát és elindul, azám kisbarátom csak mire én ezt észrevettem addigra számottevő előnyre tett szert. Válogatott magyar káromkodások közepette nekiiramodtam, hogy befogjam a paripámat. Szép látvány lehetett, mert a kamionosok némi dudaszóval díjazták az igyekezetemet, lévén az autópálya a terület mellett. Na eme kis bemelegítő testmozgás után nekiláttam a munkának. Abból pedig volt bőven, olyan 500 acre körüli. Azt hozzá kell tegyem, hogy a szél nem fújt így sikerült megtapasztalnom a szaunával vetekedő páratartalmat, korábban sose gondoltam volna, hogy ezt mondom, de hiányoltam a szelet, legalábbis egy kicsit. Hiába volt napsütés már három napja azért voltak részek, ahol a járgány rendesen megküzdött a továbbjutásért. Némi sár makeup is felkerült kicsiny pofámra. Volt egy szép nagy táblám, ami tele volt erdőfoltokkal és ennek következtében a sorok úgy álltak, hogy az ökör még részeg vágtájában se hugyozik ilyet. Na persze nekünk nem nagyon szabad a sorokon haladgatni, mert a farmerek nem annyira tolerálják, ha letaposgatjuk a sorokat, de mintázni meg pont a rombusz közepén kell. Na itt szoktak születni a félig magyar és félig angol káromkodásaim, amikor centizgetek, hogy odajussak, de vissza kell tolatni egy kicsit a következő sorba kell menni és hasonló nyalánkságok.Történt egy kis in flagrianti, mert én éppen próbálok betalálni a közepébe, ami némi soramortizációval járt, amikor a farmer megérkezik, szintén egy kvadon. Miután átestünk egy kicsit sem könnyed társalgáson, a gazda úgy döntött, hogy a környékemen kezd el határszemlézgetni. Így azért nehezebb volt, de hálistennek hamar végeztem, remélem nem híjja föl a főnökséget, mert akkor lesz egy kis ejnye-bejnye. A nap vége felé már csak három táblám volt és a harmadikat éppen befejeztem volna, amikor Sasha fölhívott, hogy szívesen segítene. Hát rendesen fölhergeltem magam, hogy ilyen lassú vagyok, de abban megegyeztünk ha befejezte akkor megvár a shopban. Így maradt egy táblám, amin 30 mintám volt és Sashának meg 12. Bele is húztam, hogy ne kelljen sokat várnia rá. Tapostam is a nyelvemen a vége felé. Robogtam vissza a shophoz, Sashának meg se híre se hamva és senki nem tudott róla semmit, a telefonja meg kussolt. Vártunk egy kicsit, aztán hazafelé vettük az irányt. Sasha meg is érkezett olyan másfél órával később és kiderült, hogy alaposan eltévedt és rálelt arra a területre is amit korábban nem talált a sajátjai közül. Na akkor megörültem mégse vagyok olyan tetű lassú. Ezzel a boldogító tudattal kívánok nyugodalmas jóéccakát mindannyiótoknak, vagy inkább szép napot!

2010-05-17T18:59:00.001-07:00

Kedves Naplóm

2010-05-15T18:57:00.001-07:00

Úgy látszik a folyamatos kérdezősködésem a különböző típusú munkákról Shane-től és Christől meghozta az eredményét, mert a csütörtök délután kapott járgánnyal péntek reggel ötkor Nebraska felé vettük az irányt Jorgével. Hát eleinte még a robotpilóta vezetett, de egy félóra múlva fölébredtem. Nem akarok senkit untatni egy majdnem hétórás utazás részleteivel, miközben egy olyan trélert kellett magunkkal vinni ami éppen csak elfért egy sávban. Tehát majdnem hétórás utazás után megérkeztünk Kearney városába, ahol Timmel kellett találkoznunk. Össze is futottunk a leendő szállásunk (Super 8 Motel) parkolójában, ahol szépen átnyergeltünk Tim kocsijába, mert a miénkben nem volt négykerékhajtás. Innentől kezdve egy újabb három órás utazás vette kezdetét a leendő táblákig, ahol majd elsajátíthatjuk az ún. EC Mapping-t. Beszélgettünk Timmel és kiderült, hogy már második napja nem aludt, de ez elő szokott fordulni, mert Nebraskában nincs a cégnek olyan sok embere és munka meg annyi van mit Iowában. A nebraskai táj egyébként sokban eltér az iowaitól. Mivel itt sokkal homokosabb a talaj, mindenhol öntözőberendezések vannak. Olyan lineár öntözők amik egy középpont(a kút) körül járnak körbe, tehát a legtöbb tábla kör alakban van megművelve a széleken pedig gyönyörű szép gaztenger burjánzik. A leendő táblák már majdnem Coloradóban voltak, arrafelé gyönyörű szép dimbes-dombos a táj és rengeteg szarvasmarha van mindenfelé, ahol meg mezőgazdasági művelés van ott meg körök vannak öntözővel (center pivot). Egyszóval más, mint Iowa és a dűlőutak sokkal rosszabb állapotban vannak, de az autópályán gyorsabban lehet haladni, egyrészt magasabb a sebességhatár másrészt az utak jobb állapotban vannak. Na szóval ez az Ec mapping sokkal nagyobb pontosságot igényel, ezért egy akkora antennát helyeztünk üzembe amivel szerintem az Hbo-t is lehet fogni (Balla úr kedvéért ezzel a cuccal fél centiméteres hibahatárt tudtunk elérni). A munka egyébként abból áll, hogy magunk után vontatva egy berendezést fel alá kell robogni a táblán és a berendezés automatikusan kétféle vizsgálatot végez el. Az egyik az, hogy készít egy térképet a felső és az alsó talajrétegekről, a második pedig az, hogy az antenna segítségével teljes domborzati térképet készít a tábláról. Egyszerű, de unalmas. Jorge és én elszerencsétlenkedtünk az első táblán, majd a másodikat Tim csinálta meg. Befejezvén szépen hazafelé vettük az irányt, miközben Tim elmesélte, hogy cirka ötször aludt el a kvadon és mindig a sorok végén lévő bukkanókra ébredt fel. Ami azt illeti a vezetésén is meglátszott, mert összevissza kacsáztunk az úton. Kérdezgettem, hogy nem akar e cserélni és megegyeztünk abban, hogy megegyeztünk, hogy az autópálya előtt cserélünk. Némi gyorskaja után bepattantunk a járgányba és útrakeltünk, bár egy két nem túlzottan bizalomgerjesztő hang érkezett a motor felől és kérdésemre Tim elmondta, hogy szombaton ezzel kell visszamennünk Iowába, hogy meg tudják szervizelni. Nos mire ezt megtárgyaltuk addigra a kicsi kocsi elkezdett zörögni és a sebesség esett úgyhogy gyorsan félreálltunk és egy Windowsos módszerrel próbálkoztunk. Újraindítottuk, aminek az lett a következménye, hogy onnantól kezdve minden újabb indítási kísérlet után fél percen belül leállt. Na fasza, némi telefonos szervizelgetés után kiderült, hogy az üzemanyagpumpa lehet a hibás. Ráadásként mivel Tim felrakta tölteni a telefonját, hogy tudjon telefonálni, még az aksit is sikerült lemeríteni. Nem állhattunk ott 10 perce, mikor diszkófényekkel megérkezett mögénk egy rendőrautó és fölajánlotta a segítségét, amit örömmel elfogadtunk. Némi rádiózgatás után közölte, hogy a vontató itt lesz negyedórán belül. Félóra lett belőle, de több panaszom nem is lehet a fickóra, mikor kiszállt a kocsiból az első gondolatom az volt, hogy ez tuti kamionozott. Ez a gondolatom később megerősítést nyert, mert miközben lepakolta a kocsit, odajött egy fickó beszélgetni vele, aki kiköpött Papp Peti (csak derékig érő hajjal és kétszínű szakállal) ezeket leszámítva ugyanolyan magas vékony és veszkócsizma. Na ez a fickó szép hosszú társalgásba bocsátkozott a mentőangyalunkkal, de ez nem baj mert időnk az volt bőven mire Tim felesége odaér. Na szóval a vontató egy igen hatékony masina, mert lebillentette a platót és seperc alatt fölpakolta a járgányt és rákapcsolta a trélert, ami szintén nagyon tetszett mert a vonófej három dimenzióban mozgott így nem kellett küszködnünk. Aztán elszállított minket egy 5 mérföldnyire lévő szervizbe. Miközben töltötte ki a számlát Jorgével elkezdtünk tippelni vajon mennyi lesz. Nos az én tippem állt közelebb, mert én 100 dollárra tippeltem és a végösszeg 150 dollár lett. Mondhatom szép kis fizetés félóra munkáért. Ezek után nem is volt más dolgunk, mint várni, hogy a fuvarunk megérkezzen. Aki oda is ért fél tízre, és még másfél óra, míg visszaértünk a szállásra. Megjegyezném mikor Tim megemlítette, hogy a felesége Kenyából származik nem gondoltam volna, hogy Kenyában ilyen gyönyörű nők teremnek. A motelnál még eltökörésztünk a bejelentkezéssel, mert szinte minden adatomra kíváncsiak voltak, vártam már a cipőméretemre és a szexuális beállítottságomra vonatkozó kérdéseket, de szerintem látták, hogy rögtön elalszok, így megelégedtek a rendszámmal, emailcímmel, munkaadó neve, címe, telefonszáma, az én címem, telefonszámom és hogy milyen célból tartózkodom Kearney városában. Ja és mindezt igazolgatnom is kellett. Boldog voltam. Egy rövid telefon a főnökségnek, akik nem voltak annyira boldogok, mint én, de abban is megegyeztünk, hogy a trélert vissza kell vinnünk. Ezzel a kijelentéssel hozzácsaptak még kétszáz mérföldet kicsiny túránkhoz. Meg is egyeztünk Jorgével, hogy akkor kelünk reggel hatkor, mert hát hosszú az út és még ma este kocsmázni is akarunk. Ebből hét óra lett, miközben mind a ketten csodálkoztunk, hogy egyikünk se hallotta csörögni az ébresztőórát (pedig 3 különböző is csörgött). Reggeli közben beszélgettünk egy házaspárral, akik nagyon megörültek, hogy ilyen távoli helyről származó emberrel beszélgethetnek és megdicsérték a nyelvtudásom, szerintem még el is pirultam. Na de reggeli után sovány malac vágtában eliramodtunk, hogy letudjuk a kilométereket izé mérföldeket. Olyan bő háromszáz mérföld után cseréltünk és folytattuk utunkat. Sasha kétségbeesetten hívott fel, hogy mi van velünk meg hol vagyunk, aztán megegyeztünk, hogy találkozunk a Walmartban egy kis shoppingra, amit később Jorgével a fáradtságra hivatkozva elhalasztottunk holnapra. Röpke 10 óráig tartó út után, megérkeztünk a shophoz egy kis kocsicserére és hipphopp itthon is voltunk. Csak egyet bánok ebben a kiruccanásban, hogy nem csak a kocsi romlott el, hanem egyikünk fényképezője se működött, úgyhogy sajnos nincsenek fotók. Köszönhetően annak az idióta amerikai szokásnak, hogyha egy kicsit előbújik a nap rögtön a légkondi gombját keresik (ráadásul Tim még éjszaka is járatta a légkondit!) sikerült alaposan megfáznom. Eme tény sem fog szerintem eltántorítani attól, hogy ma este magamhoz vegyek némi alkoholt, szigorúan gyógyászati céllal.Jók legyetek!

Akkor közkívánatra!

2010-05-13T19:00:00.000-07:00

Azt hiszem éppen itt az ideje, hogy írjak mert már kezdtem kapni a felszólításokat. Egyszerűen olyan unalmas volt ez a hét, hogy úgy gondoltam nincs miről írni.
Kezdeném azzal, hogy hétfőn csak két területet kaptunk Sashával és az értetlen arckifejezésemre a magyarázat az volt, hogy lóg az eső lába majd ha befejeztük és nem esik akkor kapunk még. Bele vágtunk hát és ismételten meg kellett bizonyosodjak arról, hogy utálom a hétfőt, mint egy közkedvelt képregényfigura és ugyanúgy szeretek aludni, mint eme figura (bár a lasagnét nem szeretem annyira). A területnek az a része jutott nekem, ahol a dréncsövek el lehettek törve vagy valami földalatti folyó volt ott én nem tudom, de ha egy kicsit tovább nyomom a talajba a vasat akkor már vizet értem volna. Eme kis incidensnek köszönhetően, mikor Sasha végzett nekem még hátravolt egy jókora adag. Baszott is az ideg rendesen, na mondom ha ezt a főnökség látná tuti hazaküldenének abban a pillanatban. No meg az előzö napi ebéddel se stimmelt valami, mert egyre kétségbeesetten kutattam valami bokros rész után . Mivel közel távol nem volt magasabb, mint a kvadom így hát becsuktam a szemem és lőn egyből nyugodtabban tudtam a munkára koncentrálni. Miután a két táblával végeztünk felhívtam Shane-t, hogy akkor mi most végeztünk és dolgoznánk tovább. Megkaptuk a következő terület adatait, meg az ígéretet, hogy mire odaérünk ő már ott lesz. Akkor mondom, most megmutassuk tudunk mi gyorsan is haladni, oda is értünk még Shane előtt, szépen előkészültünk a munkához mikor is vízszintesen érkező esőcseppek kezdték csípni az arcunkat. Na de most már befejezzük ha a fene fenét eszik is, mert csak 16 minta. Azám csak mikor elkezdtem csinálni a boundryt (ez az a rész amikor a területet körberohanom a kvaddal, sűrűn nyomkodva a gombot, hogy minél pontosabb képet kapjunk a tábla alakjáról) akkor úgy éreztem, hogy diónyi jegek potyognak az égből.Na de gyorsan megcsináltuk és hát akkor vissza a shophoz, hátha kinéz valami munka. Munka lett is, el kellett utazni 100 mérfölddel odébbra egy defektes trélerért és kerékcsere után hazavontatni. A kerékcsere kisebb szélviharban és sajnos egy kicsit kisebb emelővel történt. Na de a kerékcsere után gyí vissza és hát akkor a hétfő ennyi lenne.
Kedden aztán szépen zuhogó esőre ébredtünk. Rövid telefon amiből kiderült mára nincs munka, de menjünk el és csináljuk meg Ninának és Jorgének a social security cardot. Igazándiból én teljesen fölöslegesen mentem el itthonról, de aztán eszembe jutott, hogy van egy kíni étterem, amit ebéd címén meg is látogathatnánk.És 6 dollárért sikerült végigennem az egész menüt, mert folyton "egyél amennyit bírsz" akció van. Hazafelé halk nyögdécselések és sóhajok töltötték be az autót, mert hát mindent meg kellett kóstolni. Hazaérkezés után mindenki belevetette magát az otthoniakkal történ beszélgetésbe és így szép csöndben véget ért a kedd is.
Szerdán olyan kómásan ébredtem, hogy Sasháék már elindultak itthonról mire én magamhoz tértem. Nosza gyorsan utánuk közben feltűnt milyen csúnya sötét felhők csúfítják az eget. Nem is foglalkoztam vele bár valami motoszkált a tudatomban csak még nem voltam ébren. Aztán mikor megérkeztem a kihalt shophoz rájöttem az, hogy fel kellett volna hívni Shane-t, hogy mi is lesz akkor ma. Hát Shane nem volt boldog, hogy feleslegesen ott vagyunk, de azt mondta találjuk föl magunkat, majd fölhív később ha már tud valami konkrétumot. Kvadmosogatás és karbantartás, közben megtakarítottuk a grillt amit kaptunk itthoni használatra. Egy apróság, hétvégén hazafelé tartottunk a kosarazásból és megállít minket a hátsó szomszédunk, hogy nincs szükségünk egy asztalra mert látja hogy vannak székeink de asztal nincs. Hát meglepetésemben csak annyit mondtam, hogy köszönjük igen. Így hát odacipeltük én olyan zavarban voltam, hogy még egy sörrel se kínáltam meg az úriembert, de hálásan megköszöntük. Így mostmár minden adott egy jó kis grilpartihoz. Visszatérve olyan két óra múlva megérkezett Chris aki közölte, hogy hazamehetünk, mert vihar érkezik. Hát érkezett is olyan hogy egész nap zuhogott kisebb nagyobb megszakításokkal. Maradt a csevegés meg a főzés. Ezzel szépen el is telt a nap.
Ma azaz csütörtökön, azt az ukázt kaptuk, hogy menjünk be 8 órára, mert elhozunk egy pár kocsit a téli raktározásból. A négy kocsiból csak kettő lett, és gyorsan visszavágtáztunk a shop-hoz. Ott nekiálltunk kivakarni abból a mocsokból őket ami tárolás alatt rakodott rájuk.Az egyik kocsi igen jól fel volt szerelve mindennel, amire csak szüksége lehet az embernek a zavartalan munkavégzéshez. Ezeket a dolgokat én szépen megmentettem az én melósjárgányomba, így most már nyugodtabban megyek dolgozni. Ezzel összesen négy órát nyertünk mára.Az esőzések igen komolyak voltunk, mert akármerre nézünk kisebb nagyobb tavak brítják a földeket, sőt igen komoly vízátfolyásokat is láttunk nem tudom ezek után mikor leszenk újra olyan állapotban, hogy rámehessünk mintázni. Szerintem a gazdák most rendesen szidják az égieket, mert a vetésnek sok helyen meszeltek. Aztán megint itthon töltögettük az időt. Annyi kiderült, hogy a nyári munkahelyünk az nem egy apró cégnél mert vagy 260 kombájnnal rendelkeznek. És igen Szanyi örömére mind John Deere. Aztán estefelé mikor nekiálltam volna megsütni a hamburgeremet, kapok egy telefont, hogy tragikus hirtelenséggel vágtázzak a shophoz Jorgével. Megérkezésünk után kiderült, hogy pénteken hajnalban indulunk ketten Nebraskába, hogy ott kipróbáljunk másfajta munkákat. Megkaptuk a város nevét, meg egy Silveradót és egy kvadot extra felszereléssel, ezen két monitor van és egy méteres cuccot vontat maga után ami az Ec mapping nevű melóhoz kell. Még én se tudom mi ez, de holnapra okosabb leszek. Aztán a holnapi napot egy motelban zárjuk és utána szombaton vezetünk ide vissza. Úgy látszik meghallgatásra leltek imáim, hogy legyen végre valami, dehogy 400 mérfölddel odébb:D.Ennyi lett volna. Jók legyetek.

Boldog Anyák Napját!

2010-05-09T20:40:00.000-07:00

Hát igen itten a mai napon ünneplik eme nemes eseményt. Ideje is volt, hogy elmúljon, mert még a kocsimosóban is azt reklámozták, hogy mosasd le anyukád kocsiját anyák napja alkalmából. Én az otthoni anyák napját sikerrel vettem, az internetes virágküldő szolgálat és a bankkártyám segítségével.
A távolmaradásom oka az, hogy kedden délután szóltak ne használjuk a céges mobilnetet mert valami horriblis számla lett. Jó magyar szokás szerint az első reakcióm az volt, hogy nem én voltam de utána megnyugtattak nem kell kifizetnünk a kétszáz dolláros csekket nem a mi hibánk. Ellenben az internetet csak csütörtökön kötik be és majd utána veszünk egy wifi routert és mindenki boldog lesz. Így hát pár sanyarú napot töltöttünk internet nélkül, ami nem is annyira hiányzott, mert mire hazaértünk általában el voltunk fáradva büdösül ugyanis az a főnökség taktikája, hogy ugyanazt a teljesítményt szorítsuk be minél kevesebb órába. Ez csak annyiban nem jó, hogy a munka során a precizitást és a gyorsaságot kell igen magas szintre fejlesztve kombinálni. Na most a gyorsaság akkor amikor egy pici keresztet kell a számítógép kijelzőjén az adott helyre játszani vakító napsütésben és olyan szélben, hogy a szemem az olyan szűkre van húzva, hogy kínainak simán elmennék, nem egy egyszerű móka, főleg a nap végén mikor már annyira tele van a hócipőm a széllel, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet. Ilyenkor szoktam magamban felidézni édes anyanyelvem csúnyább szavait. Értsd el szoktam bődülni: Nem arra te marha! és néha az egyéb felmenőit is fel szoktam emlegetni nem éppen tisztességes foglalkozást űzve. Hogy kinek azt magam sem tudom, csak olyan jól esik magyar szót hallani, mégha káromkodást is. Azért néha olyan kombinációk szaladnak ki a számon, hogy egy rutinosabb kocsis is belepirulna. Azért a szélnek köszönhetően néhány új ténnyel gyarapítottam ismereteimet:
1, vicces amikor a madarak próbálnak ilyen erős ellenszélben röpülni, eszeveszetten csapdosnak a szárnyaikkal egy helyben, körülbelül mint a kolibrik. Aztán mikor elhalad egy kamion és egy kis szélárnyákhoz jutnak akkor meg fékezniük kell ha nem akarnak őrült kamikázeként belecsapódni a járművekbe.
2, A fülpiszkáló a barátod, érdekes dolgokat talál az ember a nap végén eme eszköz segítségével
3, A borosta igencsak gyűjti a koszt és néha úgy nézünk ki, mint a szénbányászok, ezen általában Nina jókat szokott kacarászni. Én meg azért röhögöm ki, mert olyan vörös mindig mint egy rák.
4, És végezetül, de nem utolsó sorban, erős szélben tökmindegy, hogy háttal oldalt vagy szembe hugyozol a széllel mindenféleképp megszívod. Amolyan lányos visszatartós technikával ki lehet húzni egy benzinkútig, ha nem megy akkor becsukod a szemed és arra gondolsz, hogy esik.
Szóval ezek történtek csütörtökig. Aztán péntek hajnali ötkor esőre ébredtem aminek soha életemben nem örültem így,mert alhattunk kilencig. Aztán bementünk a shopba ahol megtanultuk mit kell elvégezni rendszeres karbantartás gyanánt a kvadokon. Majd kitakarítgattuk az autókat amiket használunk és elmentük venni egy wifi routert, mert éreztük, hogyha hétvégén nem lesz internet abból jó nem sülhet ki. Így hát sikeresen magunkévá tettünk 60 dollárért egyet, majd otthon némi szitkozódás árán sikerült beüzemelni. Szombaton úgy döntöttem, hogy csapok egy lustálkodós napot, de a többiek állatkertbe akartak menni, de nélkülem meg nem akartak. Szóval a szombat az új gyors internetünk élvezkedésével telt el. Én is körbe skypoltam a rokonságot, meg akit sikerült elérnem, persze amikor működik a skype akkor nem működik a kamerám.

Aztán szombat este igyekeztünk fellazítani a májsejtjeinket nehogy túlságosan ellustuljanak itten a nagy munkában. Vicces volt mikor egy kétméteres nagy marha farmer, túl az ötvenen, eredetileg fehér munkásruhában megköszönte, hogy 25 centet Shaggy-it wasn't me című zenéjére költöttünk,mert ő azt nagyon szereti. Ezt leszámítva csendes kis kocsmázgatás volt. Azért annak ellenére, hogy nagyon szeretném meglátogatni Kolumbiát és nem csak a nők miatt, elég kemény életük van az embereknek ott. Adva vannak a kormánykatonák és a velük szemben álló gerillál. Na most ha az egyikhez tartozó fegyveres csapat megérkezik egy településre akkor ott némi tisztogatásba kezdenek a kormány katonái csak lelövöldözik az embereket míg a gerillák meg is csonkítják a katonákat. Emellett ha valaki nem rendelkezik olyan igazolvánnyal, hogy letöltötte a kötelező kétéves katonai szolgálatát és nem tudja ezt bemutatni az őt igazoltató katonai erőnek, akkor elviszik katonának. És katonának lenni ebből a helyzetből kifolyólag nem egy nyugdíjas foglalkozás. De Jorge szerint ettől függetlenül az emberek boldogan élnek ott. Hát ez mindenesetre követendő példa. A mai napon sikerült nekiindulnunk Des Moines irányába egy kis állatkerti látogatás céljából. Szép, rendezett állatkert volt csak kicsi. Majd minden állat ketrecén ott volt a támogató neve, aki segítette pénzzel az állatkertet. Sikerült elérnünk egy oroszlánfóka bemutatót, ahol elcsodálkoztam azon, hogy milyen összhang van az állat és az idomárja között. Sajnos a mai oroszlános bemutató elmaradt. Mehettünk volna tevegelni is, de egyikünk se kívánt annyi pénzt kiadni a sivatagi hajóján való utazásért. Így szép lassan hazafelé vettük az irányt egy kis kitérővel, mert Jorge cipője egy hétnyi használat után megadta magát és visszavittük a blokk kiséretében és egy szó nélkül visszaadták az árát, így Jorge vett egy másikat ugyanolyan márkájút csak más színűt. De a blokkot most jól elrakta. Ezzel zárom is a szavaimat. Jók legyetek!

Szárnyaszegett Szúnyog

2010-05-04T21:43:00.000-07:00

Ma abban az élménybeb volt részem,hogy megtapasztalhattam miért is fogyasztotta el Sasha tegnap a boromat ugyanis ma én dolgoztam Timmel és Sasha utazott Jasonnel dolgozni. Hát Tim nem egy egyszerű eset, már a legelején közölte, hogyha nem végzünk négyre, akkor beledöngöl a talajba. Az első táblánál Tim kétszer annyi mintát gyűjtött be, mint én és kaptam olyan fejmosást, hogy kezdtem magam úgy érezni, mint a kiskatona akit ledorongol az őrmester. Kiderült nem is tévedtem olyan sokat, mert 4 évig szolgált a haditengerészetnél és beutazta a világot a katonaság által. Úgy látszik az amerikai hadigépezet afféle turisztikai hivatal, mert akikkel Bécsben találkoztunk azok is elég sokat utaztak. Arra is fény derült, hogy miért tudnak annyit inni, hát azért, mert a tengerészetet egy kocsmában alapították Philadelphiában. Hál istennek a ledorongolásban továbbképzés is volt a mintavételezési módszerek finomítására. A következő táblán már elkezdtem az új metódust gyakorolni és a harmadik táblánál már sikerült majdnem beérnem Timet, amin meg is lepődött. A negyedik táblánál egyedül hagyott, hogy fejezzem be mire visszaér, hát persze, hogy az én kvadom akkor robban le mikor sietni kell. Egy ideig eltökörésztem vele mire újraélesztettem, ennek következményeként nem végeztem mire Tim visszaért.Tegnap azt gondoltam, nem nagyon lehet két percnél rövidebb idő alatt begyűjteni egy mintát. Tévedtem, mert le lehet szorítani egy percre. Végeztünk és visszaértünk a shophoz délután ötre, de úgy éreztem magam, mint akit alaposan összevertek. Szerintem holnap fájni fogok.

Szélvész Szúnyog

2010-05-03T21:39:00.000-07:00

A mai nap hasonlóan zajlott mint múlt héten, mindenki megkapta a kísérőjét és belevágott a munkába. Én is a lábam közé kaptam az utat, hogy megint találkozzam Jasonnel. Össze is futottunk és miután átnyálazta a paksamétát a kezembe nyomott négy területre szóló feladatot, azzal a felkiáltással ha hat óra előtt végzek telefonáljak tud még adni melót. Így hát elvágtáztam az első táblához és neki kezdtem, csak olyan mélyfekvésű terület volt, ahol minden egyes szúrás után pucorászni kellett, Az ideg majd szétvetett, így sehova se fogok haladni. Na de a következő táblákon már sikerült felvennem a fordulatot és igen istenes tempóban haladtam. 6 körül fel is hívott Jason éppen az utolsó táblába kezdtem bele, így megegyeztünk abban, hogy fejezzem be és roboghatok is haza. Kiszámoltam, hogy ha elkapom az ütemet akkor egy minta két percembe kerül. A nap végén közel kerültem az álomhatárhoz, mert 180 mintát sikerült magamévá tenni. Ám ennek ára is van 8 körül tudtam csak vissza indulni a shophoz és még le kellett akasztanom a trélert és bedobnom a mintákat a laborba ami hálistennek útba esik. És így olyan fél 10 körül értem haza, mondjuk meg is kínáltam a paripákat, mert igen éhes voltam. A napi menüm a reggeli két pirítósból, a napközbeni négy dobozos kólámból két almából és egy Snickersből állt. Húzkorászom is föl folyton a nadrágot, mert lassan kifogyok belőle.Haza értem ahol látom ám, hogy Sasha afölött érzett dühében, hogy baszogatták egész nap hogy gyorsabban haladjon éppen magáévá teszi az én nagy nehezen kiválasztott kaliforniai boromat, amit igencsak nehezteltem. Asszem Sasha kezd egy kicsit Kapdbefaszom lenni, kinéz neki egy megrovás. Szerencsétlen Jorge meg nem vitt magával se enni se inni, de Mike akivel dolgozni volt adott neki a nap végén egy kólát-milyen nagylelkű. Szegény a nyögve nyelős angoljával pont kifogta a legnehezebben érthető embert az egész cégnél, mert Mike folyton úgy beszél mintha tele lenne a szája. De azért átvészelte a mai napot. Majd holnap figyelmeztetem, hogy vigyen magával némi elemózsiát. Jókat szoktunk beszélgetni, activityhez hasonlít, ő elkezdi a mondanivalóját aztán a vagy a szó ismeretének hiányában vagy a kiejése miatt nem értem mit mond, így én megpróbálom kitalálni több kevesebb sikerrel. Jó kis beszélgetések, néha már teljesen kétségbeesik, de aztán előkapja a szótárát amit én is szoktam lapozgatni, mert egész jó ez a spanyol nyelv, nehogy még a végén leckéket vegyek Jorgétől. Na Jók legyetek. Megyek aludni, mert holnap is nap lesz. Vicces hogy itt fél tizenkettő otthon meg fél hét.

Laza kis hétvége

2010-05-02T22:05:00.000-07:00

A hétvégénk igen csöndösen telt el. Szombaton Chris elhozta a fent látható fűnyíró traktort, amivel persze az összes férfiembernek mennie kellett pár kört. Ennek következtében az ötven négyzetméteres gyepterületünkön nagyítóval se lehet találni egyetlen fűszálat amelyik kilógna a sorból. Az extra tartozékok sorát gyarapítja a sörösdoboz tartó, aminek nem nagyon tudtuk hasznát venni, mert a sörösüveg lötyögött benne.Délután egy kis csendes pihenő, majd este elindultunk bowlingozni Jewell-ba, ahol is végre sikerült megnyernem egy játékot a háromból. A bowling ára itt is borsos, mert három játékért, a cipőért és a golyóhasználatért fejenként 14 dollárt fizettünk. Igaz a viszki csak 3 dollár ugyanannyi mint bármelyik sör és igen emberes adagot töltenek, nem úgy mint otthon. Miután befejeztük a játékot, kiszúrtam, hogy az utca túloldalán lévő Malibu Lounge-ban hölgyek éjszakája van, tehát betámadtuk az intézményt, némi csalódással realizáltuk, hogy a pultoson kívül csak három nőnemű tartózkodik odabenn. Sebaj legalább leteszteltük egymást, hogy ki mennyit bír inni. Sasha a kocsiban maradt aludni, mert fáradt volt affene tudja mitől. Nina becsicsentett mi meg Jorgével(horhe) rájöttünk, hogy mind a ketten rutinos kocsmalátogatónak számítunk és ennek örömére ittunk még egyet. Nekiálltunk a helyi erőkkel barátkozni és több kevesebb sikerrel vettük a felmerülő nyelvi akadályokat némi mutogatás és grimaszolgatás segítségével. Ezek után hazavágtáztunk Sasha sofőri közreműködésével, aki nem túlzottan örült ennek a tisztnek. A vasárnap meg még csendesebben telt el, mert én igyekeztem feltölteni az alvástartalékaimat feltölteni a jövő hétre, mert sűrű hétre számítunk.Ja és volt szerencsém megkóstolni egy kis eredeti borscsot, ami nem is olyan rossz főleg ha éhesen ül neki az ember. Ha megérkezik az én csomagom, akkor a magyar konyha is meg fog jelenni nálunk.

Ollá Jorge!

2010-04-30T20:14:00.000-07:00

Tegnap azaz csütörtökön, a reggeli munkakezdés úgy zajlott le, hogy mindenkinek kiosztottak egy munkatársat , sajnos az enyém 100 mérfölddel odébb volt, csak Sasháék kapták meg helyben. Úgyhogy útra keltem megint egy másik autóval, hogy találkozzak Jasonnel. Szinte egyidőben érkeztünk meg a benzinkúthoz és bele is vágtunk volna a munkába ha a kvadom -amit az előző napokban szervizelgettek- hajlandó lett volna elindulni. Annyi szikra se volt benne mint egy öngyújtóban. Aztán mikor huszadszorra bikáztuk be, Jason megtalálta a probléma forrását, egy rossz biztosíték. Csere, (ezeknél a srácoknál egy komplett műhely van, minden ami a zökkenőmentes munkavégzéshez szükséges) aztán meg a Hammerhead ( a számítógép) nem volt hajlandó elindulni. Zökkenőmentes kis délelőtt. Életet vertünk a számítógépbe és irány az első tábla, ami szép nagy darab. Nekivágtam a munkának bár volt némi fennakadás a géppel, de gyorsan elmúlt. Hanem amikor bele akartam kezdeni a mintázgatásba, akkor a számítógépem feladta a harcot. Telefon ide oda, hogy mit csináljak vele, Shane javaslat az volt hívjam föl Jasont, hogy jöjjön vissza segíteni nekem, Jasonn pedig azt mondta hívjam fel Shane-t. Na kibokszoltam, Jason visszajött és csak tologatta a sapkát a feje tetején. A megoldás amolyan gólya viszi stílusú munkavégzés lett. Én mentem elöl az ő kvadjával és amikor elértem egy páratlan számú mintához intettem neki és ő ott mintázott, én meg mentem a páro ponthoz begyűjteni a saját mintámat. mondhatom nem voltunk túl gyorsak, bár a végére egész jól összeszoktunk. Azért érdekes volt, mikor dúdolgattam a Jaj úgy én élvezem én a strandot..... című kis dallamot a nap végén, mert annyira tele volt a hócipellőm a széllel. Olyan szinten fújt, hogy a napszemüveg dacára is vérben forgó szemekkel fejeztem be a napot, nem beszélve arról a fél kiló földről amit kipiszkáltam a végén. Jason még rosszabbul járt, mert ő meg elfelejtette bevenni az allergia elleni tablettáját, szörnyen nézett ki. Ezekután hazafelé a rádióban némi kerregés után közölték, hogy vihar riadó van 60 mérföld per óra sebességű szél, halálos villámo(:D), és kisebb jégdarabok, Fort Dodge környékén. Hoppá! De hiszen én éppen arra autózgatok. Gyors telefon Shanenek, hogy egy kis tanácsadás kéne, mert aszondták, menjek pincébe vagy valami védett helyre. Na de az autópályán hová bújjak. Shane kis idő múlva visszahívott és közölte, hogy ez csak egy kis eső menjek tovább nyugodtan. Innentől kezdve azért nyugodtabban folytattam az utamat. Érdekes látvány volt a felhők és a lemenő nap fényjátéka. Mögöttem a lenyugvó nap aranysárga fénye, előttem meg a viharfelhők által előidézett szürkület, ami rendesen megzavarta az automata fényszórókat.Visszaértem a shophoz lekapcsoltam a trélert és gyí haza. Mikor hazaérek látom ám három járgány, ajnye de bejött az élet. Aztán a konyhába belépve, feltűnt, hogy eggyel többel vagyunk. Jorge megérkezett, nagyon barátságos és közvetlen, néha küzdünk mint a disznó a jégen hogy megértsük egymást, de a szótár mindig vele van. Egyébként meg később rájöttem, hogy Bak Bandira emlékeztet. Aztán vacsora és zuhany utána meg egy sms Shanetől, aminek a lényege annyi volt, ha sziréna felüvölt pucoljunk a pincébe és várjuk meg míg elhallgat. Hát ez kissé kizavarta az álmot a szememből, de aztán a fáradtság győzött olyannyira, hogy még a hajnali viharra se ébredtem föl. A mai nap azzal telt, hogy megmutogattuk a kvadokat és próbáltuk elmagyarázni a számítógépeket. ezek után a szokásos procedúra bankszámla, ruha, bakancs, és Walmart. Délután ötre végeztünk is és megpróbáltuk beüzemelni itthon a vezetékes netet.Sashával rászántunk egy-egy órát, de ebből a csatából nem mi kerültünk ki győztesen. Viszont az időjárkálás majdnem olyan mint a dzsungelben a levegő folyton párás és néha csak folyik rólam a víz és tátongok, mint egy partravetett hal. Ha nem párás akkor meg az a megveszekedett szél fúj, amit még nem nagyon szoktam meg. De hétfőtől újra indul a mandula, mert reggel hatra kell menni és már várom.Üzenet vége.

Sorry

2010-04-29T20:24:00.001-07:00

A mai írás holnapra elnapolva, fáradtság miatt.

A második

2010-04-28T16:32:00.000-07:00

A mai nap Nináért volt. Délelőtt be akartuk költöztetni az albérletébe, de majdnem sírva fakadt, hogy ő nem akar ott egyedül lenni, így végül is beköltözött hozzánk a harmadik szobába. Ezt nem is annyira bánom, mert kérés nélkül főz és MOSOGAT (halleluja) egyszóval Nina házias, kíváncsi vagyok, hogy áll a vasaláshoz. Kicsit tele volt a surranóm azzal, hogy folyton románul beszélgetnek, de kifejezett kérésemre eljutottunk oda, hogy amikor én is ott vagyok akkor csak vészhelyzetben beszélgetnek románul. Kirekesztettnek érzed megad egyrészről mikor valakik olyan nyelven beszélgetnek a társaságodban amit nem értesz, másrészről meg egy kicsit olyan érzés mintha kilesnéd a szomszéd házspárt szex közben:D A délután a bankszámla nyitással bevásárlással (élelmiszer és ruházat) telt el. Azt hiszem vissza szívom a tegnapi a dicséretet, amit tegnap a bőrönd mérete kapcsán ejtettem el, mert olyan három óra hosszáig tartott egy áruházat végignyálazni. Aszittem sikítógörcsöt kapok, de a következőhöz némi cselt vetettem be és kijelentettem, hogy az utolsó hamarosan zárni fog és sietnünk kell és lőn, villámtempóban vettük be a második áruházat, a harmadiknál meg nemes egyszerűséggel kint maradtam a kocsiban és Sasha gondjaira bíztam Ninát. hazafelé aztán Nina szeretett volna vezetni, így hát csere. Szegény apró lány, majdnem elveszett az ülésben, elég sokáig kellett állítgatni mire elért mindent. Azért mielőtt elindultunk megkérdeztem mennyit vezetett és kiderült, hogy a jogsija nincs féléves.Szóval ő lett a második diákom. Sasháék javasolták, hogy kérjek fizetésemelést az oktatásért. De Nina meglepően jól vezetett, ahhoz képest amit vártam, bár olyan görbéket írogattunk le, hogy az ökör vágtában nem hugyozik ilyet, de szerintem csak meg kell szoknia a kocsit és minden rendben lesz. Na megyek és letesztelem milyen szakács is Nina.Jók legyetek!

Az új lakó

2010-04-27T20:08:00.000-07:00

Hát igen a mai nap, folytatólagosan telt el, folytattuk a takarítgatást, ma csupán 8 autó maradt hátra. Egészen belejöttünk és így már végeztünk délre. Az utolsó járgányom Tom korábbi lakóautócskája volt, ami akkora, mint egy Iveco Daily ( a nagyobb kiadás), szép nagy doboz felépítménnyel és hát le kellett mosni, mert el akarják adni. Hát mondhatom nyújtózkodhattam mire sikerül letakarítanom és Sashának nem kellett lepolíroznia, de azért megmutattam neki és közöltem vele ez az utolsó, mire csak annyit mondott: Oh fuck! Aztán megörült, mikor megtudta, hogy nem kell kiwaxolnia. Aztán már mentünk volna haza, hogy készülődjünk a reptérre, mert jön Nina fél hatkor. A baj csak az volt, hogy az egyik fickó akinek a kocsija a kezünk közé került, elvitte a miénket bosszúból és a slusszkulcson van a lakáskulcs. Így hát elkezdtünk kvadokat takarítgatni, ami marha élvezetes, mert olyan sármennyiség van rajtuk, hogy mire visszahozta a fickó a kocsinkat, jobban hasonlítottunk egy bányászra, mint fehér emberre. Sebaj, haza, zuhany aztán bevágtuk magunkat a kocsiba és irány Des Moines. Gondoltam kiszúrok Sashával és átadtam neki a vezetést a délutáni csúcsforgalomban, de probléma nélkül megúsztuk csak meg kellett nyugtatni, mert minden második másodpercben a Gps-re nézegetett. Mikor megérkeztünk a reptérre közölte, hogy haza már én vezetek. Mikor beléptünk a reptérre kiderült, hogy egy órával később jön a gép. Leültünk és elkezdtük a turistáknak szóló szórólapokat böngészgetni. Nina gépe 6:48-ra érkezett volna meg, de 7 órakor még semmi hír. Megkérdeztem az információnál és kiderült, hogy meg kellett állnia a repülőnek tankolni, mert elmérték a naftát, olyan 8 körül már itt lesznek. Fél kilencre meg is érkezett Nina és komolyan le a kalappal előtt mert feleakkora csomaggal érkezett mint én! Sashával rögtön komoly tárgyalásokba bocsátkoztak románul és nem is hagyták abba míg haza nem értünk. Egy estére övé a szobám, aztán holnap meglátjuk mik a teendők, hogy ő is megkapja az albérletét.Mára ennyi.

A piszkos tizenkettő meg kettő

2010-04-26T18:40:00.000-07:00

Az összesen tizennégy, pontosan ennyi autót mostam ma le és Sasha ezután lepolírozta őket. Maradt még 5 holnapra és a többiek által használtakról nem beszélve. Igen sokoldalú munkahely ez, merthát a főnök szereti ha a kocsik ragyognak kívülről, az már tökmindegy, hogy némelyik autóból kavicsbányát lehet nyitni. Shane miután kiadta a feladatot, megjegyezte, hogy mi amerikaiak lusták vagyunk és átnyújtott egy polírozómasinát. Az autók némelyike már hosszú ideje nem volt beindítva, így rohangálhattam egy mobilbikázóállomással, ami egyfajta sporttevékenységként is felfogható volt. Egyébként tele a waxxom Sashával, mert egy kissé töketlen, ha valamelyik autó nem megy hát otthagyja és akkor majd én megoldom. Ez az elején még vicces is volt mert úgy nézett ki az udvar mintha tornádó tombolt volna, de aztán közöltem vele hagyja járni a motort akkor talán lesz benne elég szufla a későbbiekhez. Azám, de a mobilbika is lemerült, na akkor elő a kábel és még így is maradt egy renegát, aki elég nehezen hozzáférhetően helyezkedett el, no majd ha feltöltődik a mobilbika. Én eközben felfedezgettem a gépkocsiparkot, mindegyik nagy fehér furgon és mindegyik retkes. Az általános oskolában látott japán rémfilmet Sika Mikát juttaták eszembe, ami Menyhárt Tamás "bácsinak" köszönhetően forgattunk le, amikor a padló fekete volt a cipők gumitalpától.Volt azért két olyan járgány ami a korai időkben készülhetett abból a célból, hogy felgyorsítsák a mintavételezést. Ezek úgy néztek ki, hogy egy pick-up platójára felszereltek egy mintázó egységet és a belsejét kiherélték és ott kapott helyet a navigáció és a számítógép. Na ezek a gépek a lomha munkavégzési tempójuk miatt le lettek selejtezve. Az egyikük egy Dodge 3500 V8as Magnum volt. Elég ha csak annyit mondok, hogy indítás után úgy füstölt a kipufogó, mint egy háborúzó indiántörzs. Na gondoltam, ha a mobil bikaállomással nem megy majd ezzel bebikázom azt a rendetlenkedő furgont. De először bebattyogtam a mobilbikáért, amiben éppen annyi erő volt, hogy párszor megforgatta, sebaj odaügyeskedtem ezt a mostrumot, azám csak az aksi a másik oldalon van, újabb ügyeskedések történtek a csatahajóval, kábelezgetés, majd némi ösztöke után be is indult. Éppen elkezdtem örömömben táncikálni, mikor jött Mike (a műszaki-szaki) és egy mozdulattal leállította a nagy nehezen életre keltett furgont, miközben közölte, hogy nem jó a váltója, majd elbattyogott. Hogy b****** meg gondoltam magamban, ezt nem tudtad kábé félórával ezelőtt közölni, mielőtt elkezdtem volna vele kínlódni. Az autómosás amolyan skót stílusban zajlott néha-néha, mert hol eleredt az eső hol elállt. A legjobb az ebédem volt, ami egy snickersből egy doboz kólából és némi maradék chips-ből állt és egy almát is hozzácsaptam a végén, fő az egészség felkiáltással. Az utolsó két kocsit már zuhogó esőben csutakoltam le aminek az volt az előnye, hogy legalább nem kellett lemosnom őket, ellenben rendesen átfagytam, ezért komoly örömmel töltött el annak a gonolata, hogy ha hazaérek vár rám egy kis tyúkhúsleves amit enyhén felforrósítva fogok fogyasztani. Így is történt aztán Sasha összedobott egy kis salátát, amit némi füstölt szalonkacsíkkal fogyasztottam, mert hiába finom és emlékeztet a háztáji ízekre egy öklömnyi darab öt dollárba kerül. Rengeteg salátát fogyasztunk egyébként, hetente minimum két fej káposzta, meg fél kiló vöröshagyma és egyéb hozzávalók(retek, répa, paradicsom, uborka) mikor hogy és változatos öntetekkel (ecet, olaj, majonnéz), azért vegetáriánus, még nem leszek, mert erősen igénylem a húst a ződséghez, de egészségesebben élünk mint egy némely munkatársunk aki csak meki kaján és kólán él. A hagymával csak annyi a baj, hogy egy kiló olyan 7 dollár körüli összegbe kerül, ezt akkor realizáltam mikor tegnap rácsodálkoztam a blokkra, ugyan mi került ennyibe, hát látom hagyma 7 dollár krumpli meg 6 dollár, pedig egyikük se volt több egy kilónál. Bezzeg a hús az olcsó. Nekem is itt kell salátabuzinak lennem. Holnap fog érkezni Sasha honfitársa, aki mint kiderült Jewell városában fog kapni egy albérletet, mert ide fog jönni még egy srác Kolumbiából Horhe, és hát úgy gondolták nem biztos, hogy három férfiemberrel szeretne egy fedél alatt lakni, pedig én reménykedtem valami kis házias menyecske lesz aki főz, takarít és mosogat. De így ettől a lehetőségtől elestünk.Így marad a kő papír olló módszer. A nyári munkával kapcsolatos vágyálmaim, hogy kombájnozhatok sajnos kútba estek, mert kiderült, hogy afféle karbantartó és mindenes brigádként fogunk résztvenni a munkákban. Ja és hosszas birkózás után sikerült a facebookra feltöltenem egy adag fényképet: http://www.facebook.com/profile.php?id=1467536798&ref=profile#!/album.php?aid=2060589&id=1467536798&ref=mf .Stop.Üzenet vége.Stop.Jók legyetek.Stop.

Három nap történései

2010-04-25T18:38:00.000-07:00

Némi elmaradásom támadt, úgyhogy íme a pótlás. Péntek: hát ez a nap maga volt a megtestesült unatkozás. Egyik főnökünk se tudott nekünk semmi munkát, tehát maradtunk itthon, ami elsőre jól hangzott. Csak később miután befejeztem a takarítgatást, a mosogatást és a mosást aminek az lett a végeredménye, hogy realizáltam nem maradt fehér ruhadarabom. Az összes fehér ruhadarabom amolyan kékes szürkés árnyalatot kapott még a gatyáim is, ez megkönnyíti a mosást a későbbiekben. Szóval miután ezekkel végeztem rájöttem, hogy még előttem a délután. Gondoltam töltök fel fényképeket a facebookra, de a 10-ik próbálkozás után feladtam. Egyébként most is vasárnap este ezzel birkózom, de még mindig nem akarja. Ajánlatokat várok egy másik nyilvános és ingyenes fotómegosztó oldalra. Egy szónak is száz a vége a pénteknek nagyon lassan akart vége lenni. Még este 7 óra tájt felhívott Chris és közölte, hogy sajnos nem tud jönni velünk bárlátogatásra, mert fáradt, de elküldte a címet. Hát nem mentünk el. És jött a szombat aminek nagy várakozással néztünk elébe, hiszen elterveztük elmegyünk Fort Dodge-ba a Big Boy Toy Show-ra, amit már vagy két hete reklámoztak a rádióban kellemes kis motorhangokkal kísérve. Gondoltuk valami frankó kis autóbemutató lesz, ahol ízelítőt kaphatunk az amerikai autógyártás remekeiből. Hát az autógyártás termékei az stimmelt, csak a remekei nem, mivel annyi volt, hogy a pláza területén ki volt állítva néhány autócska is, de köztük volt Eleanor is modern köntösben ( http://fordnewsblog.files.wordpress.com/2009/01/2010-shelby-gt500-mustang-unveiled.jpg )cirka 50000 dollárért. Van még mit spórolgatnom. Csalódottan böngésztük végig a bevásárlóközpontot, néha azért reménykedve kipillantottunk a parkolóba hátha mégiscsak lesz valami, de nem. Így miután meguntuk a sétafikálást, elkezdtük róni Fort Dodge utcáit. És találtunk egy másik kínai éttermet, na mondtam Sashának egy életem egy halálom, de ezt ki kell próbálnom, mivel az első kínai étterem csalódást okozott, majd ez kompenzálja. És lőn egyél amennyit belédfér akció, csupán 6 dolcsiért. Hát sikerült majdnem mindent végigkóstolnunk ami jónak tűnt, és nem volt rossz a konyha, csak a végén kicsit nehézkésen mozogtunk. Egyébként a Hong Kong Buffet elnevezés vicces volt, mivel a két pincérnőn kívül mindenki mexikói volt és spanyolul beszélt, a szakácstól kezdve a vendégekig. Ez a globalizáció, meg is tárgyaltuk Sashával, hogy két európai Közép Amerika szívében egy kínai étteremben, ahol csupa spanyolajkú ember található. Ezekután bepróbálkoztunk a szomszédos bowling hangárral, de pár perc után feltűnt, hogy velünk együtt ha öt férfiember található a teremben akkor sokat mondok, éppen valami női bajnokság zajlott. Úgyhogy amilyen gyorsan érkeztün, olyan gyorsan le is léptünk. Megpróbálkoztunk Jewell-ban a bowlinggal, de ott meg két órával később nyitottak, inkább hazatértünk kipihenni az ebédet. És eljött az este, mi meg visszavágtáztunk Jewell-ba egy kis bowlingra. Sasha közölte, hogy ő már egy éve játszik rendesen, na mondom nesze neked esélyegyenlőség. El is picsázott rendesen, három játszma után hagytam inkább gyakorolni. Megpróbálkoztam egy viszki-kókkal, bár ne tettem volna. Mondjuk rendes adag jim beam volt benne, csak a kóla az a szörpös változat volt amiben nem is volt sok kólaszörp meg a vízben is gusztustalan mennyiségű klór volt, a jégről már nem is beszélve. Így a megszokott íz helyett, valami keserű nyavalyát kortyolgattam némi füstös viszkiízzel. Eltartott egy ideig míg megittam, de legalább beszélgettünk a pultossal Debbie-vel.Aztán hazafele vettük az irányt, de előtte megbeszéltük, hogy vasárnap a bevásárlást kicsit felturbózzuk némi csavargással. És lőn vasárnap, nekivágtunk Ames városának és a bevásárlásnak, miután is Sasha megkért, hogy inkább én vezessek, mert a városi forgalmat nem nagyon szereti. Oké, csere és fogtam magam elindultam arra, amerre a legtöbb autó tartott. Kocsikázás közben valahogy elvetődtünk a Campustownba, hát meg kell mondjam, hogy egy kicsit nagyobb mint a gödöllői campus. Itt a campus körülbelül akkora, mint egész Gödöllő. Egy város a városban. Gondoltuk keresünk valami üzletet, ahol nem fognak annyit szőrözni azzal, hogy amerikai igazolványon van a születési dátum vagy külföldin, mert a Walmartban most először nem adtak alkoholt az igazolványainkra. Ugyanis ha nem múltál el negyven éves , akkor minden esetben fel kell mutatnod egy igazolványt, mégha csak egy üveg sört is akarsz venni. Találtunk is egy üzletet, ahol ez a különbség nem érdekelte őket, csak a születési dátumom, így hát boldog tulajdonosa lettem egy üveg californiai vörösbornak, Sasha meg a sörének mert teljesen kétségbe volt esve, mi lesz vele sör nélkül. Ezekután Impalánk orrát északnak fordítva, gondoltam kicsit kocsikázunk egyet navigáció nélkül, aminek következtében kezdtem magam otthon érezni, annyi gödör volt az úton, néztek is az amerikaiak, nézd mán ralipilóta, á nem csak magyar utakon nevelkedtem. De aztán csak elkeveredtünk egy ruházati outletbe, csavargás címen, de azért sikerült magamévá tennem egy melósrövidgatyát meg egy mackóalsót az itthoni léthez. Ezek után hazaérkezve, nekiestünk a főzésnek, mert a reggeli régen volt már. Én főztem a levest (és most tényleg a nosztalgiázásba könnyeztem bele), Sasha meg elémrakott némi krumplipürét salátával, álljon meg a menet még mindig húsevő vagyok, csak amikor említette, hogy halat süt akkor fordultam vissza a tányéromhoz és falatozgattam csendesen, némi hiányérzettel gondolva egy jó csirkepörköltre. Ennyi lett volna eme három nap rövid kivonata. Ja és még annyi, hogy holnap már hálistennek lesz valami munka, bár az, hogy reggel nyolcra letünk berendelve sejteti, hogy amolyan tökölgetős munkák lesznek, de legalább van mit csinálni. Még annyi, hogy szombat hajnalban végre megérkezett a vihar, ami már legalább két napja a levegőben volt. Olyan vihar volt, hogy azon gondolkoztunk le kéne költözni a pincébe, mert lekapja a tetőt és úgy kicsit kényelmetlen alvás esik. Aztán szombaton amolyan párás nyomott meleg idő volt, de estére megint beleborozdult az idő és azóta is esik változó intenzitással.Legyetek jók.

Hoppá

2010-04-22T17:56:00.000-07:00

Viccesen kezdődött a mai reggel. A reggeli zabkása és tea után kiültem elszívni a cigit, de még erősen kómában. Ahogy ücsörgök felötlött bennem, hogy valami nem stimmel a látképpel, de nem foglalkoztam vele, aztán mikor elkezdtem felriadni akkor elkezdtem keresni mi az ami nem illik a képbe. Hát egy nyúl ücsörgött előttem olyan két méterre a fűben. Na mondom szépen vagyunk, húsvét már elmúlt, ezekben a nyulakban sem lehet már bízni. Egy ideig gondolkoztam azon, hogy talán vacsora lesz belőle ha megfogom, de ő is valami hasonlóra gondolhatott, mert igen gyorsan lelépett. Egyébként ezt szeretem ebben a városkában, nap mint nap megmosolygom a mókusokat, ahogy robognak fáról le fára fel, olyanok mint a Duracell nyuszi és még mikor állnak akkor is rángatózik a farkuk, ami olyan mintha egy üvegmosó önálló életre kelne. Legjobb szórakozás ezeket figyelni cigizés közben. A fránya macska sem hallgat a cicázásomra, de a come kitty kitty-re már megállt és hegyezte a fülét. Francos macskák, csak angolul értenek pedig azt hittem, hogy a cicca cciccaa amolyan nemzeközi hívás. Madarak csipognak folyton és sokféle van belőlük, persze vannal is legyek amik szerintem szemtelenebbek, mint otthon. Csodálkozom, hogy annak ellenére, hogy ilyen komoly mezőgazdasági termelés folyik itt mégis mennyi apró élőlény van errefelé, mert még nem is meséltem a borzokról, görényekről, mosómedvékről. Persze ezekkel a jobbára az út mellett találkozni, jobbára palacsinta formájában. És rengeteg szarvas, vadliba, vadkacsa, fácán és még sorolhatnám hányfajta féle szárnyas van errefelé. Szóval van valami környezettudatosság ebben a gazdálkodásbanbn, hogy mégse használnak annyi vegyszert, mert a mezőgazdasági témájú újságokban sem találni annyi vegyszer reklámot mint otthon. Inkább több gépet használnak, mint vegyszert. Persze lehet, hogy csak én látom rosszul és csak azért van jelen ilyen állatállomány, mert a területek eltartó képessége lehetővé teszi ezt. A másik furcsaság az a folytonos szél ami a nyár közeledtével csillapodik, ennek a szélnek köszönhetően Iowa a második legnagyobb szélenergia előállító az Államokban, amit szép lassan sikerül megszoknom (mármint az állandó szelet). A harmadik furcsaság az, hogy mikor beindítanak egy autót nem az a csöndes duruzsolás van, hanem igen komoly hangorkán szabadul el. Otthon ilyenkor rohantunk az ablakhoz, hogy biztos valami csúcsjárgány közlekedik, itt meg csak egyszerű munkásjárgány. Na jó nem mindegyik autó ilyen, de azért erre vidéken, jobban dívnak a pick-upok, mint a személyautók. A negyedik, hogy amikor száguldunk a country roadokon, akkor az emberek szoktak inteni vagy köszönni, főleg mikor látják, hogy az ő földjükön dolgozunk. Barátságos népek ezek errefelé, most is kinnt ülök csendben dohányozgatva, éppen egy mókuson röhögtem amelyik nem találta a helyét, amikor a hátsó szomszéd -akit mellesleg idáig nem is láttam- kilép a verandára és olyan mosollyal meg integetéssel üdvözöl mint egy régen nem látott jóbarátját. Meglepő volt, de a benzinkúton vagy a boltban mindig megkérdezik milyen a napod és többségében szép napot kívánnak. De ez csak amolyan mindennapi kedvesség, azért a távolságtartás megvan bennük is. A mai nap egyébként a ngy semmiről szólt. Kimentünk fél kilencre, szóval volt időnk úriasan megreggelizni sőt még azt is volt időm megvárni, hogy a teám kihűljön. Megérkezés úton láttuk, hogy a tulaj is itt van egy lakóautóval. Mivel három államban vannak a cégnek érdekeltségei, gondolom folyton úton van, ez a gondolatom bizonyosságot is nyert amikor belestem. Mobil iroda és szállás egyben egy ember részére. A nagy találkozás a főnökkel aki élénken érdeklődött afelő, hogy érezzük magunkat és hogy megy a munka. Ismételten megbeszéltük, hogy nagyon örül nekünk, mert az itt szerzett tapasztalatok segítenek minket a saját országunkba visszatérve fejlesszük annak mezőgazdaságát. Gondoltam magamban, majd figyeld csak meg milyen fejlesztések lesznek ha hazaérek (főleg így a Fidesz hatalmának időszakában:D). Beszéltünk még pár szót, üdvözölte Sashát és aztán mentünk a dolgunkra, én berobogtam a járgányommal a műhelybe pár javítást kérni. Közben kiderült van egy kis mintázgatás mára. Ollé mondom van mit csinálni. Be is pattantunk a járgányunkba, sajnos a mommywagont kaptok vissza némi szervizelgetés után szóval már nem zörög a fék meg az első futómű. Oda is találtunk elvégeztük a munkát és utána reménykedve hívom Shane-t hátha van még valami kis munka mára, de ő csak annyit mondott mára ennyi. Fasza, mindez délután kettőkor. Na hát akkor irány haza és mostmár megfőzöm azt a tyúkhúslevest amit már vasárnap is akartam. És lőn sikeresen létrehoztam egy olyan tyúkhúslevest amit többnyire a másnapok túlélésére használtam. Most a nosztalgia ízlelgetés volt a fő cél. Könnybe lábadó szemekkel fogyasztottam a levest, mert a borsszóró teteje leesett és kicsit izgalmas lett a leves Sasha szerint is. Azóta pedig pótcselekvések, mosogatás, mosás, takarítgatás sőt még a vasalásba is belekóstoltam kínomban. Még egy hétig tart ez a tetvészkedés körülbelül, de már szeretnék dolgozni. Ja és jönni fog 27-én egy harmadik ember egy hölgy Moldovából Nina, ha jól emlékszem, kíváncsi leszek mennyit fognak így angolul beszélgetni Sashával.Üzenet vége.Jók legyetek.

Boring Day

2010-04-21T19:50:00.000-07:00

Hát igen ez egy unalmas nap volt a javából. De reggel legalább kipihenten ébredtem. Szerintem tegnap összeszedtem egy kis napszúrást, mert este úgy szédültem mintha részeg lettem volna. Kaptam én sapkát, csak hát egyfajta méretben van, én meg sose voltam az az átlagos méretű gyerek. Hordtam én azt a sapkát egészen addig míg egyszer fájdogált a fejem, á biztos az időeltolódás, aztán levettem a sapkát és megindult a vérkeringés a fejbőröm egyből elkezdett viszketni. Na azóta nem hordom a baseball sapkát, majd ha nagyon nekikeseredik a nap. Na szóval hétkor kikapaszkodtam az ágyból, aminek örültem is meg nem is. Örültem az alvásnak, csak hát nem ezért fizetnek. Némi tökölős reggelizgetés után nekivágtunk Fort Dodge felé az útnak, itt meg kell jegyeznem Sasha kezd egészen belejönni a vezetésbe, már csak akkor kell figyelni, mikor sűrűbb városi forgalomban vagyunk, ilyenkor én szoktam neki mondani, hogy mikor oké a balhé. Na meg is érkeztünk a Social Security Administration-hoz ahol Sasha röpke félóra alatt elintézte a papírmunkát. Aztán irány Sac City ahonnan el kellett hoznunk egy trélert, aminek olyan szép sima futófelülettel rendelkező abroncsai voltak, hogy imádkoztam ne kapjunk defektet. Bár a kerékcserében már profik vagyunk, csak pótkerék nélkül kicsit nehézkes. Visszafelé azért a Subway-ben egy ebédre meg kellett állni, egy jó húsgombócos szendvics sok hagymával meg csípős paprikával, majdnem úgy, mint a gödöllői gyrososnál. Visszaérkezvén a shopba nekiállhattunk kitakarítani az egyik nagy garázst, ahol össze vissza álltak a kvadok meg lapos kerekek és üres tankok. Egyszóval eltartott egy ideig életre kelteni mindegyiket, aztán kiválogatni a beteg egyedeket és ... nem lelőni, hanem átvinni őket a műhelybe. Ezzel elszórakoztattuk magunkat egy ideig, de hát ennek is vége lett. Kérdem Shane-t mi a következik, erre azt mondta, hogy ha szeretnénk pár extra órát, akkor szedegessük össze a letört gallyakat és ő lelépett. Hát akármilyen lassan is csináltuk délután kettőre végeztünk. Akkor irány haza, majd otthon jobb lesz. Hát nem lett, a délután heveny unalomba fulladt. Ráadásul a mobilnet még a szokásosnál is rosszabb volt, mert amolyan viharszag volt a levegőben ma már második napja, valahogy olyan érzése van az mebernek, mint a tüsszentés amelyik csak nem akar jönni hanem csak facsarja az orrod. Így hát mosogattam ami majdhogynem napi rutinom része(!), meg rendet raktam a konyhában, mert azt az infót kaptam lehet, hogy Tom (a cég tulajdonosa) meglátogat minket is.Ennek örömére még meg is borotválkoztam, hogy csak ne legyek mán borostás ha a cég fejével találkozhatok.Ja és holnap reggel hétkor kelünk megint, szerintem Sasha agyindító instant zabkásájával kezdem a napot.Ennyi mára.Furcsaság, hogy amikor ezeket a sorokat pötyögöm otthon nemsokára lehet kelni.Mindenesetre jó éjt kívánok!

No igen!

2010-04-20T17:52:00.000-07:00

Hát itt vagyok megint! A tegnapi elmaradásom sajnos a fáradtságnak tudható be, mert mikor hazaértünk este akkor csak zuhany és eldőltem, mint egy darab fa. Sajnos ezek az amerikai házak nem olyan stabilak, úgyhogy ezentúl ezt a manővert mellőznöm kell, mert akkorát recsent a padló, hogy azt hittem a konyhában fogok éjszakázni. A tegnapra visszatérve csak annyi történt, hogy kaptunk egy szép nagy darab területet meg térképet hozzá aztán uzsgyi. Sasha vezetett amit a szokásosnál jobban sajnáltam, mert most éppen egy Chevrolet Silveradót kaptunk amiben egy V8-as szív dobog. Igencsak fel tudja borzolni a szőrszálakat a hátamon a hangja. Hát még az ereje észre se lehet venni, hogy két kvad van mögöttünk. Szóval nekivágtunk és miután megérkeztünk valahogy a térkép amit kaptunk meg a műholdfotó nem passzolt, mondom ez nem oké. Felhívom Shane-t igyekszem vázolni a helyzetet lehet, hogy elírta a térképet. Erre ő azt válaszolta, hogy kezdjünk csak neki nyugodtan. Még egy kicsit vakargattuk a fejünket aztán miután átbogarásztuk a térképet rájöttünk, hogy a terület egy főúttal följebb van. Neki is vágtunk csak hát olyan rossz térképmásolatunk volt, meg a szokásos négyzetrácsos elrendezés helyett itt kanyargós volt. Lényeg az, hogy alaposan elkeveredtünk, aztán egyszer csak jön a telefon hol vagyunk. Mondom a fene se tudja, de ha megmondod, hogy te hol vagy odatalálunk. Na összefutottunk és kiderült, hogy Shane tényleg elnézte és neki határozottan jobb(meg drágább is) térképe volt. Így már oda is találtunk és neki is kezdhettünk, volt vagy 150 minta, el is fáradtunk büdösül mire végeztünk. Irány a másik tábla Sashának egyre jobban megy a vezetés, szóval mostmár nyugodtan netezgetek útközben, mert hát a táblák olyan 70 mérföldnyire vannak egymástól, szerintem direkt így válogatták össze őket, csak, hogy megismerjük az utakat. Aztán az utolsó táblát is befejeztük és irány vissza a shop és hazaértünk olyan 9 óra magasságában. Mai nap: azon napok egyike, amikor átkozottul nyűgösen ébredek, mindent leverek és mindennek nekimegyek. Na mondom ez is kellett már. Azt el is felejtettem említeni, hogy vasárnap csirkét sütöttem és a csontot hétfőn is meg ma is elvittem a shopba Jewell-nak (Shane kutyája), mert Shane mindennap hozza magával, mert az új házuknál nincs még kerítés. Na mondom, majd most nekiállunk barátkozni. Már a kiszállásnál kiszúrta, hogy van nálam valami onnantól kezdve hűséges kisérőmül szegődött. Azám, de miután megkapta a csontokat onnantól kezdve megint megvolt a párlépés távolság. Egyszóval ilyen szégyenlős kutyát én még nem láttam, úgy leszünk mint a kisherceg meg a róka. Egyszóval nyűgösen indult a nap, de legalább csak hétre kellett menni, így egy félórával többet alhattam volna, ha nem felejtem el kikapcsolni az ébresztőt. Ezek az LG telefonok igen tartósak, mert igen szépet röpült be a szekrényembe, de a csipogást nem hagyta abba az átkozottja. Ja a gardróbom szerintem nagyobb, mint Isu szobája az apartmanokban. Meg is érkeztünk ahol kihalt volt minden, kiderült, hogy megvárjuk a vetés végét és utána nyomjuk egész addig, amíg nem lesznek túl magasak a növények. Ez olyan június vége. Szóval Shane közölte, hogy ma nincs mintázás. Meg is örültem ennek, amolyan kis levezető munkák voltak, mint a trélerek meg a kvadok javítgatása meg némi rendrakás. Na aztán megint jött egy telefon és a Rescue Team 10 percen belül úton volt a szükséges felszereléssel. Defekt 60 mérföldnyire Dice közelében az autópályán. Másfél órán belül meg is érkeztün mert hát közbe meg kellett állni tankolni, ahol is használhattam a saját különbejáratú céges bankkártyámat. Amolyan úrias mozdulattal nyújtottam át a hölgynek a kártyát fizetéskor. Na szóval kerékcsere, megérkezvén nekiestem mint borjú az anyjának, csak a csavarok valahogy nem akartak engedni. Hát nekifeszültem mondom majd én megmutatom én a magyar faszagyerek, rajtam ugyan ki nem fog egy nyamvadt amerikai csavar. Hát el is törtem a kerékkulcsot sikeresen, némi mosollyal vegyes idegességet láttam a fickó arcán, miközben azt kérdezte ez minden amitek van. Hoppá, de eszembe jutott, hogy mikor megkaptam ezt az autót, akkor én lenyúltam a műhelyből egy kerékkulcsot saját használatra. Meg is lett és ezúttal a többet ésszel mint erővel elv győzedelmeskedett. Kerékcsere az autópálya mentén 10 perc alatt. Egyre jobb részidőket tudhatok magamnak. Szerintem mire letelik a kilenc hónap, ugyanolyan gyorsan cserélek kereket, mint a Forma1-es csapatok, csak én kerékkulccsal. Visszaértünk a shopba aholis Shane amolyan félmosollyal a szája sarkában megkérdezte, hogy azt mondtam volna, hogy ma nincs mintázás. Mondom igen. Akkor tévedtem. Na bumm, mégiscsak menni kell, ráadásul 90 minta. Na mindegy meglett a térkép meg az order=parancs (ez egy kinyomtatott műholdfotó meg pár adat rajta a táblától). Neki is vágtunk és nagyon megörültem mikor Sasha azt mondta, hogy vezessek én csak annak nem örültem, hogy ezek a táblák nincsenek olyan messze. Elindultunk, leadtuk a mintákat a labornak, megtankoltunk, beszaladtunk a bankba és leadtam a Social Security számomat. Meg is találtuk az első táblát és neki is kezdtünk.Igenám, de az én vasam 10 perc munka után eltörött, sebaj mindig van másik tartalékban, volt is tartalékban csak az is törött volt, újabb keresgélés után találtam egy félig töröttet ami balkeezes volt. Gondoltam nem olyan nagy baj, úgy is kicsi tábla, meg ha Sasha befejezte akkor elkérem az Övét. Így is lett. A következő tábla előtt megbeszéltük Shane-el, hogy odahoz nekem egy másikat. Hozott is csak ez is balkezes volt, és ez azután derült ki miután elment. Telefon és visszafordult és adott egy másikat ami homokos talajok mintázására volt és ezért sokkal vastagabb volt meg nehezebb is. Én már nem mertem semmit szólni, mikor megkérdezte, hogy megfelel e, szóval azzal csináltam végig a részemet, Szerintem, ha ezzel dolgoznék ezután júliusig olyan karjaim lennének, hogy nem férnék be a repülőn az ülésbe nem mintha most annyira beleférnék.Ja és, hogy a napom még inkább nyűgös legyen egy mélyfekvésű terület volt az utolsó ami azt jelenti, hogy szinte minden szúrás után le kell pucolni a mintázó vasat. És, hogy még teljesebb legyen az élményem az én drótkefém letörött így rögtönöznöm kellett, a kukoricaszárral pucolgattam, ami által lényegesen tökölősebb lett a munkám. Tele is volt a hócipőm a végén, ráadásul Sasha elszúrta egy kicsit a dolgokat és még a nap is úgy sütött, hogy fehérlett az orrom a sótól. Úgy néztem ki mint egy kezdő drogos. Na de hálistennek ennek a napnak is vége lett ráadásul két órával korábban szóval ennyivel többet alhatok és holnap egyenesen megyünk megcsinálni Sashának a Social Security card-ot és a hivatal csak kilenckor nyit. Asszem ki fogom aludni magam és már az ébresztőt is átállítottam. Ja és azért megyünk most megcsinálni Sashának a kártyát, mert 10 napnak el kell telnie a megérkezés után, hogy nekikezdhess a kártyaigénylésnek.
Végezetül, de nem utolsósorban megjött a bankkártyám!!!!!!!!!!Amiről egyből utalhattam is a Caep-nek.Ennyi. Szép álmokat!Kezeket a paplan fölé.

Long drive

2010-04-18T09:43:00.000-07:00

Hejhó! Kiderült, hogy egy héten 40 óra után túlórának számítanak az óráink és az 15 dollárt ér, üröm az örömben, hogy ezek nem a végleges számok, mert ebből lejön az adó. És nekünk csütörtökön volt 20 órányi overtime és még jött a péntek és jött volna a szombat is, csak hát a szombat az már az új hét kezdete munkaórában. Az még vigasztal, hogy elvileg a végén kapunk adóvisszatérítést a státuszunknak köszönhetően. Kíváncsi leszek azért majd a végösszegekre. Na de most egyelőre arra vagyok kíváncsi, hogy hogy a bánatba fogok bevásárolni jövő hétre, mert az a nyavalyás bankkártya nem jött meg, pedig csütörtökre ígérték és a készpénzem meg a fizetésem a bankszámlámom van. Valószínű Sasha fog kölcsönadni egy kis cash-t, máskülönben jövő héten maradék diéta lesz.Hehe, most hallottam, hogy a debreceni egyetemen tartott farmwork-ös előadáson meg lettem említve mint egy srác aki kvaddal rohangászik.Kösz Zoli! Na meglett a reggelink is olyan 11 óra tájt, most elmegyünk föltankolunk a jövő hétre, aztán főzőcske (sütök pár csirkecombot meg rizibizi mellé), utána egy kis csevegés az otthoniakkal aztán még nem tudom. Tegnap hallottam, hogy Pancsika nem tud hazarepülni Chicagoból, mert a járatát törölték csodálkoztam is miért aztán Sasha megemlítette, hogy a vulkáni hamu beterítette az országát és gyorsan utánakerestem és csak most látom milyen komoly bajokat okoz ez a vulkán. De a fotók szépek a naplementéről, tehát van benne valami jó is. A 60 perces telefonkártyámból csak 10 perc lett a nemzetközi beszélgetés hatására, így fatert már a sajátomról hívtam fel. Kellett már az a kis magyar beszéd, mert már hiányzik, itt maximum csak oroszt hallok az angolon kívül, mikor Sasha beszélget a barátnőjével Natashával. A vicces az amikor hirtelen akarok mondani valamit, hát abba még magyarul vágok bele aztán gyorsan korrigálok és angolul folytatok, ilyenkor szoktak születni az értetlen arcok.Hát a tegnapi napunk elég hosszúra nyúlt reggel hétkor kezdtünk és este fél tízkor értünk haza. Ismételten lenyomtunk egy hosszú utat. A terve szerinte Sioux City lett volna a célállomás és onnan Linoln Nebraska. Na ez módosult úgy, hogy Sioux City előtt kellett Sac városában megállni és átvenni a cuccokat és onnan Lincolnon túlra Yorkba menni. Indulás előtt még Shane azért berakta a kerékcseréhez szükséges dolgokat (mankókerék, emelő, kerékkulcs). El is indultunk Sasha vezetett én meg gondoltam netezgetek unalmamban. Aztán olyan 50 mérföld után kaptunk egy defektet, miközben próbáltam Marcut megtalálni a GoogleEarth-ön :D. Szóval neki álltunk a kerékcserének, de hiába volt két emelőnk is egyik se tudta elég magasra emelni a járgányt, szóval cselhez folyamodtunk. Az egyik emelővel az alvázat emeltük meg míg a másikkal aláfértünk a kerékagynak és annál fogva emeltük, habár rendes kulcs nem volt ehhez az emelőhöz. Egyszóval kínlódtunk, de csak befejeztük és a mankókerékkel úgy nézett ki az autó mint egy motor. Na megkaptuk az utasítást guruljunk a következő városba és várjuk meg a cserekocsit. Ami meg is érkezett félórán belül egy Chevrolet Silverado formájában, ami azért határozottan karakteresebb mint az eddigi autóink voltak, egyből én akartam vezetni csak eddigre már megegyeztünk Sasha-val, hogy odafelé ő míg visszafelé én vezetek. Na Go, közben telefonálok Chrisnek, hogy kocsi csere megvolt Ő meg azt értette, hogy a kerékcsere és erősködött, hogy forduljunk vissza mert a cserekocsi mindjárt megérkezik. Egy kicsit erőlködtünk még egymással mire megértettük egymást. Ilyenkor utálom magam, hogy nem tanultam többet az angolt. A lényeg az, hogy úton voltunk Sac városában meg is esett a csere, csak utána jött a telefon, hogy York városa a cél, addigra már Lincoln volt az úticél és gondoltam majd később átállítom. Autózgattunk Sasha óvatosan vezetgetett, néha már már túl óvatosan, de ezt nem tettem szóvá, de azt már igen mikor a kétsávos út közepén közlekedtünk és megkérdeztem, hogy miért nem választ egy sávot és közlekedik ott. A válasz az volt, hogy már választott, de mondom akkor miért megyünk továbbra is az út közepén erre olyan ideges lett, hogy továbbra se húzódott egyik sávba se. Hál istennek a mögöttünk lévők türelmesek voltak meg egysávosra szűkült az út. Úgy döntöttem inkább alszok, rosszul tettem, mert amikor fölébredtem akkor egy nagyvárosi forgatagban ébredtem föl, ahol Sasha facsarta a kormányból a vizet. És ráadásul még valami meccs is lehetett mert rengeteg ember volt az utcákon és rendőrök irányították a forgalmat majd minden kereszteződésben. Majdnem el is ütöttünk egyet, még mindig a fülemben cseng a felháborodott kiáltása, szóval én vezettem az anyósülésből és Sasha meg csak szorongatta a kormányt, vicces volt úgy éreztem magam mint egy oktató. Aztán kikeveredtünk Lincolnból és irány York. Megérkeztünk leadtuk a cuccot és irány haza délután ötkor. Bevásároltam magamnak egy jó nagy Monster energiaitalt és megsarkantyúztam a járgányt. Hazafelé csak annyi történt, hogy TomTom-unk Des Moines kellős közepén azt mondta, hogy ő nem tudja hol vagyunk.Kicsit kínos volt, de hálistennek az utak logikusan vannak, mehetsz a négy égtáj felé és tudtam, hogy innen északnak kell tartanunk, aztán a navigáció is észhez tért, úgyhogy volt még pár mérföldünk és itthon is voltunk (Szöszi nincsenek xenonos fényszórók!). Rájöttem, hogy a tempomat igenis hasznos dolog és nem lusta embereknek való. Fönntartja a forgalom folyamatos tempóját és kényelmes ilyen hosszú távon. Van, hogy 100 mérföldön keresztül nem nyúlok a pedálokhoz csak a gombokkal szabályozom a sebességet. És azért is jó még a tempomat, mert könnyebben tudom kiszámítani a mögöttem jövő sebességét és hogy beférek e még elé, és nem azt kell kalkulálgatnom, hogy most akkor gyorsít vagy lassít. Na mára ennyi.Jók legyetek.

Nem a legjobb napom

2010-04-16T20:35:00.000-07:00

Azt hiszem a mai napról elmondhatom, hogy nem volt a legjobb napom az itt eltöltött két hetemen belül. Már reggel elkezdődött azzal, hogy kiderült Shane nélkül megyünk megkaptuk a kinyomtatott utasításokat meg térképet és indulás. Csak hát Szása vezetett, hogy belejöjjön a vezetésbe addigra mire külön fogunk dolgozni. A gondok a benzinkútnál kezdődtek, mert elég szerencsétlenül állt meg, így némi korrekcióra szorult amin a kamionosok jót mosolyogtak. Aztán az autópályán egész jól ment neki a vezetés csak néha szorult el a torkom, ezért inkább fogtam a netbook-ot és nekiálltam msn-ezni addig se látom, hogy vezet. Egész jól ment neki addig, míg el nem bízta magát és a végén úgy rángatta a kormányt mint egy rallipilóta.Nem volt őszinte a mosolyom 120-nál két kvaddal a hátunk mögött a tréleren. Na de aztán a problémák folytatódtak, mert nem találtuk az első táblát az istennek se. Félóra múlva azonban csak meglett valahogy. Kukorica frissen tárcsázva, remek masszázs a hátsófélnek és edzés a karnak. Viszonylag gyorsan végeztünk vele. Itt láttam egy olyan gépet ami a nagyobb köveket szedi fel a földről traktor után vontatva, így szegény farmernek nem kell hajolgatnia. Valahogy úgy néz ki, mint egy kockabálázó csak afféle markolókanalak vannak rajta és elég komoly hidraulikája volt. Miután befejeztünk egy földet van elég sok adminisztráció. Jelentést kell küldeni az irodának Minneapolisba, aztán le kell tölteni a kész táblát a kvad számítógépéről és el kell küldeni emailben. Aztán még papírmunka is van. Azám csak az internet tetű lassú. Tovább tartott elintézni az adminisztrációt, mint a mintázás. Na de sebaj majd a következő táblán behozzuk a lemaradást. A következő tábla is kukorica volt ráadásul úgy volt megszántva, hogyha azt Birkás tanárnő látta volna, biztos a térdére fektette volna a gazdát és alaposan elfenekeli. Olyan szalonnásra volt szántva, hogy szerencsétlen kvad csak nyögve-nyelősen tudott haladni összkerékhajtással. Itt még külön izgalom volt az, hogy folyton kaptam a telefonhívásokat, hogy hogy állunk meg a tegnapi mintákkal van egy kis probléma. Mivel kizökkentettek el is rontottam két mintát, amit csak a végén vettünk észre úgyhogy zötyöghettem vissza a tábla közepére. Az adminisztráció megint rengeteg időt vett igénybe. Na de majd a következővel gyorsan végzünk mert az írja, hogy szója az meg nincs elmunkálva még, maximum ammónia gázzal műtrágyázva, amit a talajba "fecskendeznek". Csakhogy a papír tévedett, ez is kukorica volt egy folyó mellett, frissen szántva, nehezen mintázható mert folyton pucolni kell a vasat, meg bukdácsolós. Ráadásül Szása elnézte a zacskókat úgyhogy zötyöghettem ki azokért is, ezen a ponton már eléggé tele volt a hócipőm. Na pár minta után érkezik Szása, hogy nem működik a számítógépe. Sajnos a telefonos szervíz után se tudtunk életet lehelni belé. A megoldás én megyek elöl és ahol kell ott ő mintázik míg én megyek a következőhőz és megcsinálom azt és így tovább aztán vissza ahol Szása gépe elromlott és folytatni. Mondhatom bukdácsoltunk eleget. Végre befejeztük. Amikor felcihelőtünk és befejeztük az adminisztratív részt is addigra elértem a robbanáspontot. és akkor meghallottam ezt a zenét ami egy pillanat alatt elfeledtett velem minden rosszat és megmentette a napomat: http://www.youtube.com/watch?v=Vbg7YoXiKn0 . Innentől kezdve hazáig netezgettem meg csevegtem és szép lassan hazaértünk. A vezetésbe egész jól belejött Szása, csak a rallys kormánykezeléstől kell leszoktatnom. Mikor visszaértünk Chris nagy vagányan megjegyezte, hogy beveti a varázskezeit és a számítógép másodpercek alatt működni fog, csak hát gyufára szaladt mert a gép tönkrement:D.Így az ő mosolya se volt teljesen őszinte. Megjött a social security cardom is szóval mostmár hivatalos munkavállaló vagyok. Ja és Chris ki szokta hozni a kutyáját Kilie-t (aki egy 9 éves barna labrador hölgy), hogy Shane vizslájával levezessék a fölösleges energiájukat. Ez a kutya pótolja a kutyáimat akiket hiányolok, nagyon kéne valami jószág a házhoz, gondolkoztam az aranyhalakon:). Megkóstoltam a kávét ami még mindig olyan mintha egy csésze kávét felöntenék egy liter vízzel. Mára ennyi.

Esőnap megint

2010-04-15T19:27:00.000-07:00

A mai nap versenyfutás volt az esővel, néha ő nyert akkor eláztunk kicsit, néha mi akkor meg az izzadtságban fürödtünk. De aztán délután kettőre az eső zuhogott a következő tábláknál szóval visszamentünk a shopba. Ma rájöttem, hogy miétz mondták Vigyázzak a junkfooddal (szemét kaja). Mert az egyik benzinkúton lehet kapni ilyen rizsszeletet aminek egész tetszett az íze. Szóval az történt. hogy a tábla közepén elkapott egy ingerencia a következő pillanatban meg már a kvaddal robogtam miközben zsebkendő után kotorásztam a zsebeimben. Azám,de a nagy semmi közepén sehun egy bokor, jobbra vetnek, balra meg tárcsáznak. Nézték is a többiek, hogy hova ilyen sietősen de olyan 5 perc motorozgatás után nyélgázon sikerült megoldanom a problémát. Na ki is lettem röhögve, de alaposan. Ezek után elolvastam mit is tartalmaz az a kaja. Hát legalább 30 összetevője van, de ezeknek fele valamilyen cukor vagy szirup a másik feléről meg halvány lila gőzöm se volt, de nem hangzottak túl biztatóan. Asszem maradok a szárított gyümölcsnél meg a szotyinál. A shopnál Chris közölte, hogy el kell hozni pár járgányt egy garázsból ahová a tél elől lettek betárolva. Miután elhoztunk öt kocsit elkezdtem magamban számolgatni, hogy legalább30 kocsi van itt Iowában és Nebraskát és Minnesotát még nem is számoltam, nem beszélve a kvadokról. Egész nagy cég ez, legalább is ami a járműparkot illeti. Ja és volt egy vicces kis félreértés, mert nekikezdtünk egy táblának és éppen végeztünk a munka első fázisával, amikor is a tulaj megérkezett és megérdeklődte, hogy mi mit akarunk itt csinálni, mi meg közöltük, hogy jöttünk hímezni. Na néhány telefon után kiderült, hogy nem Norton Farm, hanem Horton Farm olyan 100 mérfölddel odébb. Shane próbálta a helyzetet viccesre venni és közölte a gazdával, gogy legalább mostmár tudja, hogy 60 acre a tábla mérete, mire a gazda morcosan közölte, hogy tudja mert a kombájnjával már lemérte. Hát ez a poén besült, úgyhogy gyorsan leléptünk.Na hazaértünk és főztem egy jó spagettit amit 4 emberre méreteztem, hogy legyen holnap is mit enni, de nem sok maradt.Mondjuk a a spagettiszósz helyett, konzerv paradicsomlevest használtam, mert a spagettiszósz annyit se ér mint a hajnali kurjongatás, meg a leves olcsóbb volt:D Biztosan ismeritek azt az érzést mikor tetőtöl talpig koszosan átfázva fáradtan nem vágytok másra mint egy forró zuhanyra. Nos én így voltam vacsora után, azonban megint csak hideg víz volt, így Szásával átvettük újra a magyar káromkodásokat, a mai nap már másodszor. Elsőzör akkor mikor újra meghúztam a csavart az ablaktörlőn és utána nem bírtam lecsukni a motorházat vagy 10 percig kínlódtam vele, ő meg amikor kiszállt akkor elsőre sikerült neki. Szóval miután újra lebattyogtam és megnéztem a bojlert, közöltem Szásával, hogy ha nem hagy legközelebb melegvizet akkor ő fog vezetni mindenhová. Ezekután leültem és várakoztam mire lett újra egy kis langyos vizecske. Amit Szása nem tud, az az, hogy tényleg ő fog vezetni holnap, mert Shane közölte, hogy nem sokára külön fogunk dolgozni és Szásának gyakorolnia kell. Ma Szása még azt is elmesélte, hogy mikor tegnap egyedül jött vissza a trélerrel, majdnem beleborult az árokba. Na majd meglátjuk mi lesz holnap.Na igen megkaptuk a csekkfüzeteinket, meg az első figyelmeztetést a Caep-től, hogy fizessük az első részletet, csak hát a baj az hogy mindenhová kellene a debit (ami ugyanaz mint a credit csak a debittel kevesebb pénz fölött gazdálkodsz) kártyánk száma ami ugye még nem érkezett meg. Szóval helyben toporgás indul. Kaptunk a Caep-től egy szép kis csomagot pólóval hátizsákkal meg papírokkal. Volt köztük egy kiskönyv a biztonságos életbenmaradásról, meg egyéb infók adó egészségbiztosítás stb. Még egy cd-t is kaptunk egy videóval,amin nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire üdvözölnek minket itt az Usában, meg hogy mi milyen különlegesek is vagyunk, meg milyen különleges élmények részesei leszünk is. A videón a legtöbbet egy borászatot mutogattak, ahol folyton ittak és úgy megkívántam egy jó fröccsöt, hogy az valami elképesztő. Ja és tegnap megkaptuk az első paycheck-et ami 570 dollár volt, jó kis pénz csak kár, hogy a helye is rögtön megvan. Hát ennyi lenne mára.Jók legyetek!

Rescue Team!

2010-04-14T20:08:00.000-07:00

A mai nap megtudtam egy infót, ami nem töltött el túlzott nyugalommal. Nevezetesen azt, hogy ezek a hónapok azok amikor a tornádók leggyakrabban előfordulnak itt. Azért gyorsan megkérdeztem, hogy is van ez olyankor: a teendő amint meghallom a szirénát le a pincébe azonnal mert percek alatt itt lehet a tornádó és másodpercek alatt elvonul. Azért ez jópofa, mert az első napomon a házban hallottam a szirénát, de halvány lila gőzöm se volt minek bőgetik. Következő alkalommal felkészültebb leszek. A mai nap is úgy indult mint a többi némi mintázgatás, aztán egy nagyobb tábla közepén egy kis esőcske széllel körítve, ami pont ahhoz volt elég, hogy a felkavart por rám tapadjon és úgy kelljen lefeszegetni a sarat az orcámról. Na a következő táblánál kiderült, hogy én megyek Shane-el tovább és Szásának egyedül kell visszamennie a shophoz, úgyhogy még vezetni is alig tud nemhogy még utánfutóval. Szegénynek kikönyökölt az arcára az ijedtség, de becsületére legyen mondva egy szót se szólt és vissza is ért gond nélkül. Mi meg elmentünk egy kicsit odébb egy kocsiért, ami egy dolgozóé volt akit kirúgtak, mert folyton hibákat csinált. Szerencsétlen Shane kínban volt, mert hát a srác apja is szintén ott dolgozik, meg hát a srác folyton hívogatta őt, hogy mindent megtesz csak ne rúgja ki. Megérkeztünk én félrevonultam a srác meg tudott volna ölni engem is látszott rajta. De aztán csak lebokszolták a dolgot Shane-el mi meg indultunk tovább, közben már azon gondolkoztam milyen unalmas is a vezetés. Ezt megcáfolandó föltámadt a szél, ami érdekes módon mindig oldalról fúj akármerre is megyünk én nem értem miért. Ja és, hogy az örömöm teljes legyen még eső is kerekedett, ami hol esett hol nem. Ezután már nem unatkoztam annyira, nem volt időm rá mert folyton a kormánnyal kellett birkózni. Egyszóval úgy nézett ki korán végzünk, meg is örültem mivel délután négykor még csak sgy snickers volt a gyomromban és már igencsak kívántam valami masszívabbat. Azám, de mikor megérkeztünk a shophoz Chris lekapcsoltatta velem a trélert, megpakolta a csomagteret kerékkel emelővel, meg franciakulccsal és irány vagy 70 mérfölddel odébb, mert az egyik fickónak defektje volt és kellenek neki a cuccok sürgősen. Egyszóval oldalba sarkantyúztam a 4. autót amit azóta vezetek amióta itt vagyok és másfél óra múlva ott is voltunk. Mondhatom annyira megörültek nekünk, hogy nekem kellett kicserélni a kereket, de sebaj mi voltunk a Rescue team.Egyébként irigylem Szását ő csak alszik, eszik, dolgozik és alszik akkor is mikor megyünk valahová. Szívesen átadnám neki a volánt csak nem merem, majd vasárnap, ha megyünk bevásárolni. Ja és hazafelé beugrottunk egy Subway-be (az egyetlen gyorséttermi kaja amit hajlandó vagyok megenni) és kiderült Szása most eszik előszőr ilyet:D. Na de nem kellett vacsorát főzni. Na és mikor vágyakozóan betoltam orcámat a zuhany alá kiderült nincs melegvíz, így Szása meg a szomszédok tanultak néhány válogatott magyar káromkodást, igyekeztem kiválogatni a legjobbakat. Ja és három nap alatt 520 dollár és 1100 mérföld meg néhány ledobott kiló, ez a mérleg.A mai nap nótája:
http://www.youtube.com/watch?v=X1Fqn9du7xo halálra játsszák a rédióban
Na jóccakát.

Egy kicsit szerencsétlen nap

2010-04-13T19:30:00.000-07:00

Szóval a címben közölt jelző érvenyes a napra, ami úgy kezdődött, hogy a hátsó kerék a mommywagonon teljesen kisimult, sebaj gondoltam van szivargyújtóról működő kompresszor, azám de a szivargyújtó biztosítéka kiégett. Miután kicseréltük pumpáltam annyit bele, hogy be tudjak állni a műhelybe, na fölpumpáltam aztán hallgatóztam, hát ez bizony ereszt. Szóltam Mike-nak aki a műszaki-szaki olyan beszéddel amit elég nehéz megérteni. Na Mike nekiesett kifúrta a lyukat tett bele tömítőt aztán mondta, hogy pumpáljam föl, na miután ez megtörtén megint csak hallom, hogy ereszt, sebaj Mike újra megstoppolta és újra felpumpáltam. Na de hallom ám megint ereszt, Mike már nem akarta elhinni, de aztán megtalálta a lyukat és csak annyit mondott, hogy ez olyan mint egy szita. Shane kínban volt, mert másik működőképes autó nincs, pótkerék szintén nincs. Na de aztán előástak valahonnan egy ugyanilyen járgányt amiről leszedtük a kereket és nekivágtunk a napnak. Mintázgattunk aztán autózgattunk a másik táblához, már éppen azon gondolkoztam, hogy nincs mit írnom a blogra, mikor látom a tükoörben, hogy a trélerről leszakad az abroncs, fék telefon Shane-nek, hogy forduljon vissza mert itt bizony trouble van. Shane visszajött némi fejvakargatás, majd kitaláltuk, hogy olyan 5 mérföldnyire van egy Co-op (szövetkezet) ahol van ismerőse, szóval vigyük oda a fourwheelereket a trélert meg hagyjuk itt és visszamegyünk a shophoz kerékért meg a többi felszerelésért. Azám csak a kvadokkal nem lehet közlekedni a kövesúton, így hát marad az árok ami szép széles és sima, bár nem mindenhol így sikerült kipróbálnom milyen repülni ezekkel a járgányokkal, mondhatom állati érzés. Vissza a shophoz aztán vissza Rockville-be kerékcsere és aztán haza.Mindez eltartott este nyolcig, szóval mint tegnap csak azzal a különbséggel,hogy ma csak 50 mintát csináltunk fejenként egyébként a táv változatlan maradt. Mára ennyi. Folyt köv.Good night!

Ez egy jó nap!

2010-04-12T19:14:00.000-07:00

A címben közölt állítást Szása közölte, miután realizálta, hogy 14 óra munkáért 140 dollár jár. Hát igen mi mindig háttal a nappal megyünk dolgozni és jövünk haza. Reggelente egyébként szép látvány előttünk amolyan kékes sötétség mögöttünk meg már hasad a hajnal a maga gyönyörű színeivel. Jó ez a meló, a nap egyharmadát az utazás teszi ki, ma is szép kis táv van mögöttünk. Számokban 300 mérföld és 100 minta. Ma Iowa nyugati részén jártunk, mert a shop fölötti részen zuhogott az eső, míg ahol mi voltunk ott nagyon kellemes meleg idő volt. Ezen a részen a táj igazán szép dimbes-dombos ahol a patakmedrek folyamatosan szélesednek, a fákat nem nagyon bántják, ahogy a vihar kidöntötte úgy hagyják.Amolyan vadregényes a táj már ahol nem piszkálják a talajt. A mai tábla 400 acre körüli volt és ebben aztán volt minden a vadregényes tájtól a mezőgazdasági kultúrsivatagon át, a lucernás dombok, marhalegelők amolyan elvadult folyómedrekkel és tavacskákkal. Az egyik tavacska mellett volt egy kis házikó a farmépülettől legtávolabb néhány fenyővel körbeültetve, olyan kis horgásztanya meg víkendház keveréke, de nagyon kellemes kis hely volt. Ja és annyira ügyes vagyok, hogy a kvadról nem estem még le, de a rámpán már átestem olyan szerencsétlenül, hogy fölhasadt egy kicsit a szám, meg az ujjamat is helyre kellett tenni (huh az emlékére is elkap a vizelhetnék), igen Bukferenc most alaposan kiröhöghetsz. Ja és a benzinkúton mikor vettem a ragtapaszt szegény eladólány annyira megijedt, hogy már készítette a gázsprayt:D
Hát a tegnapi annyira eseménytelen volt, hogy még írni sem érdemes róla. Elmentünk bevásárolni, takarítgattunk meg főztünk. Komoly unatkozás volt a délután hátralévő részében, ezt elkerülendő gyűjtöm az infókat, hogy merre és mit érdemes csinálni itt hétvégente.Hát ennyi lenne mára.Jók legyetek!

Hétvég(r)e

2010-04-10T16:54:00.000-07:00

Hát igen a mai nap is végetért. Ma mondjuk korábban is végeztünk mert hát hétvége van elvileg. Azért a mai nap viccesen indult Shane elmondása szerint ez egy átlagos szombat. A dolog úgy kezdődött, hogy keresnünk kellett egy igavonót amelyik a elbírja azt a trélert amin két fourwheeler van. Amikor beindítottam a járgányt éltem a gyanúperrel, hogy ezt a kocsit már kivégezték és az utolsókat rúgja. Sebaj, addig nem is volt baj míg meg nem álltunk tankolni (itt hozzáfűzném, hogy a bioetanollal kevert üzemanyag a legolcsóbb), utána az elindulás már kicsit öregesen ment, aztán az autópályán egy kicsit elhagyta magát a járgány, nem volt hajlandó magát sebeségbe rakni. Na félrehúzódtam és mint a számítógépnél az újraindítás bevált. Nem is volt gond egészen addig míg be nem fejeztük azt a táblát, hanem utána megmakacsolta magát és nem volt hajlandó elindulni. Szóval telefon Shane-nek és ő elvitt minket a shop-hoz ahol is kaptunk egy amolyan anyumobilt,amit gyerekhurcipálásra meg bevásárlásra terveztek (elektromos tolóajtókkal(!) és nem arra, hogy majdnem egy tonnát vontasson. Miután ráakasztottuk a kocsi meg az utánfutó egy erős V-t formázott, de ettől függetlenül ment, csak rendesen oda kellett abrakolni a paripáknak. Ez a kocsi is úgy nézett ki, mintha gyakorlott terepjárósok tesztelték volna, hát még a belseje, én elismerem, hogy ilyen távolságoknál az ember tényleg az autójában él, na de ezt a szemétmennyiséget szért nem lehetett semmi meló fölhalmozni. Azért a munka végén elkezdtük kitakarítani, de félidőnél föladtuk, majd máskor felkiáltással. A melóról csak annyit, hogy kezdek ráérezni a ritmusára, ma már leköröztem Szását, ami azért egy kis elégtétel volt a tegnapért, amikoris büdösül lemaradtam, mert folyton beleragadt a főd a fölszerelésembe. A lényeg ahogy Shane megfogalmazta: Keep your probe always clean, that's the point. Lassan el fogunk jutni arra a pontra, amikor majd megkapjuk a területeket és önállóan megyünk a munka után és nem felügyelettel. Kíváncsi leszek majd a teljesítményemre.Emellett egész jól elvagyunk kicsiny lakótársammal, a cuccokat amolyan boldog kommunista álomszerűen megosztjuk (bár egyelőre az enyémet éljük föl), én főzök ő mosogat, már csak vasalónőt meg takarítót kell kerítenem és teljes az összhang. Az elmúlt két napban én főztem és elismerő hümmögést kaptam érte, gondolom akkor ehető volt. Szása kicsit naiv, emellett meg rengeteg sört iszik, azért mert náluk nagyon drága a sör. Szerintem, ha ilyen ütemben fogja inni, akkor a végén egy életre meg fogja utálni. Tequilát meg viszkit soha nem ivott még, de megnyugtattam, hogy fog. Érzem , hogy nem fog nyugton hagyni a vérem és el kell mennem meglátogatni az iowai egyetem campusát, ami nincs messze innen. Hátha össze tudunk ütni valami kis bulit az ottani egyetemistákkal. Egyébként Szása rengeteget bír enni és mindenhez kenyeret eszik, szerintem úgy zavarták el otthonról, mert kiette a családot a vagyonból.Íme egy zene, folyton ez megy minden adón: http://www.youtube.com/watch?v=KlJy_Cb21Lw
Szásával meg van az a szokásunk, hogy hazafelé ő vezet én meg korrigálok. Ugyanaz az arckifejezése, mint nekem amikor én is tanultam vezetni és olyan hevesen rágózik, hogy hallani a csámcsogást. Azért lehunyni még nem merem a szemem Szása mellett, de alakul.
Holnap takarítgatni kell, meg elmenni bevásárolni kaját mert lassan kiürül a hűtő, oszt éhen pusztulunk, mert a bankkártyám még nem jött meg és én meg beadtam minden pénzem oda és alig van nálam cash.És a Walmart occsó, úgyhogy holnap megyünk oda.Jók legyetek.

Fáradtan

2010-04-09T17:44:00.000-07:00

A mai napon megvolt az első érdemleges munkanapunk, amit Shane lazának titulált.Heh. Mi meg alig vártuk, hogy hazaérjünk és lezuhanyozzunk. Úgy néztünk ki mint a cigányok tetűtűl a talpig. Na mindegy a lényeg az, hogy ma megpróbáltuk elsajátítani a mintavételeezés csínját-bínját több kevesebb sikerrel. Egy mintához kell 10 db szúrás a földbe, csak az a nem mindegy hogy csinálod.Na ezzel én küzdöttem egy ideig majdnem elhajtogattam a mintázó vasat mérgemben, de aztán belejöttem. Ma fejenként Szásával megcsináltunk olyan 80 darabot, aztán megkérdeztem Shane-t mennyit tud egy gyakorlott embermegcsinálni egy nap és a válasz:200-at. Szóval a cél kitűzve, már csak gyakorolni kell. Aztán hazajötünk, most én csináltam egy tojásrántottát és kivakartuk magunkat a retekből és már az ágyban fekve írom eme sorokat, mert hát holnap is munka van. Ja és megnyugtattak, ezt fogjuk csinálni még legalább két hónapig. Szal olyan seggem lesz mint egy álom:D See ya!

Hellómi!

2010-04-08T16:41:00.000-07:00

Asszem van egy napnyi elmaradásom, meg a mai nap. Hát tegnap akkorát autóztam, de akkorát, hogy eltartott vagy 10 óra hosszat ugyanis tévedett a google, nem 500 mérföldnyire van Aurora, hanem 650 oda vissza. Szóval reggel 4-kor elszaladtam a shop-hoz és fölkaptam a cuccot - ami mellesleg egy vasból készített gps tartó- és nekivágtam elég komoly esőzések közepette. Aztán olyan 200 mérföld után belefutottam Nebraskában egy igen komoly hóviharba(!), ahol rájöttem, hogy a tempomat nem ismeri a csúszós utat ő csak nyomja a gázt. Minderre akkor jöttem rá mikor ráfutottam egy jeges részre és keresztben közlekedtem el egy kamion előtt:D Aztán megérkeztem olyan 11 körül lepasszoltam a cuccot és irány vissza. Hát visszafelé és izgi volt a hóvihar, de a hókotrók már dolgoztak(!), aztán belefutottam egy kis napsütésbe majd az eső hazáig kísért. Mikor odaértem Aurorába a jobb oldali ablaktörlőm föladta, megnéztem meglazult a csavar, sebaj gondoltam, majd ha visszaérek meghúzom. Aztán Des Moines (Iowa fővárosa) városánál úgy gondolta, hogy ő mégis elkezd működni azám csak más ütemben így hát össze is gabalyodott a két ablaktörlőm a legnagyobb esőben a zsúfolt ötsávos autópálya belső sávjában. Kaptam is olyan szívrohamot, hogy mikor félreálltam tartott vagy 10 percig mire lenyugodtam. Aztán go to the shop és meghúztam a csavart, de úgy..:Aztán hazaértem és aludtam vagy 13 órát. A mai nap eseménytelen volt, megcsináltuk Szásának a bankszámlát, ahol is a hölgynek volt egy érdekes megjegyzése, mikor megtudta, hogy Szása honnan jött. Azt mondta annyi mindent nem tudok mi amerikaiak, amit ti tudtok rólunk és mégis mi képzeljük a legokosabbnak magunkat. Aztán elmentünk megcsinálni a Social security cardot, aztán egy ebéd a kínai étteremben amire teljesen véletlen találtunk, de nagyon megörültem neki, annak már kevésbé, hogy az ételek nem voltak olyan jók, minden édes volt és semmi fűszer nem volt bennük, egyszóval olyan amerikaias kínai étterem volt. Utána visszamentünk a shopba, hogy beszéljünk Shane-nel aki csak két óra múlva érkezett meg, szóval addig kitakarítottuk a kocsit. Utána egy kis papírmunka és eljöttünk haza, ahol a lakótársam meglepett, mégpedig azzal, hogy főzött vacsit salátával meg sörrel tálalalta, egyből belopta magát a szívembe. Szóval teli hassal kívánok nyugodalmas szép álmokat.Jók legyetek!

Esti meglepetések

2010-04-06T19:35:00.000-07:00

Tegnap és ma este megkaptam a húsvéti ajándékomat.. Tegnap este miközben majszolgattam a spagettira hasonlító vacsorámat kaptam egy hívást, hogy a srác akit keddre ígértek 10 percen belül megérkezik. Moldáviából érkezett a srác és Szása a neve, de itt az Alexandert használjuk. Magas gyerek és az angoltudása még az enyémnél is vérszegényebb, vicces szitu: én magyarázom el a dolgokat neki. Vezetni azt nagyon nem tud, kétszer kaptam mellette szívrohamot. Ha nem kapom el a kormány, akkor lett volna baj, saját bevallása szerint kétezer kilométernyit ha vezetett. Egyszóval elkezdtem "tanítgatni", érdekes helyzet gyenge angoltudássa elmagyarázni a dolgokat egy olyan embernek akinek gyengébb az angoltudása. Egyébként a mai nap olyan vásárolgatós volt az eső miatt. Bevásároltunk a házhoz meg Alex vett magának pár dolgot. Aztán délután segítettünk Shane-nek beköltözni az új házába és meg voltak lepődve Chrissel karöltve, hogy most pénzért csinálom vagy a kajáért meg a sörért. Én meg mondtam, hogy azért mert segítettek nekem beköltözni. Shane még pénzt is akart adni! De két sörben kiegyeztünk meg két szelet pizzában. Shane felesége amolyan igazi zsarnoknak tűnik enyhe baltaarccal. Két lányuk van egy 4 és egy 2 éves és a harmadik lányt júliusra várják! És a gyerekek egyáltalán nem bánták, hogy a földön ülve kell enniük az új házban. De a DVD lejátszót mindenféleképp vinnünk kellett, hogy a gyerekek tudjanak aludni. Ja és Shane család kutyája is lány (aki mellesleg egy weimari vizsla és szégyenlős mint egy kisgyerek) szóval Shane az egyetlen hímnemű a családban amit anyuka gúnyos mosoly keretében közölt velem. De a gyerekek odavannak az apjukért, nagyon megörültek mikor megjelent és apuka leült közéjük és indult a hancúr. Egyszóval egy kis család aki egy nyugodt elégedett életet él. Jó volt látni, hogy létezik még ilyen. Aztán hazajöttünk és elkezdtem fölrakni a függönyöket meg rendet rakni a konyhában, mert a festők végeztek ma délután, kaptam egy telefonhívást, hogy reggel menjek a shop-hoz (ami amolyan műhely, raktár, garázs és iroda kombináció) reggel ötre ( fél órányi autókázás itthonról) kapjak fel ott egy dossziét és vigyem el Nebraskába. Mondhatom meglepődtem és csak annyit mondtam oké. Szóval a holnap napom autókázással fog eltelni valószínűleg. Na ennyi mára lépek aludni.Jók legyetek!

Utóirat: beüzemeltem a tévét, szóval mehet az agymosás.

Első munkanapom

2010-04-05T16:15:00.000-07:00

Délután mikor hazaértem tökig porosan és olyan vörösen mint egy túlfőzött rák -a szél miatt ami itt állandóan fúj- hát a ház romokban. A festőmester családostul segédestül nekiesett a háznak, hogy befejezze holnapra, amikor is egy másik srác fog érkezni Európából. Kíváncsian várom. Ma délután mivel esett az eső egy Wells Fargo Bank-béli számla boldog tulajdonosa lettem. Ez a folyamat kicsit nehéz szülés volt, nem azért mert nem értettem mit mond a nő, hanem azért mert röpke 5 perc alatt rámömlesztette az infót. Ezután még vagy negyedóráig tartott neki, hogy elmagyarázza nekem a dolgokat, mint egy gyereknek, de sikerült egymást megértenünk. Azt el kell ismernem, hogy ez a számla nagyon hatékony dolog. A dolog lényege az, hogy van egy save meg egy checking része a számlának. A checking részére kapom a fizetést meg erről fizetek és a saving rész a spórolásra van meg fedezetként szolgál, ha átlépnéd a checking keretedet.A saving számlának te szabod meg a havi részletét és azt, hogy mikor utalja át (én 26-át választottam, tiszetelettel adózva az OTP-nek). Internetbanking meg bankkártya jár hozzá, aminek én választahattam ki a PIN-kódját ( a nehézség végett a születésnapomat választottam:D). És a néni aki segített intézkedni azt mondta, hogy majd fölhív ha megkapom a kártyát a kérdések végett, meg egy hónap múlva is, hogy elégedett vagyok. Ez teccik!
Na szóval rátérve az első munkanapomra. Reggel hatkor kezdtünk felnyergeltük a kvadokat a trélerre és irány a terület. Ettől féltem, hogy nehéz lesz majd megtalálnom, de most hogy láttam hogy is megy ez már nem félek. Egyébként a táblák elrendezése nagyon logikus úgy néz ki mint a matekfüzet egy lapja és az utak amolyan kavicsos sztrádák, de néha jobb állapotban vannak, mint a highway-ek. Minden út megvan számozva, vagy el van nevezve, minden county-ban.Számos county(megye) van egy államban és mindegyikről van saját térképünk. Szal GPS-el odanavigálok a legközelebbi településhez és utána térképen odatalálok, aztán felnyergelni a kvadot bekapcsolni rajta a navigációt és először körbemérni a táblát, aztán némi számítógépes utómunka és miután a gép felosztotta parcellákra a táblát lehet menni egy parcella középpontjába ott venni 6 mintát ásópróbával utána kicsit arrébbgurulni és megcsinálni ugyanezt és bezacskózni a mintát. És a végén egy kis számítógépes utómunka, az interneten kipipálni, hogy befejezted a táblát vagy valami (eső, vihar, tornádó) miatt nem tudtad befejezni. És mindezt egy ember intézi és gyorsan szóval szerintem hatékonyságban verhetetlenek! És minden feltétel adott a munkához, és a dolgozók is tényleg dolgozni vannak és nem vakaródzni. Jól összerakott kis cég ez. Az elején nem nagyon mertem hajtani a kis paripákat, de aztán fölbátorodtam hiszen automata váltós négykerékhajtású járgányok. Igencsak megkínáltam a kicsikét, utána meg félóráig eltartott míg kivájkáltam a fogam közül a sárdarabokat, mert folyton csak vigyorogtam. Az egyik tábla közepén volt egy tavacska én meg benéztem a szélét, de kimásztunk a járgánnyal igaz úgy néztem ki mint egy jófajta néger gyerek. Szóval úgy voltam, mint a kisgyerek a vidámparkban.Na mára ennyi megyek főzni valamit, mert elférne valami meleg étel a szendvicsek mellé.Ja és küldjetek paprikát!!!!!!!!!!!!

Happy Easter for Everyone!

2010-04-04T07:28:00.000-07:00

Na szóval itt vagyok húsvét reggelén egy kis szabadidővel és olvasom édesanyám levelét amelyben felemlegeti az elkészült húsvéti ebédet és én egy könnycseppet elmorzsolva a szemem sarkában eszegetem a Milka húsvéti nyuszikákat. Na de sebaj a Subway ma is nyitva:D. A mai nappal az a helyzet, hogy 10-kor felhívom Shane-t és kiderül, hogy elpakoltak e már a festők vagy nem. Jó lenne ma költözni, mert akkor volna időm egy kicsit belakni a házat és nem hétköznap meló után kéne takarítgatni. De nem sok reményt fűzök hozzá. Egy kicsit az autókról meg a vezetésről, mert amióta itt vagyok(4 napja) azóta levezettem vagy 300 mérföldet 3 fajta autóval. És kiderült, hogy nem nagyon kell itt a jogsival vesződnöm elég a nemzetközi jogsim. Szóval az autók itt olyanok mint egy videójáték. Elindulsz és ő váltogat helyetted, mondjuk azért ha megkínálod a paripákat akkor felriad a merengésből és teszi a dolgát. A sebességhatárok autópályán 70 mph mindenkinek, de minimum 40 mph. Azért kicsit tahó volt mikor én 65-tel mentem és a kamionok sorra húztak el mellettem, de a főnök előttem ennyivel ment egy bútorszállítóval (amit később én is vezettem). Szóval bekapcsolod a sebességtartó automatikát és ő elveszi a gázpedált tőled és amikor túlzottan felgyorsulnál akkor fékez helyetted, ha meg lelassulnál akkor meg kicsit megszaporázza a lépteit. Abban a pillanatban viszont ahogy a lábad megközelíti a fékpedált az automatika kikapcsol és te "vezetsz". Miután kiértél a városkából megnyomod neki az emlékezet gombot ő fogja magát és felgyorsít harmincról hatvanra.Tiszta videójáték és még nézelődni is lehetne, ha nem fújna ilyen ákozott erős szél folyton. A főutakon 55-el lehet menni, de ha 60-al haladsz az még nem olyan nagy baj és a céges autókat egyébként se buzerálják, ahhoz, hogy céges autóval megállítsanak tényleg nagy hülyeséget kell elkövetned. A városokban változóak a sebességhatárok 50-el kezdik aztán beljebb haladva 45, 35, 25 attól függően, hogy van e suli a közelben, mert ha nincs akkor 25 mph nem érvényes. A vasúti átkelőknél nem kell lassítani (hála istennek) és telefonálhatsz vezetés közben csak sms-t tilos írni!Benzinkutak nincsenek olyan sűrűn mint nálunk, mondjuk a benzintankok se olyan kicsik. Már a kedvenc rádióadóm is megvan Lazer fm ( http://www.lazer1033.com/ ), pöpec kis rockzenék mennek. Emellett sok a rádiócsatorna és néha még countryt is hallgatok. Ezt a zenét csak itt tudtam megérteni. Ülsz a kocsiban előtted a nagy semmi, mögötted is a nagy semmi és csak vezetsz órákhosszat. Na megyek elpöffentek egy cigit. Chris főnököm tegnap is mikor a második cigimnek estem neki délben megjegyezte, hogy túl sokat cigizem. Szerintem csak viszonyítás kérdése Neki egy cigi is sok, nekem meg 2 szál kevés.Na jók legyetek.Kellemes Húsvétolást.

Húsvét előeste

2010-04-03T18:33:00.000-07:00

And here we are again. A mai nap rájöttem arra, hogy mit csinálnak az amerikaiak jól. Az életet lazán élik, de a munkát komolyan veszik. Talán nekünk se ártana ezt az életmódot meghonosítani. A mai napom is kissé sűrű lett. Reggel nekivágtunk a Walmart-nak (ezt talán a Metróhoz tudom hasonlítani), hogy beszerrezem a kicsiny háztartásomhoz szükséges dolgokat. Mivel a Walmartban nem voltak normális ruhák átmentünk egy másik boltba venni pár munkaruhadarabot. Aztán vissza a shop-hoz, bepakoltuk az ágyat és egyéb dolgokat, és irány Redcliff, ez egy kicsinyke város ezerpárszáz lakossal, úgy 20 mérföldnyire a shop-tól. Megérkeztünk a kicsiny házhoz ami három hálószobás és se nem túl roszz, se nem túl jó. De a festők még nem végeztek, szóval ma este megint a kedvenc motelelmben éjszakázom:D.A lakásban egyébként együtt fogok lakni még további gyakornokokkal Európából, az egyikük kedden érkezik a másikat még nem tudni pontosan. Szóval miután bepakoltunk vissza a shophoz és átvettem a horsey-mat (lovacskámat), ami/aki egy 2004-es Chevrolet Impala. Hadd ne mondjam, hogy úgy nézett ki mint egy tyukól. Volt vele dolgom, mire kitakarítottam, de ezek után egész pofás lett. Valahogy így néz ki: http://www.w0bsh.com/site/photos/ChevyImpala/04Impala.jpg. Később rakok fel képeket, csak elő kell bányásznom a fotóapparatot. Ja és megkedveltem nagyon a másik főnökömet is Nelsont is, mert weimari vizslája van és nagyon fegyelmezett. És kutyához képest szokatlanul szégyenlős!Na szóval két órával később miután kipucorásztam a kocsit, megegyeztünk, hogy kapok egy hitelkártyát meg egy navigációt és mehetek vissza a walmartba venni még egypár dolgot, aztán majd visszaadom a hitelkártyát ugyanis a főnököm itt lakik 2 utcányira a moteltől. Na visszaértem, bejelentkeztem a motelba miután meghívtak egy hitelkártya visszaadással kombinált vacsorára. Tipikus amerikai vacsi steak, csirkemell, sausage, krumplipüré, zöldbab és persze sör.Gyorsan végigkóstoltam vagy három fajtát amolyan laza kis sörök (ja és a sörökből is vannak light fajták!), de nem túl ízletesek. Chris felesége egy átlagos amerikai nő, aki kissé szótlan volt lehet, hogy a tegnapi csajbuli betett neki.A gyerekei jópofák a két véglet az egyik a csöndes okos, a másik a bolondos.Két kutya, egy anyunak, egy pedig apunak.A tipikus amerikai házikóban élnek egy olyan kertvárosban,ahol a szomszédok egymás tányérjáról esznek.Jófej volt ma a srác amikor fizettem, elkértem a személyim a sör miatt (ha 40 alatt vagy elkérik ellenőrizni), mikor megtudta, hogy onnan jöttem, csak ennyit mondott: That's really cool.

Second day

2010-04-02T19:47:00.000-07:00

Második bejegyzés ugyanazon a napon.Fúú,de jó vagyok. A mai nappal elkezdtem átértékelni a távolság fogalmát, miután levezettem 4 órát, hogy megérkezzek a semmi közepére. Erősen unalmas volt a vezetés leszámítva azt a kétórás vihart ami mindenáron le akart taszigálni az útról. Jók az amerikai autók, automata váltó, sebességtartó automatika ettől lesz az utazás unalmas, de határozottan kényelmes. Az utak nem a legjobbak, de nincsenek benne legalább kacsaúsztatók, meghát ezekben a nagy dögökben alig érezni az úthibákat. A semmi közepén található a cég iowai központja rengeteg kvaddal.Megtudtam mi lesz a munkám két hónapig. Kapok egy autót egy navigációt meg egy kvadot. Elbumlizgatok a tábláig, aholis a kvaddal a GPS által meghatározott pontokon mintát a jó öreg vasrúddal. Sok munka=sok pénz. A főnökeim rendes fickók az egyikük a csöndes technikus a másik meg a nagyhangú szervező (Chris), a két ellentét jól kiegészíti egymást. A többi dolgozó magának való ember, csak egy érdekes közülük Adam. Egy nagydarab ember olyan hosszú karokkal ami legalább a térdéig ér vörös fejjel és körszakállal. Egy igazi hülyegyerek, de már elsőre megkedveltem.Ja és ő az egyetlen aki cigizik.Ma megint egy Super8 motelben éjszakázom, mert a lakásba csak holnap költözhetek. Ja és ruha tényleg gusztustalan olcsó, vettem két farmert 25 dollárért és nem valami rissz-rossz darabok. Holnap elmegyünk egy Walmartba venni még pár dolgot. A cégtől kapok 500 dollárt a kezdéshez, mikor meghallottam köpni nyelni se tudtam. Chris meghívott egy mexikói vacsorára, remélem a holnapi napot nem a budin fogom tölteni.Ennyi.

Arrival with delay

2010-04-02T05:10:00.000-07:00

Megérkezésem Minneapolisba félóra késéssel túlontúl hosszú és unalmas volt, úgy éreztem magam mint egy szardínia akinek ráadásul mindig leverik a könyökét a stewardessek. Na de mindegy megérkeztem és a leszállási oldalon rögtön a főnökömbe botlottam aki legnagyobb ijedtségemre ír gyökereket tudhat a magáénak -mi lesz velem ha piálásra kerül a sor-.Ettől függetlenül nem sokat tökörészik, elvileg ma már nekem kell elvezetnem Iowába egy járgányt őt követve. Igaz munka hőse a fickó azt se tudja merre áll a feje és ebből kifolyólag én se tudom, hogy lesznek a dolgaim pontosan, de nem is annyira izgulok. Tegnap este kirakott ebben a motelben azzal a felkiáltással, hogy reggel nyolcra itt lesz addig pihenjem ki a jetlagemet. Én meg az időeltolódásnak köszönhetően hajnal öt óta fennt kukorékolok és várakozom.Eközben átestem egy kontinentális reggelin meg a tegnapi maradék Subway szendvicsemen -szerintem ez lesz a kedvenc gyorskajám- amit tegnap este újítottam a főnöktől kapott kajapénzen. First inprints: az emberek lazák,kedvesek amint meghallják, hogy külföldi vagyok szívesen elmondják újra amit nem értek, márpedig ez többször előfordul. Az autók és úgy általában minden nagyobb (láttam 34 soros vetőgépet is), de a pickupok is olyan utánfutókkal rohangálnak, hogy nézni is rossz. Ettől függetlenül előfordulnak itt audik volkswagenek is és rengeteg kisautó flangál az utakon.Foly. köv.

Lecsó(Andy)